Forever With You - Cameron Dallas Fanfiction [BEFEJEZETT]

2.fejezet

                 

Az út gyorsan és csendesen telt. Én nem beszéltem hozzájuk, és ők sem hozzám. Ezzel a felállással teljesen meg voltam elégedve. Nem ismertem azt a környéket amerre éppen voltunk. Ahogy az autó egyre csak lassított, majd megállt furcsa érzés fogott el. Izgatottság. Amint megpillantottam a házat meglepettségemet nem tudtam elrejteni. Egy hatalmas családi ház,gyönyörű kerttel és hatalmas udvarral. Elizabeth döbbent kinézetemet látva jót nevetett. Miután sikeresen befejeztem az épület csodálását Johnék után indultam a ház felé. Az ajtó elé érve előre engedtek, hogy előbb én lépjek be a házba. Nem értem miért volt ilyen fontos ez, de mindegy is. Megfogtam, majd lenyomtam a kilincset és benyitottam. Amint kinyílt az ajtó rögtön a szemem elé tárult a hatalmas felírat, ami a mennyezetről lógott le: Isten hozott Isabella! . Hirtelen egy szőke hajú kislány rohant felém a nevemet kiabálva. Amikor megláttam az arcát tudtam, hogy Ő csak is Skylynn lehet. Ez a kislány sokkal aranyosabb, mint a képeken. Igaz, hogy most találkoztunk életünkben először, de egyáltalán nem úgy viselkedtünk, mint ahogy 2 idegen viselkedne egy első találkozásnál. Gyorsan letérdeltem a földre, hogy Skylynnt szorosan meg tudjam ölelni. Annyira aprócska ez lány. Olyan erővel szorított magához, amit nem néztem volna ki egy ilyen kisgyerekből. Elizabeth könnyes szemekkel nézett minket, John pedig mosolygott. Miután Skylynnal sikerült elválnunk egymástól megláttam a „kisöcsémet", aki minket, jobbára engem kémlelt. Nem tudtam, hogy most mit is kellene tennem, de gondoltam mostantól egy család leszünk, így odamentem Hayeshez és őt is megöleltem. Meglepte a cselekedetem, így csak pár pillanat elteltével ölelt csak vissza. Ekkor hallottam egy kattanást, mintha egy fényképet készítettek volna. Elizabeth-re néztem, akinek kezében nagy meglepetésemre egy fényképezőgép volt.

-          Annyira aranyosak vagytok! Muszáj volt megörökítenem ezt a pillanatot. – mondta mosolyogva. – Skylynn gyerünk, te is állj a testvéreid mellé. Szeretnék még néhány képet rólatok.  – Sky édesanyja kérésének megfelelően odajött hozzánk. Azt mondanom se kell, hogy rengeteg képet csináltunk.

-          Hayes mutasd meg Bellának a szobáját! A táskáját mindjárt viszem utánatok. – szólt oda nevelt fiának John.

-          Oké. Gyere! – mondta Hayes, és kezét nyújtotta nekem, amit én elfogadtam.

Egy hatalmas fa lépcső felé húzott. Próbáltam lassan, biztonságosan feljutni az emeletre, de Hayes csak húzott maga után. Így történt az, hogy majdnem leszaltóztam a lépcső tetejéről. Viszont öcsikém időben kapcsolt és visszarántott. Ezután zökkenőmentesen telt a felfelé vezető út. Az emeletre felérve csodálkoztam el igazán. Olyan mintha egy palotában élnének. Hayes szépen, sorba haladva megmutatta a helyiségeket. Az én szobám mellett van egy vendégszoba, majd Skylynn szobája. Míg a másik oldalon a szobámmal szemben található Nash hálószobája, mellette Hayesé, majd a szülőké. A terepszemle után elindultam a szobám felé.

***

Sikeresen kipakoltam a szobámba. Igazán meglepett, hogy eltalálták az ízlésemet a szobám kapcsán. Én nem vagyok olyan lány, aki imádja erős színű, esetleg rózsaszín dolgokat, inkább a visszafogottabb színek jellemeznek. A falak krémszínűek, a mennyezet fehér.  A bútorozást nem vitték túlzásba, csak olyan berendezés került a helyiségbe, amik szükségesek a hétköznapi életben. Szóval, volt íróasztalom, egy hatalmas ágyam, rengeteg polcom a falon tele díszekkel és egy kanapém. Elég visszafogott szoba, és ez tetszett benne. Viszont volt, ami még jobban megfogott a szobában, az pedig a könyvespolc. Elizabeth-nek meséltem a 'könyimádatomról', de nem gondoltam volna, hogy észben tartja.

Mióta megérkeztünk eltelt olyan 3 óra, így most délután 2 óra körül járhat. Gondoltam nem szobrozok tovább a szobámban, inkább eltöltök egy kis időt a családommal.  Az emeletről leérve mindenkit a nappaliban találtam. Érkezésemre mind egyszerre kapták fel a fejüket. Skylynn amint meglátott odarohant hozzám és rám ugrott. Úgy látszik ez lesz a mi kis köszönésmódunk egymás felé. Skylynn-nal a kezemben csatlakoztam a többiekhez a nappaliban.

-          Bella nem vagy éhes? – nézett rám kérdőn John.

-          De, egy kicsit. – válaszoltam félénken.

-          Akkor menjünk is! – csapta össze tenyereit Elizabeth. –Nem rég lettem kész az ebéddel. Remélem szereted a marhahúst!

-          Igen, szeretem. – válaszoltam, majd elindultam utánuk az ebédlőbe.

Nem igazán tudtam, hogy most hol is van az én helyem. A család letelepedett a 8 személyes, megterített asztal köré. A asztalfőn természetesen John foglalt helyet, az ő jobbján Elizabeth, balján Skylynn csücsült. Elizabeth mellett Hayes telepedett le. Két terítékkel több volt az asztalon, de nem igazán foglalkoztam ezzel. Mindenki belekezdett az ebéd szortírozásába, én pedig csak álltam mozdulatlanul az ajtóban. Ekkor gondoltam, hogy mivel most már én is családtag vagyok, majd választok magamnak saját helyet. Elindultam a asztal felé, és leültem Skylynn mellé.  Sky látszólag örült a jelenlétemnek, mert hatalmas mosolyokat küldött felém. Az ebéd közepénél jártunk, mikor hallottuk, hogy nyílt az ajtó.

-          Megjöttünk! – hallatszott egy mély, rekedtes hang az előszobából.