Forever With You - Cameron Dallas Fanfiction [BEFEJEZETT]

7.fejezet

                 

Cameron a pulton támaszkodott és engem nézett. Szegénynek elég rossz napja volt. Nem szóltunk ma nagyon egymáshoz, vagy ha mégis akkor általában flegmázott velem. A pult tetején ott volt a kosár, amiért Lara küldött. Cameron mellé léptem, hiszen a kosár a jobb keze mellett volt, majd megmarkoltam a fülét, leemeltem az asztalról és elindultam a kijárat felé.

-          Bella... - szólt utánam halkan Cam.

-          Igen? – megfordultam és egyenesen rá néztem.

-          Én csak... - kezdte volna, de megakadt. – Sajnálom.

-          Mit? – nem értettem, hogy miért kért bocsánatot.

-          Mindent, amit ma mondtam. – egyre közelebb lépett hozzám, mire észbe kaptam csak pár lépésnyire állt tőlem, én pedig a kosarat letettem a földre. – Elég szar napom volt. – nevette el magát.

-          Nagy baj van? –kérdeztem.

-          Az nem kifejezés. Kiderült, hogy a nővérem terhes. – nem volt szívem elmondani neki, hogy Nash már mesélt erről.

-          És az akkor baj?

-          Nem tudja, hogy ki lehet az apja. – sóhajtott egy nagyot. – Sierra világéletében felelőtlen volt. Nem is kellett volna meglepődnöm ezen.

-          És Ő mit szólt a babához?

-          Természetesen örült neki. – mosolygott rám. – Mindig nagycsaládot akart. –látszott rajta, hogy mindennél jobban szereti a testvérét. – De én akkor is féltem. Mit fog kezdeni egy babával?

-          Cameron minden rendben lesz. – nyugtatásképp megfogtam a kezét. – Higgy a testvéredben. Meg fog birkózni ezzel a feladattal, főleg ha a családja is ott lesz vele.

-          Köszönöm. – mondta, majd egy hirtelen mozdulattal magához húzott és szorosan megölelt.

Először a meglepettségem miatt csak álltam ott, míg ő a kezei között tartott, viszont gyorsan kapcsoltam és én is megöleltem. Megnyugtató érzés volt a karjai közt lenni. Fejét belefúrta a hajamba, még én a fejemet a mellkasának döntöttem és mélyen belélegeztem az illatát. Elég hosszú ideig álltunk ölelkezve, és én azt kívántam, hogy bárcsak így maradhatnánk örökre. De persze, mint semmi sem, ez sem tarthat örökre. Erőteljes torokköszörülésre lettünk figyelmesek. Gyorsan elhúzódtam Cameron-tól, majd a hang irányába fordultam. Matt vigyorogva nézett minket.

-          Bocs srácok én tényleg nem akartam megzavarni a ti kis... - kereste a megfelelő szót.

-          A mi kis? – kérdezte Cam felvont szemöldökkel.

-          Hát ezt! – mutogatott ránk Matt.

-          Te is értelmes vagy haver. – veregette meg Matt vállát Cam, majd kiment a helyiségből.

Gyorsan felkaptam a földől a kosarat, majd én is elindultam vissza a többiekhez. Lara gyorsan kikapta a kezemből és mondta, hogy üljek le valahova. Felajánlottam a segítségemet, hiszen még is ketten vagyunk lányok, tartsunk össze. Kedvesen visszautasított, mondván, hogy csak ki kell pakolni a kosárból az asztal, és innentől a fiúk feltalálják magukat. Körbenéztem, hogy hol találok szabad helyet. Nash próbálkozott a szalonna nyársbotra tűzésével. Mivel Nash-ről beszélünk, inkább odamentem és segítettem neki.  Először bevágta a hisztit, hogy Ő már bizony nagyfiú és nem fog ki rajta egy nyársbot. Hát persze. Felszúrta a szalonnát a botra, ám amikor megfordította a botot, szinte azonnal lecsúszott. Jót nevettem a szerencsétlenségén. Öt perc szenvedés után, átnyújtotta nekem a szalonnát és botot. Gyorsan beleszúrtam a szalonnába a nyársbotot, majd egy kicsit a két végét kifelé hajlítottam, hogy ne csússzon le a már felrakott étel. Nash megköszönte, majd homlokon puszilt és csatlakozott a tűz mellett álló fiúkhoz.