Rosehall

17.

- Mi van? - forgatta a fejét Kyela. - Nem értek semmit.

Az utóbbi nagyjából negyven percet azzal töltöttük, hogy mindent elmagyaráztunk neki. Jessica eltűnésétől kezdve a baleset minden egyes apró részletéig.

- Nincs ezzel semmi baj, én sem értek belőle valami sokat - vallottam be. - Túl sok az információ, főleg a telefonbeszélgetés miatt.

- Milyen telefonbeszélgetés? - kérdezte Kay.

- Ja, tényleg, még nem is mondtunk róla semmit - felelte Agata. - Az éjjel a régi Rosehall-hoz mentünk, mert kerestünk valamit, ami esetleg továbbvezethet. Tudod, mint a kazetta, amit a tanáriban találtunk.

- Milyen kazetta? - kérdezte Kyela újra.

- Ahh, te jó ég - nyögött fel Agata és megdörzsölte a halántékát. Egy pillanatra lehunyta a szemét. - Mindegy. Szóval. Mikor keresgéltünk az egyik teremben, Miranda és valami Jenna Farrell bejöttek az épületbe. Elbújtunk egy szekrényben, és hallottuk, ahogy Miranda Darren-nel beszélget telefonon, és...

- Fel kell írnunk a dolgokat - vetette fel hirtelen Sophia.

- Ha nem vennéd észre, éppen Kyelát próbálom felvilágosítani arról, hogy mi történt, amíg mi halottnak hittük! - csattant fel Agata.

- Jó, az ráér később. Most pedig - állt fel a lány, a válla mögé dobva dús, hosszú haját - fogjuk ezt a noteszt és felírunk minden részletet, minden információt, amit hallottunk, vagy amit tudunk. Mindet. Nem csak azt, amit tegnap hallottunk, hanem minden mást is. Mindent a leszármazottról, az eddigi hullákról, amiket mind mi találtuk meg, és elkezdünk teóriákat gyártani.

Az egyik polchoz lépett, ami tele volt mindenféle kacatokkal. Társasjátékok, plüssmackók, építőkockák és hasonlók, majd kiemelt belőle egy noteszt.

- Előbb láttam, hogy itt van - magyarázta, látva a kérdő tekintetünket. Minden további magyarázat nélkül visszaült mellénk az asztalhoz.

- Van valakinek egy tolla? - kérdezte. Kay bólintott. Kihúzott egy cipősdobozt az ágya alól, majd az ölébe vette. A doboz tele volt ceruzákkal és tollakkal. Kivett egy golyóstollat a dobozból és az asztalra tette.

- Kösz - biccentett Sophia. - Na, akkor az első dolog. A hullák. Az eltűnt emberek nevei. A segédek, akikről eddig tudunk. Gyerünk.

- Az egyik hulla Sarah volt - kezdtem.

- Aztán volt az a csaj, akit a labirintusban találtunk - folytatta Beth. - Csak nem tudom a nevét.

- Én ismertem - szólalt meg Agata. - Rena Sulewski volt a neve. Régen egy csomót kosaraztam vele. Tudod, Amy, kilencedikben.

- Ja, tényleg - csaptam a homlokomra. - Tök kedves volt. És mindig volt nála gumicukor.

- Nosztalgiázni később is ráértek - forgatta a szemét Sophia, majd visszatért az eredeti témánkhoz. - Aztán ott volt még Sarah barátja.

- Noel - tette hozzá Agata.

- Aztán ott volt az a négy csaj a lányszövetségből, akiket már vagy a baleset óta nem láttunk - folytatta Beth. - Szóval halottnak is vehetjük őket.

- Maria, Lilly, Kira és Mandy - mondta Agata, majd elkezdte forgatni a szemét. - Seggfejek. Kilencedikben belenyomták Amy fejét a retyóba.

- Igen - bólogattam kínosan.

- Az mindegy! - csattant fel Sophia. - Te jó ég, sem Rena gumicukrai, sem pedig a lányszövetséges csajok akciója nem érdekel, csak. A. Nevek - mondta lassan.