~Farkastörvények~

30. rész

Annyira mélyen aludtam, hogy még álmodni se volt időm. Hangokat nem hallottam, csak én és a pihentető sötétség és csend. Plusz egy két ölelő kéz, ami melegen tartott. 

Amikor felébredtem, még nem nyitottam ki a szemem, csak füleltem. Matt halk szuszogását hallottam és kavargó gondolatait, de olyan sebességgel száguldoztak, hogy csak néhány szót tudtam elcsípni belőle. 

-Sirena... falka... béták... vadász... nincs kiút... félek... -erre az utolsó szavára kinyitottam a szemem és gondolatban válaszoltam neki.

-Nem kell félned semmitől addig, amíg engem látsz. -próbáltam biztatni, mire éreztem, hogy elmosolyodik.

-Felébresztettelek? -kérdezte rekedtes, mély, búgó hangján.

-Nem. -válaszoltam, majd felemelkedtem a mellkasáról, aminek eddig voltam dőlve, de ő visszarántott és csak még szorosabban fonta körém izmos karjait.

-Ne próbálj meg elmenni! -szólt rám vigyorogva.

-Maatt! Engeedj! -könyörögtem- Elzsibbadt a lábam és muszáj felállnom. -erre már elengedett és fájós lábbal pattantam fel a földről. Ő sem ücsörgött tovább, követett, ahogy járkáltam körbe-körbe.

-Mennyi ideig voltam kiütve? -szólaltam meg aztán.

-Körülbelül öt órát. -válaszolta, mire megálltam és ő nekem jött, de mielőtt elestem volna elkapott- Bocsi.

-Semmi baj. Akkor most hány óra van? -kérdeztem, mert már korgott a gyomrom.

-Délután három körül... -mondta, nekem pedig vörös lett a szemem, ahogy Matt-nek is.

-Már értem... -motyogtam.

-Mit?

-Azért zártak be hozzád, hogy megnézzék, mennyi ideig tudjuk visszatartani azt, hogy ne együk meg egymást. -mondtam és Matt szeme elkerekedett a felismeréstől.

-Ki kell jutnunk innen! -jelentette ki Matt, de ekkor a nagy vasajtó zárjának kattanását hallottuk és a vezér jelent meg.

-Sziasztok kis hibrideim! -köszönt.

-Nem vagyunk mi a maga hibridei. -mordult fel Matt.

-Nem? Akkor miért nem mentek el? -kérdezte.

-Talán mert nem tudunk? -néztem rá lesajnálóan.

-Ohh... Igaz, milyen buta vagyok. -tettette magát, mire megforgattam a szemem.

-Ha beszélgetni akar, jöjjön le és megbeszélhetjük a dolgokat. -mondta Matt.

-Arra semmi szükség. -vigyorgott- Csak szólni akartam, hogy nemsokára indulunk az Ősi Földre. Készüljetek!

-Várjon! A többi vérfarkas is jön? -kérdeztem.

-Persze! Ez lenne az utolsó kívánságod? -kérdezte önelégült képpel, amit szívem szerint most azonnal bevertem volna. Nem várta meg, míg válaszolok, mert tovább folytatta az idegesítő dumálást- Amint ideérnek a boszorkányvadászok és a démonvadászok, rögtön indulunk a kikötőbe.

-Hajóval megyünk? -kérdezte Matt.

-Igen. Talán nem felel meg az elvárásaidnak? -vonta fel gúnyosan a szemöldökét a vadász.

-Nem gondolta, hogy repülővel gyorsabban odaérnénk? Nem pedig napokba tellene? -kérdezte Matt kihívón.

-Remek ötlet, de jobban szeretném látni, hogy néztek ki, amikor napokig ki vagytok éheztetve. Jobb szórakozást fogtok nyújtani, mint akármelyik pankráció. -hangosan felnevetett.