~Farkastörvények~

8. rész

Csak álltunk ott és néztük a pusztításunk nyomait. A kis tó hullámai a partot nyaldosták kicsit gyorsabban, mint az előbb. Már majdnem elérte a lábunkat a víz. Belém hasított az az érzés, hogy többé már nem vagyok normális ember. Eddig is különcnek számítottam a korosztályomban, de most már legalább van okuk a többieknek ezt hinni... Boldog voltam, hogy nem vagyok egyedül ebben a világban, hanem itt van Matt. Valami mintha a fejemben duruzsolni kezdett volna. Azt hittem megőrültem.

-Akármilyen hihetetlen, ezt a pusztítást ti csináltátok. Önmagatokban nincs ekkora erőtök, de együtt legyőzhetetlenek vagytok. Sirena, te kaptad az ég legszeszélyesebb kincsét, a villámok idézését. Matt, te a szeleket tudod irányítani. A két képesség valahol összeforr, de ezek a különálló erőitek. A közöset még nem éreztétek. -szólaltak meg a farkasok, azt hiszem, hogy Matt is hallotta, mert eléggé furcsán nézett.

A farkasok elhallgattak és magunkra hagytak minket lesokkolva. Bambultunk magunk elé egy darabig, de Matt megtörte a csendet.

-Szóval bármikor ki tudsz sütni egy embert, ha úgy akarod? -vigyorgott.

-Nagyon úgy tűnik. -mosolyodtam el én is.

-Mennyi az idő? -kérdezte Matt.

Elővettem a telefonom és megnézetem.

-Fél hét van. -mondtam.

-Tehát maradt még fél óránk vacsoráig. Gyakorolhatnánk a képességeink uralását. -ötletelt Matt.

-Oké. -egyeztem bele- De ha lehet ne romboljuk le még egyszer ezt a szép helyet.

A fák közül egy alak lépett ki. Egy nagyon ismerős alak. Rögtön felismertem. Roy! Úgy láttam Matt is észlelte, mert egyszerre kaptuk Roy felé a fejünket és egyszerre fordultunk felé. A srác megdermedt, ahogy felé néztünk. Biztos nem számított rá, hogy észrevesszük, de hát vérfarkasok vagyunk tökéletes reflexekkel és érzékekkel. Elindult felénk vigyorogva.

-Sziasztok! Mit csináltok? -kérdezte.

Egymásra néztünk Matt-tel és megbeszéltük, hogy elmondjuk neki mit is csináltunk.
-Megpróbáltuk megszerezni a képességeinket. -tájékoztattam.

-Áhá. Úgy látom sikeres volt. -nézett körbe a tó partján mosolyogva.

-Akkor jól látod. -vigyorgott Matt.

-Milyen képességeket kaptatok a lelki párducaitoktól?

-Párduc? Nekünk farkasaink voltak. -mondtam értetlenül.

-Ja... Akkor úgy látszik amivé változol, olyan lelki vezetőd van. -gondolkodott el.

-Én tudom irányítani a szeleket, Sirena pedig villámoz tud idézni. -húzott magához Matt a vállamnál fogva, de én megijedtem a hirtelen érintéstől és azt vettem észre, hogy Matt gyorsan arrébb lép egy lépést és a kezét fájlalja. -Áú! Megráztál. -vágott ducás kiskutya arcot, aminek nem tudok ellenállni és megöleltem.

-Sajnálom... Annyira sajnálom.-szorítottam magamhoz. Irtózatosan fájt, hogy fájdalmat okoztam neki. Sőt még éreztem is a tenyeremen a fájdalmat, amit ő érez.