Rosehall

2.

Sehogy nem tudtam a matekórára figyelni. Egész órán a délután járt a fejemben. Az, hogy Michael véleményét meghallgassam. Érdekelt, hogy miért gondolja ezt a suliról, hogy honnan sejti azt, hogy valami nincs rendben. Kyela persze azt hitte, hogy megtetszett a fiú, de persze nem. Nem is ismertem, sosem láttam még azelőtt, pedig ez a harmadik évem itt.

A hatodik óra (biológia) után elmehettünk az ebédlőbe, ahol találkoztunk mindenkivel. A többiek tányérján már ott volt a gőzölgő étel (kivéve Sophia tányérján, mivel ő csak salátát evett). A nyál összegyűlt a számban, mivel egész nap semmit nem ettem. Odaléptem a tálcámmal a pulthoz és teleraktam pulykával, krumplipürével és valami fura szósszal, de jó volt az illata szóval szedtem belőle. Mikor visszaültem az asztalhoz, a lányok már nagyban kajáltak. Kyela hirtelen megbökött.

- Hé, nem akarod elmesélni nekik, mi volt történelmen? - vigyorgott rám. Mivel éppen egy pulykacombot tömtem a számba, először csak bámultam rá, majd megráztam a fejem. - Mindegy, akkor majd elmondom én. Tehát ülünk történelmen, Ms Harvard dumált valamit az iskola történetéről, mikor az a Michael a 11... azt hiszem, 11B-ből megkérdezte, hogy mi van a suli abban a szárnyában, ahova a diákok nem mehetnek be.

A lányok abbahagyták az evést, még Sophia is kérdőn ránk pillantott.

- Úristen, hogy jutott eszébe? - kérdezte Bethia totál elképedve, és az orrára nyomta a szemüvegét.

- Amúgy jogos a kérdés - tette hozza Sophia, mire most mi pillantottunk kérdőn rá. - De komolyan. Sosem volt még ott senki. Az öregek is tudják, hogy mi folyik a mi szárnyunkban, akkor mi miért nem tudhatjuk, mi van az övékében?

Halványan, de tényleg csak nagyon halványan elmosolyodtam. Örültem, hogy a lány beleszól a beszélgetésünkbe, ráadásul egy olyasvalamit, ami nincs tele utálattal.

- Azért nekik is kell a magánszéfra - mondta Agata egy csirkecombot rágcsálva.

- Oké, nekünk is - vonta meg a vállát Bethia. - Ők mégis bejönnek heti kétszer, hogy megnézzék, milyen rend van a szobában és hogy nem hevernek-e kotonok mindenhol. Hogy melyik lány cuccai vannak egy fiú szobájában vagy fordítva. Azt hallottam, hogy valakinek a bőröndjét is megnézték, nehogy óvszer legyen benne, illetve hogy nehogy valakik szexeljenek. Ez totál túlzás.

Kyela lecsapta a villáját a tányérra majd felemelte mindkét kezét.

- Ők azt kontrollálják, nehogy szeretkezzen két ember, de az ő szárnyukban még sosem volt senki. Igazságtalanság!

- Talán azért nem, mert senkit nem érdekel, hogy Ms Harvard hány tanárt kúr meg - kuncogta Sophia halkan, mire felnevettünk. - De most őszintén, az a nő elég keményen nyomja. A múltkor valaki rajtakapta őt és egy másik tanárt a nagyteremben.

Miután befejeztük az ebédet, Sophia elment Kendall-lel és Hannah-val a parkba edzeni, Agata, Bethia és Kyela pedig még maradtak velem egy kicsit, de csak addig, míg nekem el nem kellett indulnom a "korrepetálásra", amiről tudtam, hogy így se, úgy se lesz korrepetálás.

Mire elértem a 104-es szobát, eltelt vagy 10 perc. Az emeletek között lépcsőztem egy csomót, de végül meglett, szóval ez a lényeg.

Nagy levegőt vettem majd bekopogtam. Körülbelül 20 másodperccel később egy félmeztelen, fogat mosó srác nyitott nekem ajtót. Nem úgy nézett ki, mint aki szégyenli azt, hogy majdnem pucér, akkor sem, ha én nagyon kényelmetlenül éreztem magam (ugyan már, Amanda, 16 éves vagy, nőj már fel! Egy kockahastól még nem kéne zavarba jönni!).