Forever With You - Cameron Dallas Fanfiction [BEFEJEZETT]

18.fejezet

A szoba pontosan ugyanúgy nézett ki, mint a miénk. Cameron fogta magát és befeküdt az ágyba, amíg én az ajtó mellett álltam.

-    Ott fogsz állni egész este? – kérdezte, mikor már egy ideje egy helyben álltam.

-    Öö... Nem terveztem.

-    Azt reméltem. – nevetett fel. - Amúgy nyugodtan elmehetsz fürödni. Szerintem tudod, hogy merre találod a fürdőt. – biccentett az ajtó felé.

-    Öhm... Oké. Sietek. – mondtam és bementem a fürdőszobába.

Gyorsan becsuktam az ajtót, és a biztonság kedvéért kétszer is kulcsra zártam. Nem szeretem a váratlan meglepetéseket, nagyon nem. A táskámat felakasztottam az egyik fogasra, majd elkezdtem levetkőzni, addig, amíg alsóneműben nem álltam a fürdőkád előtt. Megengedtem a jó forró vizet, majd végül minden ruhadarabomtól megszabadulva helyezkedtem el a kádban. A begipszelt kezemet a kád szélére tettem, hiszen nem szabadna vízhez érnie még legalább 4 hétig. A lehető leggyorsabban mosakodtam és törölköztem meg. Ám amikor kiléptem a kádból, nem számoltam azzal, hogy a ruháim még mindig a földön vannak. Ezért sikeresen rájuk léptem, és azok csuromvizesek lettek. Felkapkodtam őket a földről és felakasztottam a szárítóra. Ekkor rájöttem, hogy nincs nálam a pizsamám. Egy szál törölközőben állok itt a fürdőben, és nincs nálam a pizsamám. Egy ideig csak bámultam magam a tükörben, majd végül erőt vettem magamon, és az ajtó felé indultam. Kinyitottam, majd kidugtam a fejemet. Cameron még mindig az ágyon feküdt, de most már a kezében volt a telefonja. Az ajtó nyitódására felém kapta a fejét. Én pedig próbáltam a lehető legkevesebbet mutatni magamból. Miközben azt figyelte, ahogyan próbálkozom egyre jobban az ajtó mögé bújni, Ő folyamatosan vigyorgott.

-    Na, mi az Hercegnő? – kérdezte nevetve.

-    Tudnál adni valamit, amit esetleg felvehetnék estére? – kérdeztem kissé félénken.

-    Persze. – mosolygott rám. – Egy pillanat. – felállt az ágyról, majd a bőröndjéhez sétált.

Kivett egy fekete alsónadrágot és szürke pólót. Ellépett a bőröndje mellől és mellém sétált. Gyorsan kikaptam a kezéből a ruhákat és rácsuktam az ajtót. Erre Ő jó hangosan nevetni kezdett. biztos vagyok benne, hogy élvezi, ha kellemetlen helyzetbe hozhat. Bezártam az ajtót és felvettem Cameron ruháit. És ez eddig először történt meg velem. A pólójának Cameron illata van. Én pedig akaratlanul, vagy akaratlagosan – igazából nem is számít – elemeltem az anyagot a nyakam környékéről, és mélyen belélegeztem az illatát. Nem tudom mit gondolt volna rólam, ha ebben a pillanatban meglát. Egy lány, aki a pólóját szagolgatja. Biztos szenilisnek nézne. Elmosolyodtam a saját hülyeségemen, és mielőtt csatlakoztam volna Cameron-hoz egy laza kontyba kötöttem a hajamat. A táskámat leakasztottam a fogasról, majd kinyitottam az ajtót, és beléptem a szobába. Cameron elmosolyodott, amikor meglátott, majd elindult felém. Hirtelen nem tudtam, hogy mire is számíthatok. Már azt hittem, hogy kikerülve engem bemegy a fürdőbe, viszont ekkor megtorpant mellettem. Egyre közelebb hajolt, míg végül megállt és ezt mondta:

-    Jól állnak a ruháim Hercegnő. – suttogta. – Többször is hordhatnád őket.

Hirtelen azt sem tudtam, hogy lány vagy fiú vagyok-e. Cameron a reakciómat meg sem várva sétált be a fürdőbe, és csukta be maga után az ajtót. Én pedig csak álltam ott. Cam közelsége egy pillanatig félelemmel töltött el, viszont amikor ismét felidéztem magamban azokat a szavakat, amiket kimondott, hatalmas vigyor jelent meg az arcomon. Mostanában semminek nem örültem ennyire, mint ennek a két mondatnak. Persze próbáltam visszafogni a vigyorsásomat, mit ne mondjak, kevés sikerrel. Az ágy mellé sétáltam és az éjjeliszekrényre letettem a táskámat, majd telefonomon megnéztem, hogy mennyi is az idő. 21:45. Nem volt még valami késő, de azért gondoltam, hogy jobb az ágyban feküdni, mint csak ácsorogni. Felhajtottam a takarót az ágyról, majd az ágy jobb oldalán elhelyezkedtem. Egy ideig csak bámultam a szoba mennyezetét, de egy idő után hirtelen álmosság tört rám. Az oldalamra fordultam, és lecsuktam a szememet. Az estéből már csak annyira emlékszem, hogy Cameron befekszik mellém, mire én hozzábújok.