Forever With You - Cameron Dallas Fanfiction [BEFEJEZETT]

6.fejezet

                  

Viszonylag gyorsan odaértünk a tengerparthoz. Nash leparkolt az autóval egy ház előtt. Azt hittem, hogy valami rendes strandféleségre megyünk, de ehelyett az előttünk álló családi ház felé vettük az irányt. A ház kívülről nézve is hatalmas, nem tudom elképzelni milyen is lehet belül. Kinyitottuk a kiskaput, majd elindultunk a bejárati ajtó felé, ahol Cameron se szó se beszéd benyitott a házba. Eléggé otthon érezheti magát, ha ilyeneket csinál. Nash kedvesen maga elé engedett, így én előbb léptem be a házba, mint Ő. Beljebb mentem, hogy Nash is be tudjon lépni a házba. Mikor becsukta az ajtót maga mögött egy srác lépett mellénk.

-          Sziasztok! – köszönt, majd kezet fogott a mellettem álló fiúval.

-          Csá haver! – üdvözölte Nash is a fiút, majd felém fordult. – Bella, Ő itt a világ egyik legnagyobb nőcsábásza, Matthew Espinosa, jobb lesz ha messzire elkerülöd.

-          Jajj, Nash. Látom ma megint humoros kedvedben vagy. – fintorgott Matthew. – Egy szavát se hidd el, én egy igazi úriember vagyok. – nézett vigyorogva rám. – Velem csak jól járhatsz Kislány. – mondta, majd rám kacsintott.

-          Matt, szerintem elég lesz mára belőled. – mondta Nash, majd az egyik ajtó felé mutatott.

-          Ne legyél már ilyen morci Nashy. – gügyögött Matt. – Idehozol egy ilyen csinos lányt, és azt hitted hogy senki sem fog ráhajtani? – kérdezte Nash-től, dicsérete hallatán én automatikusan elpirultam.

-          Ő a húgom Matt. Tudod, hogy mit beszéltünk ezzel kapcsolatban, ugye?

-          De basszus Nash... - sóhajtott hatalmasat Matt. – Tudom, persze. De nem lehetne, hogy esetleg...

-          NEM! – mondta határozottan Nash.

-          Jól van. – motyogta Matt. – Na, de ne is várakoztassuk tovább a többieket. Már mind nagyon kovácsiak az új Grier családtagra. – mosolygott rám, majd elindult hátsó ajtó felé.

-          Meghiszem azt. – nevetett fel Nash, majd megfogta a kezemet és elindultunk Matt után.

Nagyon féltem. Nem tudtam mire is számíthatok. A fiúk folyamatosan azt hajtogatják, hogy rengetegen kíváncsiak rám. Nem értem miért lettem ilyen „nagyszám", hiszen nincs bennem semmi érdekes. Viszont valamilyen szintem várom már, hogy találkozzak Nash barátaival. Sosem voltam az a barátkozós fajta, régebben is csak egyetlen barátnőm volt, és az is csak általánosban. És persze Olivia. Már annyira hiányzik. Az utóbbi 3 évben mindennap együtt voltunk, és mostantól kitudja mennyi ideig nem láthatom.

A házból a hátsó teraszra mentünk, ahol két srác egy asztalnál ülve sörözgetett. Érkezésünkre felénk kapták a fejüket.

-          Sziasztok! – köszönt a szőke hajú. – Nash végre bemutatja hugicáját. – dörzsölte össze a tenyerét.

-          Helló srácok! – köszönt Nash is. – Jack – mutatott a szőke felé. -, Aaron –mutatott a másik fiúra. -  bemutatom nektek Bellát, a kishúgomat.

-          Helló! – intettem a két fiúnak.

-          NASH! – hallottuk meg, hogy valaki a tenger felől Nash nevét kiabálja. Mindenki a hang irányába kapta a fejét. Egy hosszú, barna hajú lány futott egyenesen felénk. Nash-re néztem akinek hatalmas mosoly jelent meg az arcán, majd Ő is elindult a lányhoz. Kérdőn fordultam a mellettem álló fiúk felé.