Forever With You - Cameron Dallas Fanfiction [BEFEJEZETT]

12.fejezet

                 

Az ébresztőm hangos csipogására ébredtem. Muszáj volt korán kelnem, mert Elizabeth és John ma elutaznak. Elizabeth édesanyja megbetegedett, és nem tudja ellátni magát. Csak egy hétre utaznak oda, és addig mi egyedül leszünk itthon. Nash rettentően örült ennek, én viszont kevésbé. Kikeltem az ágyból, majd elmentem tusolni. Felvettem egy barack színű trikót, aminek a közepén egy fekete tigrisfej volt. Hozzá egy fehér, szegecsekkel borított zsebű sortot, majd belebújtam egy barna tornacipőbe. Hajamat lófarokba kötöttem, és utána lesiettem, hogy eltudjak köszönni a szülőktől. Elizabeth a konyhában sürgött-forgott, John pedig a bőröndöket cipelte kifelé.

-          Jó reggelt! – köszöntem Elizabeth-nek, majd egy puszit nyomtam az arcára.

-          Neked is Kicsim. – mosolygott kedvesen. – Mi hamarosan indulunk. Pénzt hagytam a fiókban, kaját pedig van a hűtőben. – magyarázta, én pedig szorgosan bólogattam. -  Ha bármi baj lenne, csak egy telefonhívásnyira vagyunk.

-          Nem lesz semmi baj. – nyugtattam meg.

-          Remélem tudod, hogy te leszel a főnök.

-          Valahogy gondoltam. – nevettem el magam.

Elizabeth nyomott egy puszit a fejemre, majd elhagyta a konyhát. Gondolom felsietett elköszönni a gyerekeitől. Nem sokkal később mosolyogva tért vissza. Kisétáltunk az ajtón, majd elbúcsúztunk. Az autóban ülve még visszakiabált nekem, hogy ügyesek legyünk. Mosolyogva integettem az egyre távolodó autó után. Eseménydús hét elé nézünk, az már biztos. Beléptem a házba, és egyenesem a konyhába indultam reggelit készíteni magamnak. Benyúltam a konyhaszekrénybe és elővettem egy doboz gabonapelyhet, majd egy tálat. A hűtőhöz lépve kiszedtem belőle egy doboz tejet, és öntöttem belőle a tálba. Ezután egy jó nagy adag gabonapelyhet szórtam bele. Leültem az asztalhoz, és nekikezdtem a reggelinek.

Éppen a tányéromat mostam el, amikor lépéseket hallottam a lépcső felől. Abban reménykedtem, hogy nem Cameron lesz az. Inkább nem is figyeltem az illetőre, csak mosogattam tovább. Hallottam, ahogy kihúzza a pult melletti széket, majd helyet foglal rajta. Még mindig nem figyeltem rá. Úgy döntöttem, hogy inkább kipakolom a mosogatógépből a tányérokat, és mindent szépen elhelyezek a szekrényben. Már 5 perce pakolgathattam a konyhai dolgokat, mikor megéreztem valakit, elég közel a hátam mögött. Próbáltam kizárni őt teljesen, de amikor hirtelen a vállam felett átnyúlva kiemelt egy tányért a szekrényből, így teljesen hozzásimulva a hátamhoz, szinte elakadt a lélegzetem. Cameron érezhette, ahogy megfeszültem, mivel kuncogni kezdett. Hirtelen ellépett mellőlem, mire kiengedtem az eddig bent tartott levegőt. Olyan érzéseket vált ki belőlem, amiket eddig még soha, senki sem. Eddig a Cameron-nak háttal álltam, viszont nem akartam a hisztis kislányt játszani, így inkább megfordultam. Cam velem szemben a pultnak dőlve engem bámult. Vigyorogni kezdett, mikor morcosan néztem rá.

-          Meddig nem fogsz hozzám szólni? – érdeklődött. Nem válaszoltam. – Gyerekesen viselkedsz, ugye tudod? – akadékoskodott tovább. Nem foglalkoztam vele, inkább elővettem egy flakon tejet a hűtőből és öntöttem magamnak. – Öntenél nekem is? – kérdezte pimaszul. Megforgattam a szememet, majd elővettem egy poharat és öntöttem neki is. – Köszönöm. – vigyorgott rám. Bólintottam, és elkezdtem inni a saját italomat. Cameron folyamatosan mosolygott, amit nem tudtam mire vélni. Egyre fogyatékosabb lesz, de komolyan. A poharamat a mosogatóba helyeztem, majd elsétáltam Cameron mellett, egyenesen a lépcső felé.

-          Úgysem bírod sokáig. – kiáltott utánam. Még hogy nem fogom bírni, ezt jól elhitted Dallas.

Benyitottam Skylynn szobájába, és szembesültem azzal a ténnyel, hogy a kicsike még mindig mélyen alszik. Úgy döntöttem, hogy hagyom még aludni egy kicsit, szóval inkább visszamentem a szobámba. Amint leültem az íróasztalomhoz megcsörrent a telefonom. Gyorsan felpattantam a székről és az éjjeliszekrényem lévő telefonomhoz siettem. A kijelzőn Lara képe jelent meg. Sietve fogadtam a hívást.