~Farkastörvények~

7. rész

Behunytam a szemem és lassan beszívtam a friss erdei levegőt, majd kifújtam. 

Elképzeltem a tisztást. Nem volt nagy, sem kicsi. Körben tölgyfák magasodtak. Ahogy Matt mondta, hívtam a farkasaimat. Nem sokkal később a tisztás másik oldalán megjelent két alak. Farkasok voltak. Egy fekete és egy fehér. Határozottan felém tartottak. Felálltam, hogy köszönthessem őket, ezért mélyen meghajoltam. Amint közelebb értek, viszonozták a köszöntést.

-Minek köszönhetjük a látogatást, Sirena? -kérdezték egyszerre.

-Drága vezetőim! Úgy érzem, elérkezett az idő, hogy átadjátok vérfarkas-képességeimet. Szóval meg szeretnélek titeket kérni, hogy áldjatok meg vele. -mondtam nagyon tisztelettudón, mert mégiscsak az életem két vezérével beszélgetek.

-Lehet róla szó, ha úgy érzed készen állsz. -mondták.

-Készen állok! -jelentettem ki határozottan.

-Két képességet kapsz. Az egyik eleve benned volt. A másikat akkor kaptad, amikor alfa társak lettetek Matt-tel. Ő is meg fogja kapni ezt. Minden alfa társnak van egy, vagy több közös képessége. -mondta a fehér farkas.

-Ahhoz, hogy megkapd az erőt, a valódi alakodat kell felvenned, ami már nem ez az emberi test. -szólt a fekete farkas.

Bólintottam és fokozatosan gyorsabban vettem a levegőt, koncentráltam és remegni kezdtem, majd éreztem, hogy vérfarkassá válok. Imádom ezt az érzést. Hatalmas szabadságérzettel és magabiztossággal tölt el. Ilyenkor úgy érzem, hogy senki sem tud legyőzni. A két farkas elismerően felmordult, majd a két oldalamra álltak. Hangosan morogni kezdtek, majd a morgás átalakult egy nagyon mélyről induló, hosszú vonyítássá. A vonyítás közben mintha elektromosság áradt volna a testembe két oldalról. Minden porcikám erővel töltődött fel. Olyan érzés volt, mintha valami bennem felrobbant volna. Az egész testem bizsergett és libabőrös lettem (már amennyire egy farkas tud libabőrös lenni... mindegy, az érzés ugyanaz). Jelen pillanatban a legerősebb embernek(?) éreztem magam a Földön. Ez az érzés pár másodpercen belül elmúlt, amikor a farkasok abba hagyták a vonyítást, de az elektromosságot még mindig magamban éreztem. Visszaváltoztam emberré.

-Megkaptad a képességed, távozhatsz. -szóltak.

-Mi a képességem? -kíváncsiskodtam.

-Derítsd ki! -"vigyorogtak" a farkasok.

Visszatértem a jelenbe és a földön fekve teljesen leizzadva, remegve találtam magam. Lassan kinyitottam a szemem. A délután ma is borús volt, mint általában, de nem volt hideg. A kis tó vize hullámokat csapdosott a partnak, amik majdnem elértek. Nehezen felültem és láttam, hogy Matt is a földön fekszik és ő is remeg és csurom víz az izzadtságtól. Tudtam, hogy nem szabad most zavarnom. Újra hanyatt feküdtem, kezemet a fejem alá tettem párnaként és a borús eget nézegettem. 

-Hogyan jutottam el idáig? -kérdeztem magamtól. 

Tegnap előtt még normálisnak volt mondható az életem, aztán jött ez a srác, aki a legjobb barátom lett, de kiderült róla, hogy vérfarkas és megharapott, ezáltal engem is azzá tett. Most itt ülök egy gyönyörű tó partján és a meleg, hirtelen erősebb déli szelet érzem a bőrömön, ami még mindig villámként bizsereg. A legjobb barátom mellettem fekszik, remeg és nagyon ijedt arcot vág, de nem tehetek ellene semmit. 

Gondolataimból az hozott vissza a való világba, hogy Matt egy nagyobb levegőt vett és kinyitotta a szemét. Lassan felült és rám nézett. Elmosolyodott, amikor meglátta, hogy őt nézem és eltakarta az arcát. Szeretem, amikor ilyen szégyenlős és nem egy felvágós ficsúr. Én is felültem és elvettem a kezét az arcától.

-Mesélj! Mi történt? -kértem. Sóhajtott egyet, majd belekezdett.

-Egy tisztáson találtam magam -szólalt meg rekedtes hangján- két farkas jelent meg, egy fekete és egy fehér. Kértem a képességeimet és oda is adták. Azt mondták, hogy kettőt is kapok. Az egyiket te is megkapod, mert ez olyan alfa társas dolog. Aztán a két oldalamra álltak és elkezdtek vonyítani. Azt mondták, hogy megkaptam és hogy mehetek. 

Meglepett a hasonlóság, de végül is alfa tárak vagyunk. Bólintottam egyet és így szóltam:

-Nekem is ez volt. Te nem érzel elektromosságot a bőröd alatt? Mert én amióta megkaptam a képességeket, azóta ezt érzem.

-Nem... Nekem nem ilyen érzés volt. Én azt éreztem, mintha a szél felrepített volna a levegőbe, de most már nem érzem. -mondta- Neked sem mondták el, hogy milyen képességeink lettek?

-Nem. -húztam el a szám- Azt mondták, hogy derítsem ki.

-Nekem is. -mondta- Próbáljuk meg kideríteni, mert már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mik a képességeink.

Bólintottam, majd Matt felállt a földről és a kezét nyújtotta, hogy segítsen. Amikor felálltam én is, egymásra néztünk, majd elnevettük magunkat. Mind a ketten annyira komolyak voltunk és ez annyira nem jellemző ránk. De egyszer csak a kezünk, ahogyan egymáshoz ért, fényleni kezdett és a szemünk vörös lett. Ijedten meredtünk a kezünkre, de egyikünk sem akarta elereszteni a másikét, így tovább fénylett. Hirtelen széllökést éreztem, ami majdnem feldöntött minket és egy hatalmas villám belecsapott egy közeli fába. Nem tűnt a mai nap viharosnak, de mégis villámlott és dörgött az ég. Ez nagyon fura. Matt becsukta a szemét és koncentrált. Vakon a másik kezem után tapogatózott. Megfogtam a másik kezét is és én is becsukott szemmel próbáltam koncentrálni, csak azt nem tudom, hogy mire...

-Bízz magadban, most arra kell koncentrálnod, hogy a képességed előjöjjön. -szólalt meg egy hang a fejemben, de nem Matt-é volt, hanem a két farkasé, akik a képességet adták.

Így hát koncentráltam. Nem tudom, hogy meddig állhattunk így, de éreztem, hogy a szél egyre jobban felerősödik és egy óriási vihar kerekedik. Kinyitottuk a szemünket még mindig egymás kezét fogva és elnéztem oldalra. Amit láttam, az lesokkolt. Egy hatalmas forgószél kellős közepében álltunk, amiben villámok cikáztak. Kezdtem kifáradni és úgy éreztem Matt is, majd egymásra néztünk és eleresztettük a kezeinket. Hirtelen elállt a szél és a villámok sem csapdostak már ártatlan fákba. 

Körülnéztem. Egy kisebb pusztítás közepén álltunk. Körülöttünk néhány fát kicsavart a helyéről a szél, de volt, amelyiket a villám kettéhasított. Levegő után kaptam. Ezt mindet mi csináltuk?

-Ez... -kezdte Matt dadogva- Mi... Mi volt?

-Azt hiszem felfedeztük a képességeinket...