~Farkastörvények~

34. rész

Lassan elindultunk felfelé a lépcsőn. Roy kinyitotta előttem az ajtót és ismét hunyorognom kellett, hogy lássak valamit. A szemeim megteltek könnyel a hirtelen jött fény miatt. Amikor megszoktam a világosságot, körülnéztem. A hajó fedélzete nappali fényben még szebb volt. A korlát mellett fehér márványasztalok sorakoztak, ahol a vadászok ültek koktélokkal a kezükben, fürdőruhában. Nevetgéltek és látszott, hogy boldogok a közelgő halálunk miatt. El is tudom képzelni, hogy mit gondolhatnak. Ha vadász lennék, én is csak a hatalomra tudnék gondolni, ha meglátnék pár hibridet. Nemsokára az övék lesz a világ legnagyobb ereje, uralhatják és kínozhatják a természetfeletti lényeket az idők végeztéig. Ez hatalmat, pénzt, tiszteletet és szolgákat jelentett. Oldalra fordítottam a fejem, ahol ismételten fehér márványból készült bárpult állt, mögötte két fiatal fiú kevergette a színes italokat. Jöttünkre felkapták a fejüket és sajnálkozva néztek ránk. Felnéztem a kormányfülkébe. Egy hatvan év körüli férfi ült ott matrózruhában. Még nem láttam a vadászokkal együtt, tehát biztosra veszem, hogy ő nem az. 

A levegő sós illata frissítő volt. Otthon is tengeri levegő van, de nem ilyen. Ez valahogy teljesen más. Vidámság és nyugalom érzetét keltette az emberekben, nem úgy, mint nálunk. Otthon nem sütött sokat a nap. Mindig borongós volt az idő.

 A hajó lassan besiklott a kikötőbe. Turisták százai sétáltak a parton. A stégekről napbarnított bőrű horgászok lógatták horgaikat a sós tengerbe, miközben az amúgy is barna hasukat süttették. A semmiből előkerült a vezér.

-Köszöntelek titeket Spanyolországban. -vigyorgott. Vakító fehér inge kivilágította a szemem, ahogy a fehér fogai is- Éhesek vagytok? -kérdezte.

-Szerintem anélkül is rájön, ha nem kérdezi meg. -mutatott karmos ujjával a szemére Matt.

-Milyen vicces fiú vagy te! -csapott Matt vállára- Sajnos húst nem hoztunk magunkkal. De van itt... -mondta és elsétált a bárpulthoz, majd öt almával tért vissza- ...alma. Remélem eltünteti ezt az ijesztő színes szemeiteket. -mutogatott- Komolyan. Félelmetes. -mondta, miközben a kezünkbe nyomta az almákat. 

-Milyen kedves. -motyogta szarkasztikusan Steve az almát vizsgálva, ami nagy tenyerében egészen aprónak tűnt.

-Ó, titeket nem akarunk megölni, ne legyél ilyen durcás. Csak az alfáitokat fogjuk kivégezni. Ők nagyon szúrják a szememet. Idegesítőek. -mondta, miközben intett Stella-nak, aki egy halom ruhával lépett mellé.- Különben meg át kéne öltöznötök. Undorodom a vértől. -mutatott véráztatta, szakadt ruháinkra. Elkeseredetten néztem le a kedvenc pólómra. Úgy imádtam, de már menthetetlen... Stella a kezünkbe nyomta a ruhákat, majd visszatipegett az asztalokhoz.- Most, ha megígéritek, hogy nem fogtok megszökni, felmehettek a kabinjaitokba. Eddig csak azért voltatok bezárva, hogy lássuk jól viselkedtek-e. -Roy felé fordult- Fiam, vezesd fel őket! 

Roy morgott egyet és elindult felfelé a hajó lépcsőjén, mi pedig követtük őt. Hogy miért nem szöktünk meg már most? Miért nem öltük meg az összes vadászt még ebben a pillanatban? Mert a harmadik hibridet meg kell találnunk és össze kell vele fognunk. Ha a Föld többi vadásza is tudomást szerez rólunk, megölnek minket, még ha meg is tudnánk szökni. A hajón történő gyilkosságokkal pedig magunkra vonnánk a turisták figyelmét és nagyon hamar börtönbe kerülnénk. Felmásztunk a lépcsőkön, majd egy szűk folyosón lépdeltünk tovább. 

-Két szabad szoba van. Osszátok be! -mondta, majd kinyitott két ajtót és megvárta, míg bemegyünk. Matt-tel bementünk a jobb oldaliba, míg Angela, Angelo és Steve a bal oldaliba. Roy azonnal otthagyott minket.

-Igazán kedvesek, nem? -kérdezte Matt szarkasztikusan. 

-Nagyon. -mondtam, miközben ledobtam az egyetlen ágyra a kapott dolgokat. Egy fekete rövidnadrágot és egy bordó pántos pólót. Nem is rossz... Gyorsan a fal felé fordultam és átvettem a ruháim.