~Farkastörvények~

31. rész

-Hibridkéim! Indulunk! -szólt vidáman a vérfarkasvadász.

-Ennek felettébb örülünk. -morogtam és reméltem, hogy észrevette a hangomban rejlő iróniát.

-Már meg is jöttek a kis barátai? -kérdezte tettetett lelkesedéssel Matt.

-Örülök, hogy ennyire örülsz, fiam. Igen. Már itt vannak mindannyian. -mondta, majd a tekintete rám szegeződött- Ja, és itt van Roy is. -kacsintott, majd a kötéllétráért nyúlt, leeresztette és lemászott rajta. Ahogy megállt előttünk, alaposan végigmért minket. Még mindig félig át voltunk változva, szemünk vörösen és éhesen csillogott. Ha valaki más nézett volna most ránk és nem egy tapasztalt vadász, akkor azt hiszem, rögtön elfutott volna a látványunktól. Belegondoltam, hogy hogyan is nézhetünk ki és elég morbid kinézetünk volt az ajkainkba mélyedő agyarakkal, amik a másodperc tizedrésze alatt meg tudnak ölni bárkit és bármit. A vadász szeme megakadt Matt jobb felkarján és az én nyakamon. Elégedetten vigyorodott el.

-Sirena, jó munkát végeztél. Látom előjöttek a boszorkányképességeid és már használni is tudod őket. -vigyorgott még mindig és nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne verjek be az orrába egy nagyot- Tudod, így könnyebb lesz megtalálnod a harmadik hibridet. 

Az övén két bilincs lógott. Nem a szokásos acélból készült, amit a rendőrök használnak, hanem valami nehezebből és fenyegetőbből. Olyan anyagból, amiből a vérfarkasvadászok fegyverei készülnek. Állítólag már az érintése is felér egy kínzással.Én ezt még nem tapasztaltam, mármint azt, hogy csak megérint, mert mindig megvágtak vele.

-Ezeket rátok rakom a biztonság kedvéért. És ne próbáljatok meg elszökni, mert rosszul jártok. -mondta, miközben a kezemért nyúlt. Durván megszorította a csuklóm, amit láttam, hogy Matt is megérzett, ezért fogta magát és akkora pofonban részesítette a férfit, hogy az elterült a földön és fájdalmasan nyögött fel.

-Ha még egyszer ilyen keményen hozzáér a társamhoz, esküszöm, hogy kitépem a torkát. -morogta Matt állatias hangon. Annyira jól esett, hogy Matt még ettől a kis fájdalomtól is megvédett, hogy a helyzet szomorúsága ellenére is szélesen vigyorogtam.

-Köszi. -üzentem gondolatban, amire egy gödröcskés mosoly volt a válasz.

A vadász feltápászkodott a földről és haragos pillantást vetett Matt-re.

-Megértelek. -mosolygott aztán kedvesen tenyérnyomos arcához emelve a kezét- Én se bírnám elviselni, ha a családtagjaimmal durván viselkednek. -mondta, majd újra odalépett hozzám és most olyan óvatosan emelte fel a kezem, amennyire csak lehetett.- De te, kislányom... Te elraboltad a fiamat és úgy viselkedtél vele, ahogyan nem szabadott volna. Most én is megüsselek? -mondta miközben rám tette a bilincset. Az érintése tényleg fájt, de egész elviselhető volt.

-Nem vagyok én a maga kislánya. -morogtam a lehető legfenyegetőbb hangomon- És csak próbáljon meg megütni! Szólok, úgyis maga jön ki belőle rosszul. -erre hangosan felnevetett és Matt-hez lépett és megbilincselte őt is. 

-Ne próbáljatok megszökni! -morgott a vezér és a kötéllétrához terelt minket- Hölgyek előre. -mutatott színpadiasan a létrára.

Vonakodva, de azért elindultam felfelé. Amikor felértem, embereket láttam a kis előtérben. Ha nevezhetnénk annak. Ott volt az összes vérfarkasvadász és Roy is, aki semleges pillantással nézett rám. A srác teljesen úgy állt ott, mintha egy robot, vagy szolga, vagy mintha valami alárendelt személy lenne. Stella gonoszan vigyorogva nézett engem.

 Aztán még hét ember állt ott velük, akiket még soha nem láttam. Négy férfi és három nő. Mellettük a sarokban ott támasztották egymást a falkánk. Ahogy rájuk néztem, síró görcsöt kaptam, de ezt nem mutattam ki. Ha lehet még mérgesebben néztem. Angelo állt középen ő tűnt a legegészségesebbnek közülük. Biztatóan nézett rám és tekintete azt sugallta, hogy nyugi, vigyázok rájuk. Angela hogy is mondjam... Szörnyen nézett ki. Leverte a víz és a sebére szorítva a kezét dőlt a bátyjának, aki a vállát átkarolva a haját simogatta. Angelo másik oldalán Steve állt. Végülis nem is állt, inkább Angelo tartotta. Remegett és látszott rajta, hogy nagy fájdalmai vannak. A vadászok érdeklődő pillantásokkal mértek végig és láttam, hogy némelyikükben félelmet keltek. Ennek kifejezetten örültem.