Forever With You - Cameron Dallas Fanfiction [BEFEJEZETT]

5.fejezet

                  

Nash. Annyira örültem neki, mint még életemben soha senkinek. Gyorsan megfordultam, majd szorosan átöleltem.

-          Úgy megijedtem... - suttogtam elcsukló hangon.

-          Most már itt vagyok. – mondta, majd egy kicsit eltolt magától és mélyen a szembe nézett. –Hogy gondoltad, hogy csak úgy elrohansz tőlünk? Bella, itt rengeteg ember van, bármi történhetett volna veled... Halálra aggódtuk magunk miattad.

-          Sajnálom, én nem akartam gondot okozni.

-          Aj, te lány. Felejtsük el, oké? – kérdezte, mire én egyetértően bólintottam. –Gyorsan felhívom Cam-et, hogy megtaláltalak. –mondta és a füléhez emelte a telefont, majd beleszólt. – Megtaláltam. Nincs semmi baja. Aha. Oké. Akkor otthon. Csá haver! – rendezte le egy perc alatt barátját. –Bella, remélem, hogy bevásároltál amíg külön voltunk.

-          Igen, vettem két bikinit. – mutattam fel a kezemben lógó szatyrot.

-          Akkor indulhatunk is haza. – mondta miközben belém karolt és kijárat felé kezdett el húzni.

-          Cameron-t nem várjuk meg? – kérdeztem, miközben próbáltam lassítani a tempóján.

-          Nem, vele majd otthon találkozunk. – válaszolt unottan.

-          Hogy-hogy? – kíváncsiskodtam tovább.

-          Miközben téged keresett összefutott a barátnőjével. Azt mondta, hogy beülnek sütizni valahova.

-          Értem. – nem igazán tudtam erre mit mondani. Hogy gondolhattam, hogy nincs barátnője. Ilyen srácot szebbnél szebb lányok vesznek körül

A hazafelé vezető úton Nash rengeteget beszélt a családjukról. Hogy milyen helyeken jártak már együtt, hogy milyen közös programokat szoktak közösen csinálni. A szüleimmel mi is rengeteg helyen jártunk. Apának sokat kellett utazgatni a munkája miatt, és anyával természetesen rengetegszer elkísértük őt. Az ilyen helyzetekben döbbenek rá, hogy mennyire is hiányoznak. Hiányoznak Apa viccei, Anya finom süteményei, és minden, ami régen volt. Egyszerűen hiányzik a régi életem. De azt már soha többet nem kaphatom vissza. Szinte megváltásnak éreztem, mikor megállt a kocsi a ház előtt. Gyorsan kipattantam, majd a lakás felé vettem az irányt. Berontottam a bejárati ajtón és egyenesen a szobámba rohantam, majd bezártam az ajtót. Szerencsére csak ekkor tört ki belőlem zokogás. Nem akartam az új családom előtt sírni. Nem akartam, hogy rosszul érezzék magukat miattam. Nem akartam a hisztis lányt játszani, aki nem tud tovább lépni. Egyszerűen nem akartam csalódást okozni még egyszer senkinek. Egy rossz döntés miatt elvesztettem azokat, akik a legfontosabbak voltak számomra. És ezt egész életemben bánni fogom.

Nem telt el egy perc, de a szobám ajtaján azonnal dörömböltek. Én viszont nem foglalkoztam vele. Úgy gondoltam, hogy egy idő után valószínűleg úgyis megunja, és majd tovább áll. De ez nem így történt. Vagy fél órán keresztül hallgattam a család dörömbölését az ajtón. Folyamatosan azt kérdezgették, hogy mi bajom, meg hogy jól érzem-e magamat, de én nem válaszoltam nekik. Egészen estig az ágyamban feküdtem és a plafont bámultam. Elég ramatyul éreztem magam, így gondoltam egy jó forró fürdő jól esne. Bementem a fürdőbe és megengedtem a fürdővizet. És igazam volt a fürdéssel kapcsolatban. Jó fél óra elteltével sikerült kimásznom a kádból, majd miután megtörölköztem felvettem egy fekete francia bugyit és egy szintén fekete passzos trikót. Befeküdtem az ágyba, és éjjeliszekrényen lévő órára pillantottam. 01:34. Átfordultam a másik oldalamra és vártam, hogy álmosság eluralkodjon rajtam. Mivel ez nem történt meg egy fél óra múlva sem, és már elég szomjas voltam kikeltem az ágyból, és elindultam a konyhába. Próbálkoztam minél halkabban menni, nehogy felébredjen a család többi tagja. Így beletelt jó 10 percbe mire végre eljutottam a konyhába. A mosogató feletti szekrényből kivettem egy poharat, majd engedtem bele vizet. Gyorsan megittam és elmostam a poharat. Éppen tettem volna vissza a helyére, amikor meghallottam, hogy valaki jön le a lépcsőn. Mivel egész délután senkivel sem beszéltem, elég kellemetlen lett volna egy kis éjszakai találkozás. Gyorsan megfordultam, így háttal álltam a lépcsőnek. Az illető egyre lejjebb jött az emeletről, míg le nem ért. Még mindig nem tudtam ki is lehet az, de ekkor hirtelen megszólalt.