1

95 13 2
                                    

Felébredtem. Még sötét volt, nagyon sötét, bár lehetséges, hogy csak az álom hatása alatt álltam, ezért tűnt minden olyan természetellenesen sötétnek, mintha a világra ráesett volna egy kanna fekete festék. Megborzongtam. Apropó álom, motyogtam hogy eltereljem a gondolataim a félelmemről. Miért emlékszem rá? Eddig soha egyetlen álmomra sem emlékeztem. Valószínűleg semmi értelme, de úgy éreztem ez fontos lehet. Az éjjeliszekrényemre pillantottam. Az óra pontosan két órát mutatott, a számok szinte izzottak. Ettől csak még ijesztőbb lett a szoba.

- Szóval két óra, és akkor mi van. Korán van még. Aludnom kell, úgyhogy ha lehet ne zargass te sötét bárki vagy bármi is vagy... óh már magamba is beszélgetek, egyre jobb lesz. - motyogtam továbbra is a semminek. Aztán nagy nehezen mégis visszaaludtam.

Másnap reggel alig tudtam magam kikanalazni az ágyból. Az sem dobott túl sokat a hangulatomon, hogy hétfő volt. Nagy nehezen elvonszoltam magam a fürdőszobáig. Rálocsoltam az arcomra jó pár liter hideg vizet, de ezúttal nem sokat segített. Sebaj, ott van még a kávé! Újabb szenvedések árán kivánszorogtam a konyhába. A kávé már hatott. Nem éreztem magam annyira kómásnak.

Miután kikúráltam magam késésben voltam. Iszonyat gyorsan összekészülődtem és már-már futottam a suli felé. Le akartam vágni az utat ezért befordultam egy sötétnek látszó mellékutcába. Egy kanyar után földbe gyökerezett a lábam. Az utca végén egy alakot pillantottam meg. Illetve csak az árnyékát a szemembe tűző nap miatt. Ezt az árnyékot én már láttam: az álmomban. Ő volt a pasas aki berontott a szobába.

Rossz érzés fogott el. Nem akartam közelebbről megismerkedni vele. Igyekeztem olyan csendesen kihátrálni ahogy csak tudtam. Majd futásnak eredtem. Nem néztem hova és merre és miért. A szívem ezerrel kalapált és csak egy dolgot tudtam: hogy szeretnék olyan messzire kerülni ettől a helytől amennyire csak lehet. Végül mikor már úgy éreztem nincs tovább, és elég távol vagyok megálltam, hogy végre kifújjam magam. Ekkor ért a sokadik sokk, a mai napon, és még hol a vége... hajjaj...

A sötétség átkaWhere stories live. Discover now