~Farkastörvények~

15. rész

Reggel -vagyis pár óra múlva- megszólalt a telefonom ébresztője. Halkan csengett, de eléggé idegesítő volt. Nem mozdultam meg, csak a kezemet nyújtottam a megszokott helyre, az éjjeli szekrényem tetejére és kinyomtam az ébresztőt. Még pár másodpercig csukva tartottam a szemem, mert még mindig fáradt voltam az éjjeli harcunk miatt, de megerőltettem magam és kinyitottam. Elém tárult Matt látványa. El is felejtettem, hogy ő is itt van. Végignéztem magunkon. A hasamon feküdtem és a  tenyerem Matt állán helyezkedett el, ami szörnyen kényelmetlen helyzetbe kényszerítette szegény fejét. A keze a hátamon volt és az egyik lábát is rajtam tárolta. Rájöttem, hogy jobb is, hogy bezártam az ajtóm, mert ha anyáék meglátták volna Matt-et mindent továbbgondolnak, mint ami a valóság. 

Lassan elvettem a kezem Matt állától és megpróbáltam leszedni magamról a végtagjait nem nagy sikerrel. Úgy döntöttem, hogy máshogy próbálkozok. Megcsikiztem a hasát, mire összerándult ezzel le is vette rólam a nehéz karját és lábát. Elnevettem magam, mire ő is elmosolyodott és belefúrta a fejét a kedvenc párnámba, amit őszintén szólva sajnáltam. 

-Hány óra van? -nyöszörögte.

-Pont annyi, hogy fel kell kelnünk és suliba kell mennünk. -emlékeztettem.

-Minek? -duzzogott. Komolyan mondom, hogy úgy érzem én vagyok az új anyja.

-Csak mert. -vágtam be én is a durcit és elfordultam tőle.

Erre bezzeg felkapta a fejét és aggodalmat éreztem a lelkében. Újra nevetnem kellett és kipattantam az ágyamból. Még mindig az a ruha volt rajtam, ami az éjjel is, sőt még a cipőt se húztam le a lábamról, ahogyan Matt sem. Odaléptem a szekrényemhez és elkezdtem benne kutatni, majd meguntam, hogy nem találok benne semmit és leültem a földre, majd gondolkozni kezdtem, hogy miben is menjek. Arra jutottam, hogy az jó, amiben vagyok. Végül is nem lett koszos meg semmi baja sincs. Még cipőt se kell váltanom, mert ez pont megfelel. Bementem a fürdőbe és rendbe szedtem magam. Visszanéztem az ágyamra és láttam, hogy Matt már megint visszaaludt ezért odamentem hozzá zombitempóban és megérintettem az arcát.

-Hé! Még hozzátok is el kell mennünk, szóval kifelé!

-De olyan kényelmes ez az ágy. -mondta.

-Tudom de gyere már! -szóltam rá egyre türelmetlenebbül. 

Végre felült és a kezét nyújtotta,hogy húzzam fel. Megtettem és az ajtóhoz léptem. Halkan kinyitottam a zárat és kikukucskáltam a folyosóra. Senki sem volt ott, így könnyedén kimehettünk. Lementem a lépcsőn és amikor megbizonyosodtam róla, hogy a szüleim nincsenek itthon, legyintettem Matt-nek, hogy ő is lejöhet. Utánam hozta a táskámat, amit fent hagytam és kinyitottam a hűtőt valami megfelelő kaja után kutatva, végül megakadt a szemem a tegnapi húsgolyókon, amit anya vacsorára csinált és még volt belőle egy rakat. Az asztalra tettem és nekiestünk. A szemünk vörösen izzott mint mindig, amikor éhesek vagyunk. Pár perc alatt befaltuk és már mentünk is kifelé. Az erdő felé vettük az irányt. Nem sokat kellett sétálni, mire odaértünk Matt-ék házához. Fellépkedtünk a lépcsőkön és halkan benyitottunk. Mivel Matt ment elöl ezért nem láthattam a közelgő veszélyt. A "bestia" ami letámadta az a tulajdon anyja volt. Olyan szorosan ölelte a társam, hogy már én is fulladoztam tőle.

-Hé, hé! -nevetett Matt- Mi van?

-Hogy mi van? -vált el Mary Matt-től- Eltűntél az van. -nézett fel bosszúsan- Ma reggel megyek be a szobádba és látom, hogy nem vagy ott. Azt hittem elvittek a vadászok. -szörnyülködött.

-Dehogy is! -mondtam.

-Csak majdnem. -motyogta Matt. Erre bezzeg felkapta a fejét az asszony és kérdőn nézett fiacskájára.

-Hogy mi?

-Hát... -kezdett bele- Megálmodtam, hogy beavatják a vadászok az egyik osztálytársunkat és muszáj volt megnéznem, hogy igaz-e. De ha már mentem, vittem magammal Sirena-t is.

-Még szép, hogy vitted magaddal! Soha ne menj el egyedül, megértetted? -kérdezte.

-Persze. -egyezett bele Matt és rám vigyorgott, miközben megölelte a nevelőanyját.

Elmeséltünk mindent Mary-nek, hogy mi történt éjjel, majd Matt bement a szobájába, felvette a táskáját és elindultunk a suliba. Az erdő fele mentünk és már bent voltunk az erdő közepén, amikor megéreztünk egy ismerős szagot.

-Roy! Ne bujkálj! -kiáltottam el magam.

A párduc kilépett a bokrok közül és felénk vette az irányt. Út közben visszaváltozott emberré.

-Sziasztok! -köszöntött minket és lepacsizott velünk- Na és milyen képességekkel élni?

-Nagyon hasznos. -válaszolt Matt miközben a gimi felé ballagtunk- Éjjel is megvédett minket a vérfarkasvadászoktól. 

-Vérfarkasvadászoktól? -értetlenkedett.

-Igen. Azok. Még nem hallottál róluk? -kérdeztem meglepődve.

-Nem. Azok valami olyanok, akik ki akarják irtani a fajtátokat?

-Ja. És kiderült hogy az osztálytársunk, Stella Hill is vadász. Éjjel láttuk, amikor beavatták. Szerencsétlen lányt Sirena az erdőbe repítette. Nem hiszem, hogy megúszta törött csontok nélkül. -vigyorgott Matt és belebokszolt a vállamba.

Amikor beértünk a suliba Roy-jal elváltak útjaink és mentünk a termünkbe. Földrajz óránk az első és nagyon kíváncsi vagyok, hogy Stella bejön-e ma a suliba. Felértünk a második emeletre és Matt kinyitotta nekem az ajtót, miközben meghajolt. Szem forgatva mosolyogtam rajta és beléptünk a terembe. Mindenki az ablak felőli első padnál állt, ahol Stella szokott ülni. Hátrabattyogtunk a helyünkre és nem annyira feltűnően megnéztük, hogy mit bámulnak a többiek. 

-Ezt. Nem. Hiszem. El! -tagoltam, amikor megláttam, hogy Stella-nak semmi baja és az új cuccait mutogatja a többieknek. 

-Ez soha nem sérül meg? Pedig elég szépen eldobtad. -háborgott Matt. 

Becsengettek és be is jött a tanár. Miután végigszenvedtünk még pár órát ebédszünet lett. Végre! Annyira éhes vagyok. Ez a viharcsinálásdi nagyon kimerítő. Bementünk az ebédlőbe és elfoglaltunk egy asztalt. A lehető leghúsosabb kaját választottuk, ami csak volt és ennek látványára éreztem, hogy bevörösödik a szemem. Ránéztem Matt-re, aki pont ugyanolyan ijedten bámult rám, mint én rá. Erre nem számítottunk. Tegnap nem lett piros a szemünk, amikor ebédeltünk. Stella-ék a mellettünk lévő asztalnál ültek és nevetgéltek. Mi lesz, ha meglátja a piros szemünket? Azonnal megöl, vagy még kínoz előtte? 

Nem elég, hogy a szemem bevörösödött, éreztem, hogy a sebem szétnyílik és összevérzi a tiszta kötést. Matt azonnal megérezte, hogy baj van és a kajáinkat a táskájába söpörte és felállt a székről, majd felsegített engem is. A szemünk még mindig vörösen izzott és gyorsan haladva mentünk a könyvtár felé. Sokan megbámultak minket, de lehet, hogy az hitték, hogy színes kontaktlencsénk van. Nagyon sántítottam, szinte alig álltam a lábamon. Még szerencse, hogy Matt elég kigyúrt, ahhoz, hogy tudjon vinni. Beértünk a könyvtárba és elmentünk a legsötétebb sarokba, ami csak létezett. Hál' Istennek nem volt a helyiségben senki, így nyugodtan elbújhattunk a polcok mögött. Elhomályosodott a látásom, de még azt láttam, hogy Matt profi mozdulatokkal látja el a tátongó sebet. Amikor kész volt, rámosolyogtam Matt-re, de a mosoly ráfagyott az arcomra, amikor megéreztem Stella szagát a teremben.