Rosehall

0.

Ez nem egy normális bentlakásos gimnázium. Akkor sem, ha nagyon annak látszik. Először is, nagyobb, mint egy átlagos. Másodszor, itt nem csak NORMÁLIS tanárokról és NORMÁLIS diákokról van szó.

Amanda Walker vagyok, 16 éves. Már kilencedikes korom óta ebbe a suliba jártam, a legjobb barátnőmmel, Agata-val együtt. Ő is 16 éves és már tavaly óta szobatársak vagyunk. Hogy vannak-e emberek, akiket ki nem állhatok? Vannak. Hogyne lennének. Oké, nem úgy kell elképzelni, hogy klikkekben ülünk az ebédlőben és utáljuk a másik klikkek tagjait, mert ez nem így van, az amerikai filmekben ezt nagyon eltúlozzák és a naiv emberek el is hiszik, hogy így van. Szóval attól még, hogy nincsenek klikkek, vannak csajok és persze fiúk is, akiket szörnyen utálok. Ilyen Kendall és Kevin, a két 17 éves a 11. osztályból. Ők az iskola álompárja. Együtt vannak tavaly óta és mindenki irigyeli a kapcsolatukat. Aztán ott van Sophia, Alison és Hannah, akik szintén 17 évesek és nagyon el vannak szállva maguktól.

Agata, két másik csaj és én tavaly óta egy szobában voltunk, de mivel elkezdődött a második félév, tudjuk, hogy ez meg fog változni, mert félévkor néha változnak a szobabeosztások.

Mint mindig, mikor lemegyünk megnézni az aulában kifüggesztett listákat, imádkozunk, hogy mi ketten maradjunk együtt, és hogyha újak jönnek hozzánk, legyenek normálisak.

Hogy lejussunk az aulába, keresztül kell mennünk a nyugati szárnyon, itt kapnak helyet a szobák. Le kell menni a széles, vörös szőnyeggel borított lépcsőn. Az északi szárnyban kap helyet a nagy, fedett aula, közel a tanítási termekhez. A déliben van az ebédlő és a szakkörök termei, keleten pedig a tanári, a raktárak, és... hát, többet senki nem tud, mivel mi általában nem mehetünk a keletibe.

Pontosan ezt változtattam meg, én és négy lány odamentünk hogy megnézzük, mi van ott... Hogy hiba volt-e, nem tudom. Elég sok ember meghalt, szóval ebből a szempontból rossz volt, de abból jó, hogy rájöttünk egy több száz éves titokra.