~Farkastörvények~

6. rész

-Persze, minden rendben. A maga helyében most nem jönnék be. -kiabált vissza Matt.- Sirena, kérlek vegyél erőt magadon! -kérlelt.

-Próbálok... -erőlködtem.

Megpróbáltam elképzelni egy nyugodt helyet. Erdővel, fákkal, madarakkal, virágokkal... Most muszáj erősnek lennem. A tesitanár bármelyik pillanatban beléphet a helyiségbe. 

-Tanár úr! Elnézést! Nem tudja, merre találom a kémiaszertárat? Még új vagyok itt és Mr. Rose engem küldött el káliumpermanganátért. -hallottunk egy ismerős hangot. Roy!

-Gyere, fiam! Megmutatom merre van. -szólt neki vissza a tesitanár. 

-Huh! Roy tudja, hogy mikor kell belépni a jelenetbe! -nyugodott meg egy kicsit Matt.- Most pedig vegyél erőt magadon és hagyd abba a rázkódást! -mondta.

Nagy nehezen elállt a remegésem és akkor kifeküdtem a földön. Becsuktam a szemem és a légzésemre koncentráltam. Fokozatosan lassult a szívverésem és amikor már úgy éreztem, hogy rendben vagyok, kinyitottam a szemem és felültem. Matt várakozó pillantásával találtam szembe magam. 

-Na végre! -pattant fel vigyorogva mellőlem, majd felhúzott a földről.- Menjünk vissza, mert feltűnő lesz, hogy ilyen sokáig itt vagyunk. -kacsintott és a karomnál fogva húzni kezdett kifelé. 

Amikor kiértünk a folyosóra, láttuk, hogy jön vissza a tanár és Roy. Roy kacsintott egyet és elkanyarodott a másik folyosóra. Jelenleg rengeteg hálát éreztem Roy felé is és Matt felé is. Visszamentünk a terembe és folytattuk a futást. Láttam Stella gúnyos arckifejezését és a szokottabbnál gyorsabbra vettem a tempót. Matt követett és így szólt:

-Ugye nem készülsz semmi idiótaságra? -aggodalmaskodott.

-Dehogy! -villantottam rá egy 1000W-os mosolyt és láttam a riadtságot a tekintetében, amin csak nevetni tudtam.

-Elég volt, nyuszikák! -kiáltotta el magát a tanár.- Alakítsatok ki két csapatot és ma röplabdázni fogunk. -ennek nagyon örültem. Kíváncsi vagyok, hogy a vérfarkasságtól mennyire növekedett meg az erőm.

Kihúztuk a hálót és Matt-tel beálltunk abba a csapatba, amelyikben NEM Stella volt. Elkezdődött a meccs. Én elöl álltam Matt-tel mikor a labda felém kezdett el repülni, egy hatalmasat ugrottam és tiszta erőből Stella arcának csaptam a labdát. Mire leértem a földre, Stella már a földön feküdt törött orral.

-Nyugi, a plasztikai sebész nagyon szép orrot tud csinálni. -léptem oda hozzá, majd lehajoltam.- Ez a bosszúm, szivem. Legközelebb ne legyél rossz kislány! -játszottam neki a kedveset, majd felálltam és ahogy megfordultam "véletlenül" orrba rúgtam. 

Csak egy gonoszat nevettem és otthagytam a köré érkező tömeget. Visszamentem Matt-hez és ő vigyorogva fogadott.

-Szép volt, kislány! Jobban nem is csinálhattam volna. -ölelt magához. 

Kibontakoztam az LB-m karjai közül és visszanéztem Stella-ra. Mellette állt a tesitanár és engem nézett halvány mosollyal az arcán. Tehát ő sem kedveli a suli ribancát... Jó tudni. Folytattuk a röplabdázást, de már kárörvendő nyugodtsággal játszottam tovább.

Óra után, amikor mentünk Matt-tel a termünk felé, Roy-jal futottunk össze és mindhárman nagy mosollyal fogadtuk egymást.

-Hé, Roy! Köszi, hogy megmentettél minket a lebukástól. -szólaltam meg.

-Szívesen.

-De honnan tudtad, hogy bajban vagyunk? -kérdezte kíváncsian Matt.

-Van egy képességem, hogy akit akarok, annak a pillanatnyi helyzetét látom és érzem, amit érez. A kémiaóra nagyon unalmas volt, így játszottam az adottságommal és mivel csak titeket ismerlek, így a ti életetekbe néztem bele. Mr. Rose éppen mondta, hogy kint hagyott valamit a szertárban és én ajánlkoztam, hogy megyek. -vigyorgott Roy.

-Nagyon szépen köszönjük! -vigyorogtam rá, de már mennie is kellett órára.

*************

Órák után hazamentem és megpróbáltam tanulni, de nem nagyon ment. Ezért becsuktam a könyveim és elindultam az erdőbe. Matt-ék háza felé vettem az irányt és amikor odaértem, felkocogtam a verandára és bekopogtam. Paul nyitotta ki az ajtót mosolyogva.

-Szia, Sirena. Matt-hez jöttél? -kérdezte.

-Szia, igen. -mosolyogtam én is.

-Menj fel a szobájába, ott van. Tanul, vagy nem tudom, mit csinál.

-Rendben. -vigyorogtam rá és kikerültem, majd elindultam felfelé a lépcsőn. Megláttam Mary-t a konyhában. -Szia, Mary! -kiabáltam neki.

-Szerbusz, drágaságom! -kiabált vissza.

Felértem a lépcsőn és bekopogtam Matt szobájába.

-Gyere! -kiabált az ajtó mögül.

Kinyitottam az ajtót és Matt-et az ágyán találtam, a Nagy Könyvet olvasva. Nem nézett fel, csak olvasott tovább. Hasra feküdtem mellé és megnéztem, mit olvas. A képességekről olvasott. Lassan felnézett és amikor meglátott, a szívéhez kapott, annyira megijedt.

-Úr Isten! Sirena, kérlek ne ijesztgess! -nyugodott meg kissé.

-Nem akartalak megijeszteni, bocsi. -vigyorogtam. 

-Semmi baj! Képzeld, a képességekről olvastam. Roy tudod mondta, hogy neki van. -váltott témát.

-Igen, emlékszem. -válaszoltam.

-Na, itt azt találtam, hogy minden varázslénynek vannak képességei. Van, akinek nem csak egy, hanem több is. Idővel kialakul, de lehet a folyamaton gyorsítani meditációval. Szólni akartam telefonon, hogy gyere el és próbáljuk meg, de ahogy elnézem, már nem kell fáradnom. -kacsintott.

-Kipróbálhatjuk. -egyeztem bele.

-Oké -csillant fel a szeme- gyere, menjünk ki az erdőbe. A fák között nyugodtabban lehetünk. -mondta és felállt az ágyról. Én is így tettem és a Nagy Könyvet az ágya alá rejtve kinyitotta nekem az ajtót. Lementünk a lépcsőn és Mary-vel találtuk magunkat szembe.

-Mentek valahová, drágáim? -kérdezte lágy, búgó hangján.

-Igen. Sirena-val kipróbálunk egy meditációs gyakorlatot, amivel a képességeink előfordulását növelhetjük. -számolt be Matt.

-Rendben, de vacsorára érjetek vissza! És Sirena! Te is gyere majd! Nem szeretném, ha egyedül kéne lenned. -mondta aggódó szülő módjára.

-Rendben, akkor én is jövök. -mondtam hálásan.

Kiléptünk az ajtón és az erdő felé vettük az irányt. Nagyon sokat gyalogoltunk, míg egy kis tó partjára nem értünk. Ott megálltunk és leültünk a partra.

-És hogyan kéne hozzákezdenünk ehhez az egész meditálásos dologhoz? -kérdeztem érdeklődve Matt-től.

-Ömm... -gondolkozott el- Először is üljünk törökülésbe és be kell csukni a szemünket. El kell képzelnünk egy nyugodt tisztást körbe fákkal. Az egyik fa tövébe le kell ülni és hívni kell a benned élő két farkast. Tudod, van az az indián sztori... -bólintottam- Na azokat a farkasokat, a fehéret és a feketét  kell hívni. Meg kell kérnünk őket, hogy adják oda nekünk a képességeinket. Ha nem adják, akkor azt is el kell fogadni. Ilyenkor többször kell vele próbálkoznunk majd. -fejezte be- Kezdhetjük? 

-Igen. -bólintottam határozottan. 

-Oké, akkor mindent úgy csinálj, ahogy elmondtam.

Nagyon izgultam. Milyen képességeim lehetnek? És mit fognak majd mondani nekem a farkasaim??