Forever With You - Cameron Dallas Fanfiction [BEFEJEZETT]

20.fejezet

                  

Arra ébredtem, hogy valaki bökdösi az oldalamat. Ellöktem az illető kezét, ami egy halk kuncogásra késztette Őt. De nem hagyott fel a piszkálásommal, de nem ám. Ha nem éppen bökdösött, akkor az oldalamat csikizte. Ilyenkor kell felkelteni, mikor a legszebbet álmodom.

-          Befejeznéd? – kérdeztem idegesen, mikor már két perce megállás nélkül piszkált.

-          Milyen morcos valaki ébredés után. – nevetett Cam és folytatta a bökdösést.

-          Cameron ne idegesíts fel még jobban. – sziszegtem.

Szokásához híven Ő jót szórakozott rajtam, mire én bevágtam a durcit és elhúztam a kezemet az övétől. Ismét csak nevetett rajtam, majd kezével az enyém után nyúlt, megfogta, és egy kis idő elteltével az ujjaimat kezdte el piszkálni. Melegség járta át az egész testemet. Igazából sosem gondoltam volna, hogy valakit ilyen szinten lehet szeretni. Persze az is igaz, hogy nem rég óta ismerjük egymást, de ez az egy ellenérv eltörpül azok mellett, amik a kapcsolatunkat erősítik. Cameron kicsit előrébb hajolt, és egy puszit nyomott az arcomra. Elmosolyodtam, és ha lehet, még közelebb bújtam hozzá. Ki akartam élvezni minden egyes vele töltött percet. De sajnos, mivel itt vannak velünk a mi kedves, mások nyugalmát nem tisztelő barátaink, a mi kis pillanatunk sem tartott sokáig. Emma állt meg előttünk, és furcsán méregetni kezdte Cameron-t.

-          Mit szeretnél Emma? – kérdezte tőle Cameron.

-          Figyeljetek egy kicsit Picinyeim. – kezdte, és leült a szemben lévő szék karfájára, majd folytatta. - Pontosan tudom, hogy a tini szerelem mennyire szép és jó tud lenni. Persze csak egy bizonyos pontig. Remélem, tisztában vagytok vele, hogyha valaki együtt lát titeket, akkor annak milyen következményei lesznek. Biztos vagyok benne, hogy nem felejtettétek el a múltkori botrányt ezzel kapcsolatban. – hát persze, hogy nem felejtettem el, mintha az olyan könnyű lenne.

-          Mire akarsz ezzel kilyukadni? – próbált a lényegre térni Cameron.

-          Csak arra, hogy remélem rendesen átgondoltátok ezt az „együtt járok" dolgot. – mutatott a levegőbe macskakörmöket. – Mert ha a nyilvánosság előtt is felvállaljátok a kettőtök kapcsolatát, annak következményei lesznek. Jók és rosszak. – komolyodott el.

-          Következményei? – kérdeztem kissé ijedten, és kimásztam Cameron öléből, és visszaültem a székemre.

-          Igen. – bólintott. – A srácoknak nagy a hírneve, rengetegen szeretik Őket. Főleg ezt a majmot. – bökött Cameron felé. – Figyelemmel kísérik a karrierjét és a magánéletét egyaránt. De ezzel eddig is tisztában voltál. Ezt a beszélgetést is csak azért erőltetem, hogy megóvjalak az esetleges rossz döntésektől titeket.

-          Emma, szerintem ez a dolog egyedül Bellára és rám tartozik. – hangján hallani lehetett, hogy ideges.

-          Értem én, és ez így is van rendjén. De Cameron, neked a karrieredre is gondolnod kell. Ha nyilvánosságra kerül a kapcsolatotok, akkor Bella élete is fenekestül felfordul. Ezzel tisztában kell lennetek. – közölte tényként. – Én csak ennyit akartam mondani. – felállt a karfáról, és elindult vissza a helyére, de előtte még visszafordult és egyenesen rám nézett. – Bella, remélem nem bántottalak meg az előbb. Hidd el, ez nem ellened irányul.

-          Minden rendben, és értem, hogy mire akarsz kilyukadni. – rám mosolygott, és végül helyet foglalt a helyén.

Úgy érzem, hogy egy elég érdekes beszélgetés előtt állunk Cameron-nal. Miután Emma visszament a helyére, még csak rá sem mertem nézni a mellettem ülő fiúra, de Ő, a tekintetével szinte lyukat égetett az oldalamba. elgondolkodtam azon, amiket Emma mondott. Ha nyilvánosságra kerül a kapcsolatunk, akkor az életem bizony hatalmas fordulatot vesz. Elizabeth-ék mindig próbáltak megóvni a médiától, és én ezt az egészet felborítanám? Ahj... Emma tudja, hogyan kell összezavarni valakit. Idegességemben az ujjaimmal a térdemen doboltam. Természetesen nem az érzéseimben bizonytalanodtam el, mert a Cameron-nal kapcsolatos érzéseim változatlanok, és úgy érzem nem is fognak változni. Kissé megugrottam, mert váratlanul ért, amikor Cam a kezét az enyémre helyezte. Óvatosan felé fordultam, és lehető legmosolygósabb arcomat vettem elő. Meglepetésemre nem viszonozta azt.