~Farkastörvények~

25. rész

-Szóval apa puskát adott neked... -motyogta kezében a fegyvert forgatva Brian- De nekem miért nem vett amikor mondtam neki? -kérdezte elgondolkodva.

-Nekem azt mondta, hogy azért nem kaptál, mert amikor kérted, még béna voltál a fegyverekhez. -nevettem.

-De akkor Matt nem is említette neked, hogy hibrid? -váltott témát gyorsan Brian, mert tudta, hogy apa mindig azzal szekálta, hogy milyen szerencsétlen a fegyverekkel.

-Nem... -válaszoltam halkan és közben azon gondolkoztam, hogy milyen változásokat is észleltem Matt-en. 

Visszagondoltam arra az éjszakára, amikor Stella-t beavatták és majdnem betörtem az ablakot. Matt a szemembe nézett akkor és valamiért meggondoltam magam és nem tettem meg. Mintha a szemével tudott volna irányítani. 

De Matt-nek az igazi szülei mindketten vérfarkasok voltak. Az anyja volt az alfa és az apja a béta. Az apja ember volt mindaddig, amíg az anyja meg nem harapta, az anyja viszont születésétől fogva vérfarkas volt. Tehát akkor az apja ágáról örökölhette a démonságot. 

Nekem nem voltak semmiféle jelei, hogy boszorkány lennék akármekkora részt is. Még varázsolni sem tudtam, csak annyit, hogy beforrasztottam a sebem az ezüstkarpereccel. Rápillantottam a karomon lévő ékszerre. Bárcsak Diana-val többet tudtam volna beszélgetni... Ő talán mindenre magyarázatot tudott volna adni. 

A gondolataimból Brian hozott vissza a valóságba azzal, hogy mind a két kezét a szemem előtt lengette és kiabált.

-Sirena! Hahóó! Itt vagy? -ordította a fülembe. Hirtelen felé kaptam a fejem és ő ijedtében hátrébb húzódott- Már vagy százszor megkérdeztem, hogy akkor milyen terved van? Vagy csak egész nap kocsikázunk? -hajolt hozzám közelebb.

-Hidd el, nem csak kocsikázunk. Célunk is van. -néztem rá és csak bólintott.

Még mindig azon gondolkoztam, hogy ha Matt-nek a démoni képességei két hónappal a farkasképességei után jöttek ki, akkor vajon nekem is két hónap múlva fognak előjönni a boszorkányképességeim? Egy hangot hallottam a fejemben, pontosabban két hangot. Nagyon ismerősek voltak és olyan váratlanul szólaltak meg, hogy a kormányt félrerántottam és egy hatalmasat fékeztem. Még szerencse, hogy nem jött mögöttünk senki. Az út szélén álltam meg, miközben Brian hiába kiabált nekem, de én semmit nem hallottam a mondandójából. Csak a hangokra koncentráltam, amik egyfolytában a nevem szólítgattak.

-Sirena! Ha meg akarod menteni Matt-et, a boszorkány-képességeid is szükségesek lesznek hozzá. Ezt csak két hónap múlva kapnád meg, ha... -itt elhallgattak.

-Mi ha? -kérdeztem hangosan és türelmetlenül, mire Brian furcsán nézett rám és feladta az ordítozást, helyette aggódva figyelte az arcom minden egyes rezdülését.

-Ha viszont eljössz hozzánk újra, megkaphatod az erőt, de csak abban az esetben, ha átmentél a teszteken. Meg kell győződnünk róla, hogy méltó vagy-e rá. -mondták a hangok, amiket lassan felismertem, hogy kiké. A fekete és fehér farkas, a bennem élő farkasok, ahogy Matt mondaná.

A farkasok elhallgattak és én visszatértem a valóságba. Újra mindent élesen hallottam és a kormányt olyan erővel szorítottam, hogy az ujjaim egészen elfehéredtek. A fogaimat is összeszorítottam és mintha víz alól hallottam volna Brian hangját, ahogyan szólítgat.

-Sirena! Ilyenkor milyen bajaid vannak? Nem is hallottál? -kérdezte, de én csak előre felé meredve, mozdulatlanul ültem a fekete, bőr kagylóülésben és nem válaszoltam neki, csak pár néma csend után.

-Bocsi. -mondtam reszelős hangon- Nem hallottalak. De inkább ne kérdezősködj! -mondtam neki és lassan újra elindultunk. Ismerős környékeken vezettem végig a város másik felére. Oda, ahová az éjszaka is mentem. A vadász házához.