~Farkastörvények~

4. rész

Én vérfarkas? Soha nem gondoltam, hogy létezik a varázslatok világa. Mindig is sejtettem, de nem vettem komolyan. Most pedig itt ülök egy gyönyörű kanapén, vörösen izzó szemekkel. 

Matt végre visszajött egy hatalmas, könyvvel a kezében. Nagyon réginek látszott. A kezembe adta.

-Tessék! A családom könyve. Minden benne van, ami csak vérfarkas és az összes varázslény benne van. Az egész spanyolul van. Tudsz spanyolul? -kérdezte és az ölembe rakta a súlyos könyvet.

-Tudok. -válaszoltam.

-Akkor van két órád elolvasni. Ha nem megy valaminek a lefordítása, szólj és segítek. -mosolygott.- Csinálok kávét. Kérsz?

-Jól esne, igen, köszi. -mosolyogtam, majd eltűnt a konyhában. 

Kinyitottam a poros könyvet és megnéztem, mikor íródott. 1645??? Ilyen régi lenne Matt családja? Elkezdtem olvasni. Tényleg minden szó spanyolul volt. Ez nem okozott problémát, mert elég jól beszélem a nyelvet. Ebben a könyvben tényleg minden benne van. Olvastam arról, hogy miért gyógyul olyan gyorsan be a seb, meg tudjuk magunkat gyógyítani, a szemszínekről, a bevésődésről (akkor az Alkonyat igaz??) és nagyon sok varázslényről. Kiderült, hogy az alfa társ nagyon ritka dolog. Így HA lesznek még itt más farkasok is, akkor Matt-nek és nekem kell majd lennem a vezetőjüknek. Fura... A vérfarkasvadászok nagyon megijesztettek. Olyan fegyvereik vannak, amikre nem vagyunk immunisak, tehát nem forr össze a seb. Örökké nyílt marad, így a sebzett rövid időn belül elvérzik... 

Idő közben Matt is besietett a kávéval és telepakolta cukorral, mert ő egész éjjel nem aludt. Nekem is nagyon sokat rakott bele, de jelenleg csak a könyvvel voltam elfoglalva. 

Fél hét lett. Matt szülei lejöttek az emeletről, mosolyogva és engem vizslattak.

-Na, drágáim mindent megbeszéltetek? -kérdezte vigyorogva Matt anyja. Egy aprót bólintottam. -Egyébként még be sem mutatkoztunk. -nézett a férjére.- A nevem Mary Freese.

-Az enyém pedig Paul Freese. -hajolt meg Matt apja és a kezemet a kezébe vette, majd egy puszit lehelt rá. Régies szokás, de szerintem ez nagyon kedves.

-Nagyon örülök, Mr. és Mrs. Freese! Az én nevem Sirena Hoods. -mondtam.

-A szüleid? Biztosan nem tudják, hogy itt vagy. -aggodalmaskodott Paul.

-Áhh... Csak ma este jönnek haza. Üzleti úton vannak. -mondtam.

-Akkor rendben. Éhesek vagytok? -kérdezte Mary rám és Matt-re nézve. Én újra csak egy halványat bólintottam, de Matt teljesen kikelve magából monda.

-Igeen! -ordította diadalmasan. 

Mi csak nevettünk rajta és elindultunk a konyha felé. Matt mindenkit beelőzve kinyitotta a hűtőt, kivett belőle két hatalmas sült húst és két tányérra rakta. A szemei vörösen izzottak az éhségtől. Lehuppant a székre és nekiállt falni. Mert ezt nem nevezhettük volna evésnek. Teli szájjal hátra fordult és mutatta, hogy üljek le mellé. Leültem. Én is farkaséhes voltam, így éreztem, hogy az én szemem is vörössé válik. Mary és Paul csak mosolyogtak a fiukon. Matt végre lenyelte és így szólt.

-Sirena! Az nincs benne a könyvben, hogy mostantól inkább csak húst tudsz enni. Tudsz mást is, de ezt fogod majd kívánni. Ja és ha nagyon éhes vagy, ilyen lesz a szemed -mutatott a szememre-  ,tehát nem tagadhatod, hogy nem vagy éhes. -vigyorgott.

-Egyél, szivem, mert el fogsz fogyni! -simította meg a hátam Mary, majd leültek velünk szemben. Bólintottam és én is nekiálltam reggelizni. Én nem ettem vadállat módjára, mint Matt, türtőztettem magam, mert mégis csak vendégségben vagyok... Ahogy telt a gyomrom, úgy húzódott vissza a szemem pirossága. Paul és Mary pirítóst ettek, nem egy 2 kg-os sült húst, mint mi. Miután befejeztük a reggelit, megköszöntem és Matt így szólt:

-Most elmegyünk a házatokhoz, hogy fel tudd venni ott a táskád és át tudj öltözni. Az erdőn keresztül megyünk, mert úgy gyorsabb. -kacsintott.

-Sirena! -szólt Mary- A pólód és a nadrágod fent van az emeleten a ruhaszárítón. Kimostam őket, de a nadrágod menthetetlen. -húzta el a száját.

-Nem baj, köszönök szépen mindent. -mondtam és elindultam Matt után fel az emeletre. 

Matt megmutatta, hogy hol vannak a ruháim, amíg ő bement a szobájába és átöltözött. Én is átöltöztem és az előszobában vártam, ahol az íjam és a tegezem is volt. Felkaptam magamra őket és leültem a kanapéra. Matt 10 percen keresztül öltözködött, mire végre leért. Kiléptünk az ajtón és elindultunk az erdő felé. Út közben beszélgettünk:

-Sirena, szeretnék tőled bocsánatot kérni, hogy ebbe az egészbe belerángattalak. -mondta bűnbánóan.

-Semmi baj. Tudom, hogy nem a te hibád. Ezért ne legyen bűntudatod, rendben?

-Jó.- nyomott el egy mosolyt.

-Amúgy, ami tegnap az öltözőben történt... Az mi volt? -kérdeztem gyanakvón.

-Hát... Tegnap meccs közben beidegesedtem azokon a seggfejeken és nem tudtam magam türtőztetni. Nekem csak 2 hónapja jöttek elő a farkassá válásom jelei és nem tudom magam rendesen visszafogni. Tudod, mindenki, aki már eleve vérfarkasnak születik, annak a 16. szülinapján jönnek elő a jelek. Eddig ez volt a második teliholdam. Az elsőn felfaltam két embert is, mert nem tudtam magamon uralkodni. Most vissza tudtam magam fogni annyira, hogy ne egyelek meg. Te voltál eddig az első barátom, aki ilyen rendes volt velem, nem akartalak kinyírni... Egyébként miért voltál tegnap az erdőben? -kérdezte.

-Sétáltam. Minden nap ki szoktam ide jönni. Itt legalább nincsenek emberek. Tömegundorom van. -mondtam halkan. 

Ahogy egyre beljebb mentünk az erdőbe úgy élesedett ki a látásom és a hallásom is. Egyre nagyobb késztetést éreztem arra, hogy megkergessem a közelünkben lévő állatokat. Amikor feltűnt egy nyúl a közelben, a szemeim pirossá váltak, a fogaim megnőttek. Matt ezt észre vette és elém állt éppen, amikor már indultam volna a nyúl után.

-Sirena, nyugalom! -mondta megnyugtató hangon- Az csak egy nyúl és különben is most ettél. Jó lenne látni téged teljesen átváltozva, de most késésben vagyunk. Iskola lesz. -világosított fel és az agyaraim visszahúzódtak.

-Rendben, csak menjünk innen! -mondtam elváltozott hangon.

-Tudod mi a jó figyelemelterelés? -kérdezte.

-Mi? -kérdeztem vissza.

-A futás. Gyere! -kiáltotta el magát és olimpiai bajnokokat megszégyenítő gyorsasággal elkezdett futni. Utánaeredtem és hamar beértem. Meglepően könnyebben futottam. A szaglásom, a hallásom és a látásom tízszeresen jobb lett. Nagyon élveztem ezt. 

Hirtelen észre vettem egy fekete valamit mellettünk. Matt egy gyors mozdulattal egy bokor mögé húzott és onnan figyeltük az ismeretlent...