Valami volt a fák között. A szaga nem egy állaté, de nem is egy emberé. Láttam, hogy Matt kezd átalakulni és biztatóan rám nézett, hogy én is tegyek így. Fokozatosan gyorsabban vettem a levegőt, majd éreztem, hogy a szemem vörössé válik, a fogaim agyarakká alakulnak. Végül elkezdtem remegni és miután elmúlt a remegés, sokkal hatalmasabbnak éreztem magam. Magamra néztem és egy világosbarna bundával találtam magam szemben. Olyan színe volt, mint a hajamnak. Matt-re néztem. Ő fekete színben pompázott. Az ismeretlen felé néztem újra, lelapulva. Előjött a fák közül. Ilyet még sosem láttam szabadon, csak állatkertben, de az sem volt ekkora.
Éjfekete bundája csillogott a reggeli napfényben. Szemei zölden izzottak. Fekete párduc... Ilyen nem volt a könyvben. Akkor ez nem varázslény? De miért ilyen nagy? Nálunk kisebb egy méterrel, de még így is 2 méter magas... Ez nem egy sima állat!
-Jól gondolod, ez nem állat. -hallottam a fejemben Matt hangját. Hát igen. A könyvben erről is olvastam. A falka tagjai tudnak egymással kommunikálni szavak nélkül.
-Hát akkor mi? -kérdeztem gondolatban.
-Hombre de la pantera. Anyáék elfelejtették beleírni a könyvbe. -mondta mindent tudón.
-Áhá. Ez azt jelenti, hogy ez egy ember úgy, mint mi. Csak ő párduccá alakul. -vontam le a következtetést.
-Elég ramaty állapotban van... -szólt Matt.
És tényleg! Szemeiből fáradtság sugárzott és fájdalom. Elfeküdt a földön és behunyta a szemét. Matt-tel kiléptünk a bokor árnyékából és lassan odamentünk mellé. Hatalmasakat szuszogott és elkezdett remegni. Hátráltunk egy lépést, mire a párduc egy hozzánk hasonló korú sráccá változott. Sötétbarna haja volt, szürke pólót viselt és fekete farmert Converse cipővel. Nem láttam még soha.
-Matt, te már láttad őt valaha? -kérdeztem.
-Nem. De nem tűnik egy seggfej ficsúrnak. -jelentette ki.
Visszaváltoztunk és közelebb léptünk az izmos sráchoz. Matt a cipője orrával kicsit megrugdosta és így szólt:
-Hé, haver! Minden oké?
A fiú lassan kinyitotta a szemét. Nagyon szép zöld szemei voltak. Hasonlított arra a színre, amikor párduc volt. Hirtelen riadtan ült fel.
-Ti kik vagytok? -kérdezte rémülten.
-Hé, semmi baj! Nem akarunk bántani. A nevem Sirena. Ő itt Matt. Hát te ki vagy? -kérdeztem minél nyugodtabb hangon.
-Roy. A nevem Roy. Ti hogyan kerültök ide? -kérdezte egy fokkal nyugodtabban.
-Inkább te hogy kerülsz ide? A területünkön vagy. Még soha nem láttalak. -mondta Matt nyugodtan.
-Tegnap költöztem ide a szüleimmel. Hogy érted azt, hogy a területeteken? -kérdezte kíváncsian.
-Mutassuk meg neki. Tedd vörössé a szemed! -szólt telepatikusan Matt.
Lehajtottuk a fejünket. Próbáltam a szememre koncentrálni és úgy érzem sikerült. Felemeltem a fejem Matt-tel együtt és ránéztünk Roy-ra. A szemeiből döbbenetet olvastam ki.
-Vérfarkasok! Alfák. Ráadásul alfa társak. Ez nagyon ritka! -lelkendezett.
-Tudjuk. -mondtam elváltozott, állatias hangon.- De nekünk suliba kéne mennünk. -néztem Matt-re, aki bólintott- Neked nem kell? -kérdeztem.
-Kéne... A 10. a-ba fogok járni. -mondta.
-Mi a 10. b-be járunk. -vigyorgott Matt, majd kezet nyújtott Roy-nak, hogy felsegítse a földről.
VOCÊ ESTÁ LENDO
~Farkastörvények~
LobisomemSirena Hoods egy átlagos lány, áltagos élettel, barátok nélkül. Ám mindez megváltozik, amikor találkozik Matt-tel, aki által egy olyan világba csöppen, amiről csak kevesen tudhatnak. Vadászok törnek az életükre, akik ki akarják végezni őket... De va...