A sötétség átka

20

Vihar előtti csend? Vagy tényleg ennyi volt az eset? Ennyire nem működik az ellenőrző rendszer? – töprengett Marcus irodája csendjében. Minden csendes és nyugodt. Túl csendes, és túl nyugodt. Senki sem szeretne még csak áthaladni sem a zónáján, bár ez nem újdnság. Az útvonal kizárólag a reggeliés a délutáni csúcskor van használatban. útvonal kizárólag a reggeli és a délutáni csúcskor van használatban. Ilyenkor mindenki dolgozik, aki erre járna. A kisasszonynak is ez volt a szerencséje. Hogy holtidőben jött, így senki sem érzékelte a jelenlétét. Marcus el sem tudta képzelni mit tett volna ha a csúcsforgalomban jelenik meg. Talán már nem élne – borzongott meg a gondolattól. – vagy mi nem élnénk – tette hozzá keserűen. 

Bármennyire is szimpatizált a lánnyal és főleg a szüleivel. Nem söpörhette félre a tényt hogy tulajdonképpen nem ismeri. Így tulajdonképpen hibázhat is. Elkövethette élete legnagyobb hibáját. És még csak kérdőre sem vonják érte. Nem értette az egészet. Kijátszotta a rendszert. Igyekezett óvatos lenni, és mindent törölni ami hozzá vezetne, de hagyott nyomokat. Elég ha csak kikérdezik a szomszédokat. Belenéznek pár jelentésbe. Utánajárnak, hogy egy olyan hibára hivatkozott, amit már javítottak. Előző nap. Nem tudta mikor rögtönözte a kifogást. Valaki biztos beleírta a jelentésébe, mivel indokolta a teljes lezárást. Tudniuk kell hogy nem bolondulhatott meg a rendszer csak ott és csak akkor. Onnan már csak pár lépés hogy eljussanak hozzá. Csak pár lépés. Már rég itt kéne dörömbölnie valakinek, hogy minimum „elbeszélgessen" a nagyfőnök pici fiával. 

Mennyivel egyszerűbb lenne... nem kéne ezt tovább csinálni. Már nem múlna rajta semmi. Lelke mélyén kicsit remélte így lesz, remélte nem kell végigcsinália. Vagy szembesülnie választásának eredményével. Kicsit szeretett volna addigra távol lenni. Nagyon távol.

Ehelyett azonban itt ül és munkaidőben olvassa a Megszoksz Liga projektjeit. Már átnézte az összes Uniós titkosítást. A szervezetét amely annak idején azt hangoztatta kiáll egy ártatlan kislány jogaiért, és nem engedi át az irányítást a Megszoksz Ligának: semmi áron. Most mégis távol vannak. Már mind elfogytak, és legnagyobb eredményük a kisasszony biztos helyre juttatása volt, de azt sem sikerült elég időre. Szembeszálltak egy jóslattal, és elbuktak. A saját hibájukból: így hogy a kislány már kikerült a képből nem tudtak megegyezni egymás közt. Súlyos belső ellentét kerekedett abból vajon mikor kell visszatérnie a kisasszonynak, és milyen berendezkedésű államba. Egy csoport mindent úgy akart visszaállítani Solaris királyságában, mint régen. A másik viszont tanácsadói gyülekezetet képzelt el a király abszolút hatalma helyett, közös döntéseket, és tudományt a mágia mellé. Ez aztán a bukásukhoz és az önként válalt száműzetéshez vezetett. Azóta sem hallott róluk senki. Bár egy nap vissza szándékoznak térni, ez a nap egyre távolabb és távolabb került. Mára már senki sem hitt ebben igazán. 

Marcus nem értette az egészet. Az Uniónak kellett volna a leginkább hinnie a jóslatban. Hisz valaha mind fénymágiával foglalkoztak, a tudomány helyett. Marcus sokat hallotta apja szájából hogy a legbigottabb, legelvakultab fanatikusok voltak akikkel valaha találkozott. Az ember őket hinné a legkevésbé a józan ész hírnökeinek.

- Józan ész – mormogta – hol van az már? Mikor volt itt valakinek is józan esze? - gondolatban magát is beleértette a bárkibe. Mindennek érezte magát, csak józannak nem. De nem gondolkozott ezen sokáig, inkább visszatért az olvasáshoz. 

Továbbra sem értette, hogy nem rúgják rá az ajtót, hogy kikérdezzék enyhén szólva gyanús tevékenységéről. Van meséje, de tudta, ha az apjával kerül szembe, márpedig ezért szembekerül, az úgysem számít majd. Sok rosszat lehet róla mondani, de az egyik legjobb emberismerő akihez Marcusnak tizenyolc éve alatt szerencséje volt, nincs az a hazugság amin ne látna át.

- Ha nem hát nem – vonta meg a vállát és visszatért az olvasnivalójához. Most épp egy Ligás szervezetről. Ez egy már-már fanatizmusba átmenő mellékága a Ligának. Azt hirdetik, hogy a kisasszony távol Solaris földjétől is veszélyt jelenthet, ezért a felkuatása és likvidálása mellett kardoskodnak. Az apja és a Hivatal, ugyan nem támogatja működésüket, de igazán komolyan fel sem léptek ellene. Ez afféle megtűrt szervezet – filózott a fiú – mint én... csak rosszabbak – tette hozzá keserűen. Logikusan gondolkodva megértette apja álláspontját, mégis neheztelt rá, hogy hallgatólagos beleegyezését adja ehhez. Nem mintha másra számított volna, feketén fehéren leírva látni azonban más volt: valódibb. A szervezet Sürgősségi Alakulatnak hívatta magát és... Marcus kezéből kiesett a hologramgép, és nagyot csattant a fehér járólapon.

- A rohadt életbe – suttogta tágra nyílt szemekkel.