Rosehall

14.

Fura érzelmekkel bámultam utána. Ez mi volt? Még én sem tudtam. És azt sem, hogy miért nem húzódtam el tőle.

A fejemet rázva megfordultam, majd elindultam a többiek után.

- Hol voltál? - kérdezte Agata, majd belekortyolt Sophia whiskey-ébe, aki, ahogy meglátta, mit csinál a lány, oldalba verte a könyökével.

- Csak... elbambultam a játszótéren - hazudtam, majd gyorsan elvettem egy muffint az előttem lévő tányérról. - Lemaradtam valamiről?

- Nem nagyon, de lassan menni akartunk. Kezd bedögleni a buli - nézett körbe Beth.

- Oké, szerintem is menjünk, csak... elköszönök Darren-től - mondtam, majd mikor éppen elindultam volna megkeresni, rezegni kezdett a telefonom. Kivettem a táskámból és gyorsan megnyitottam az üzenetet. Amikor megláttam, mi volt az, a szívem hevesen verni, a tenyerem pedig izzadni kezdett.

- Minden oké, Amy? - pillantott rám Agata.

Nem tudtam válaszra nyitni a számat, amit ők is azonnal észrevettek.

- Mi az? - Mellém léptek és a telefonomra néztek.

- Te jó ég - suttogta Beth.

"Gyertek a labirintusba. Ha öt percen belül ott lesztek, megosztok veletek egy kis... titkot."

Összenéztünk.

- Oda akarunk menni? - emelte fel a fejét Sophia.

- Fogalmam sincs. Milyen titokról van szó? Mi van, ha...

- Oda kell mennünk, lehet, hogy köze van a gyilkosságokhoz, vagy a régi Rosehall-hoz és a leszármazottakhoz? Megtudhatjuk, miért csinálják ezt, mióta és... - soroltam, de Sophia közbeszólt.

- Igen, Amanda, pont Mirandától fogjuk megtudni. Pontosan - forgatta a szemét.

- Nem is biztos, hogy Miranda volt - méltatlankodtam. - Én megyek.

Elindultam a labirintus felé, de Sophia a karomnál fogva visszarántott.

- Biztos, hogy Miranda az, és biztos, hogy azért hívott oda, mert meg akar ölni minket. És én ezt nem fogom hagyni. Szép vagyok, okos és előttem van egy hosszú, boldog élet - dicsérte magát, majd felsóhajtott. - Nem fogunk odamenni, az egyenlő lenne az azonnali halállal.

- Értem. És ha nem Miranda írta az üzenetet, hanem valaki más, aki tud valamit arról a sok gyilkosságról és a Rosehall leszármazottakról, akkor sem megyünk oda. Nem mintha nem akarnánk tudni a választ a dolgokra. Mert ezt akarjuk egész végig, mióta elkezdődött. Miért gyilkol az a lány? Mert kezdek biztos lenni benne, hogy nem azért, mert megbántottuk pár éve.

- Azt akarod mondani, hogy... - kezdte Agata.

- ...hogy szerintem ő az egyik leszármazott.

×Később×

- Hú, de meg fogom ezt bánni - fogta a fejét Agata idegesen.

- Szerinted én? De Amanda jön és okoskodik, hogy "ez az, menjünk, nem lesz semmi baj"! Dehogynem lesz! Ha most meghalunk, az a te hibád lesz!

- Dehogy lesz az ő hibája! Tudod, mit? Nem lehetne, hogy befogod és egyszerűen mozgatod azokat a szép hosszú lábaidat, ahelyett hogy osztanád az észt? Mert az nagyon jó lenne! Kösz! - akadt ki Agata.

- Lányok, ne veszekedjetek, inkább menjünk - mondta Beth.

- Jó, igaz, bocs - emelte fel a kezét védekezően Sophia, de nem is ő lett volna, ha nem folytatja a mondatot valami bunkósággal. - Ha Miranda lesz ott, úgyis mindannyian meghalunk.