5. rész

1.8K 119 1
                                    

Valami volt a fák között. A szaga nem egy állaté, de nem is egy emberé. Láttam, hogy Matt kezd átalakulni és biztatóan rám nézett, hogy én is tegyek így. Fokozatosan gyorsabban vettem a levegőt, majd éreztem, hogy a szemem vörössé válik, a fogaim agyarakká alakulnak. Végül elkezdtem remegni és miután elmúlt a remegés, sokkal hatalmasabbnak éreztem magam. Magamra néztem és egy világosbarna bundával találtam magam szemben. Olyan színe volt, mint a hajamnak. Matt-re néztem. Ő fekete színben pompázott. Az ismeretlen felé néztem újra, lelapulva. Előjött a fák közül. Ilyet még sosem láttam szabadon, csak állatkertben, de az sem volt ekkora.

Éjfekete bundája csillogott a reggeli napfényben. Szemei zölden izzottak. Fekete párduc... Ilyen nem volt a könyvben. Akkor ez nem varázslény? De miért ilyen nagy? Nálunk kisebb egy méterrel, de még így is 2 méter magas... Ez nem egy sima állat!

-Jól gondolod, ez nem állat. -hallottam a fejemben Matt hangját. Hát igen. A könyvben erről is olvastam. A falka tagjai tudnak egymással kommunikálni szavak nélkül.

-Hát akkor mi? -kérdeztem gondolatban.

-Hombre de la pantera. Anyáék elfelejtették beleírni a könyvbe. -mondta mindent tudón. 

-Áhá. Ez azt jelenti, hogy ez egy ember úgy, mint mi. Csak ő párduccá alakul. -vontam le a következtetést.

-Elég ramaty állapotban van... -szólt Matt. 

És tényleg! Szemeiből fáradtság sugárzott és fájdalom. Elfeküdt a földön és behunyta a szemét. Matt-tel kiléptünk a bokor árnyékából és lassan odamentünk mellé. Hatalmasakat szuszogott és elkezdett remegni. Hátráltunk egy lépést, mire a párduc egy hozzánk hasonló korú sráccá változott. Sötétbarna haja volt, szürke pólót viselt és fekete farmert Converse cipővel. Nem láttam még soha. 

-Matt, te már láttad őt valaha? -kérdeztem.

-Nem. De nem tűnik egy seggfej ficsúrnak. -jelentette ki. 

Visszaváltoztunk és közelebb léptünk az izmos sráchoz. Matt a cipője orrával kicsit megrugdosta és így szólt:

-Hé, haver! Minden oké? 

A fiú lassan kinyitotta a szemét. Nagyon szép zöld szemei voltak. Hasonlított arra a színre, amikor párduc volt. Hirtelen riadtan ült fel.

-Ti kik vagytok? -kérdezte rémülten.

-Hé, semmi baj! Nem akarunk bántani. A nevem Sirena. Ő itt Matt. Hát te ki vagy? -kérdeztem minél nyugodtabb hangon.

-Roy. A nevem Roy. Ti hogyan kerültök ide? -kérdezte egy fokkal nyugodtabban.

-Inkább te hogy kerülsz ide? A területünkön vagy. Még soha nem láttalak. -mondta Matt nyugodtan.

-Tegnap költöztem ide a szüleimmel. Hogy érted azt, hogy a területeteken? -kérdezte kíváncsian.

-Mutassuk meg neki. Tedd vörössé a szemed! -szólt telepatikusan Matt.

Lehajtottuk a fejünket. Próbáltam a szememre koncentrálni és úgy érzem sikerült. Felemeltem a fejem Matt-tel együtt és ránéztünk Roy-ra. A szemeiből döbbenetet olvastam ki.

-Vérfarkasok! Alfák. Ráadásul alfa társak. Ez nagyon ritka! -lelkendezett.

-Tudjuk. -mondtam elváltozott, állatias hangon.- De nekünk suliba kéne mennünk. -néztem Matt-re, aki bólintott- Neked nem kell? -kérdeztem.

-Kéne... A 10. a-ba fogok járni. -mondta.

-Mi a 10. b-be járunk. -vigyorgott Matt, majd kezet nyújtott Roy-nak, hogy felsegítse a földről.

~Farkastörvények~Onde histórias criam vida. Descubra agora