~Farkastörvények~

19. rész

A léptek egyre hangosabbak lettek. Rájöttem, hogy az ablak felől érkezik az idegen. Matt-et közelebb húztam magamhoz, mert rettentően féltem. Amikor régebben féltem a sötétben, a falhoz lapultam, de Matt sokkal biztonságosabbnak tűnt. Gondoltam szólok neki, hogy gáz van.

-Hé, Matt! Valaki itt van a szobában és felénk közeledik. -üzentem neki gondolatban, közben magamhoz szorítva hallgattam az ismeretlen lépéseit.

Kinyitotta vörös szemét és ijedten nézett rám. Most vettem észre, hogy  a riadtságtól nekem is piros a szemem, sőt az agyaraim is kinőttek. Beleszagoltam a levegőbe. Matt szaga erősebb volt, de így is éreztem az idegen fahéjas szagát. Ismerős volt valahonnan, de nem tudtam honnan.

-Most mit csináljunk? -kérdezte telepatikusan Matt.

-Oké. Mondom a tervet. Helyezkedj úgy, hogy kilássak a nyakadnál! -adtam ki az utasítást.

Lassan, mint aki még alszik Matt elkezdett egy kicsit lefele csúszni, mire én résnyire nyitottam a szemem, hogy ne láthassa az a valaki, hogy én éppen őt nézem. Egy férfialakot vettem észre. Magas volt és izmos. Sajnos csak a körvonalát láttam, így nem tudtam megállapítani, hogy hogyan néz ki. Ismerős alakja volt, de nem tudtam kivenni, hogy ki az.

-És most? -kérdezte Matt.

-Gyorsnak kell lennünk, mert ha meg akar ölni, akkor ne tudjon olyan hirtelen. Úgy képzeltem el, hogy leterítjük a földre és ha ellenség, széttépjük, ha nem, akkor csak elküldjük a francba. Oké? -kérdeztem.

-Jó. -válaszolt. Egy kicsi szünetet hagytam, majd amikor a legmegfelelőbbnek ítéltem a pillanatot így szóltam:

-Most!

Egy pillanat alatt felugrottam a talpamra, az ágy tetejére. Matt is így tett, majd egyszerre indultunk el az ellenség felé. Én az ágyam széléről rávetettem magam és a földre terítettem. Matt egy kicsit lassabb volt, de vegyük azt figyelembe, hogy éppen most ébredt fel, én pedig még nem aludtam. Az alak jobb vállán volt a kezem és a gyomrán térdeltem. Matt a bal vállát nyomta a padlóba, de olyan erővel toltuk a földbe, hogy a fapadló recsegni kezdett, ezért kicsit enyhítettünk a szorításon. Szegény csávó meg se bírt mozdulni és olyan hirtelen érte az akciónk, hogy meglepődni se volt ideje. 

Most már élesen láttam a srác arcát. Legszívesebben széttéptem volna most rögtön, mert a semmi miatt aggódtam annyira. 

Roy volt az.

-Te mocskos párduc! Ne ijesztgess többet, vagy széttéplek még most! -ordítottam az arcába és az ég hangosan kezdett dörögni az idegességem miatt. Még szerencse, hogy hangszigetelt a szobám fala. Láthatóan hatásos volt a vérvörösen izzó szemem és az ötcentis agyaram, ahogy az arcába nyomtam, mert elég ijedt képet vágott.

-Hogy jutottál be? -kérdezte idegesen Matt, aki láthatóan higgadtabb volt nálam, mert nem éreztem benne az gyilkolási vágyat. Bennem ez az érzelem tombolt, mint egy vihar és ennek látható jelei is voltak, mert a tarkóm szikrázott.

-Hé, hé! Nyugi! Nem akartalak megijeszteni titeket. Sirena, kérlek ne tépj szét és ne szikrázz légyszi, mert már amióta először találkoztunk, nagyon parázok tőled, de így még ijesztőbb vagy. -nyögte- És vedd ki a térded a gyomromból, mert rohadtul fáj.

-Bocs... -vettem le a lábam Roy-ról, de még mindig nyomtuk a padlóba a vállát.

-Hogy hogy jutottam be? -nézett Roy Matt-re- Új képességem van. Át tudok menni a falakon. -vigyorgott, mire még jobban a földbe nyomtam, mert jelenleg nem bízok benne és nagyon mérges vagyok rá. Csak úgy éjjel beállít hozzánk, ráadásul nem is az ajtón, hanem a falon át. Fel is jelenthetném, ha akarnám, de nem fogom, mert a rendőrök hülyének néznének, ha bemegyek és azt mondom, hogy egy srác a falon át tört be hozzánk, méghozzá úgy, hogy a falnak semmi baja se lett.

-Miért vagy itt? -kérdezte Matt.

-Mert nagy veszélyben vagytok. -mondta és ragyogó zöld szemével az arcunkat pásztázta.

-Ezt hogy érted? -engedtük el a vállát és Matt a kezét nyújtotta a srácnak, hogy fel tudja segíteni. Felültünk mindannyian az ágyra. Roy középen, mert még mindig nem bíztam meg benne maximálisan és úgy éreztem, hogy Matt sem.

-Nem kellett beavatnotok, hogy tudjam, hogy Stella vadász lett. Na itt még nincs is akkora probléma. De a vadászok vezére egy kicsit pikkel rátok, mert tegnap elég szépen összekarmoltátok és az óceán partjára repítettétek. Kiderítette, hogy Sirena nem csak vérfarkas. -nézett rám aggódó szemekkel.

-Honnan tudod? -kérdeztem meglepődve- Mármint, hogy a vezérük mit csinált?

Roy lehajtotta a fejét, összeszorította a szemét és mélyen mélyen hallgatott.

-Roy! Én a helyedben gyorsan válaszolnék Sirena-nak, mert elég lobbanékony hangulatában van. Nekem elhiheted, mert érzem, hogy most is megy fel benne a pumpa. -mondta Matt.

-Pont ettől félek... -motyogta.

-Mitől? -kérdeztem.

-Attól, hogy ha elmondom tényleg széttépsz, vagy kisütsz. -mondta alig hallhatón.

-Nyugi! -mondta Matt és átjött az én oldalamra, majd hátulról nem túl erősen, de átkarolt és lefogott- Most már mondhatod. -vigyorgott Matt.

-Jó, akkor mondom... -kezdte- Onnan tudom, hogy mi van a vezérrel, mert a vezér... -itt megakadt és újra lehajtotta a fejét.

-Mond már! -biztattam.

- ... A vezér a... az apám. -bökte ki nagy nehezen és ahogy Matt megjósolta, tényleg nekiugrottam volna, mert nem mondta el előbb.

-Az apád? -akadt ki Matt is és ez részben annak is köszönhető, hogy átvette az érzelmeim egy részét.

-Igen. -motyogta.

-Miért nem mondtad el előbb? -kérdeztem egy kicsit nyugodtabban, de Matt-nek még mindig erősen kellett fognia, hogy nem tépjem szét, de éreztem, hogy szikráznak az ujjaim.

-Mert féltem a reakciótoktól. -húzta fel a lábait és a mellkasa előtt megölelte őket.

-És miért jöttél most el? Ha ezt elmondod nekünk, akkor az apád ellenségeit segíted. -mondta ki helyettem Matt, amit én akartam.

-Nem akarom, hogy megöljenek titeket. -válaszolt röviden, remegő hangon.

-Akkor mondd el pontosan, mit tudsz? -utasítottam szikrázó ujjakkal.

-Kiderítette, hogy boszorkány vagy és hogy nálad van az a karperec. Nem tudom honnan, de megtudta. Most az összes boszorkányvadászt, akit ismer rátok fogja uszítani. De nem tudja, hogy emberként kik vagytok, csak azt tudja, hogy az aranybarna farkas, amelyik villámot tud csinálni, ő a boszorkány. -mondta.

-Huhh. -nyugodtam meg egy kicsit- Akkor Stella-t nem tudja ellenünk küldeni. De az apád tudja, hogy párduccá tudsz változni? -kérdeztem.

-Ezt eddig sikeresen eltitkoltam előle. És Stella gyanakszik rátok, de nem tudja pontosan a dolgot. Azért tudtam tőletek ma elrángatni, mert tegnap este nálunk volt és így ismer. -mondta.

-És most mi legyen? -kérdezte fejét a vállamra téve Matt.

-Nem tudom, de apámat le kéne állítani ezzel az öldöklésdivel. -nézett rá a szikrázó kezemre ijedten Roy, mire keresztbe tettem a karom, hogy ne lássa- Bár nagyon nehéz lesz, mert az egész arcát egy hatalmas heg torzítja el...

Sziasztok, Drágák! 

Remélem tetszik az új rész, bár szerintem egy kicsit unalmas... :/ 

Köszönöm szépen, hogy ennyi embernek tetszenek az agyam szüleményei. 

(Elárulok valamit a következő részről: még én sem tudom, hogy mi lesz benne... Majd holnap megszülöm és már én is várom, hogy mi lesz ;) )

Puszii: Dor