Rosehall

21.

A fiú, aki az autó mellett állt, felvont szemöldökkel nézett rám. A válaszomra várt.

Mégis mit mondhattam volna? Hogy egy hulla van a csomagtartóban, amit mi fogunk elásni? Nem hiszem.

- Ehm, szia - köszöntöttem Darren-t, és megpróbáltam természetesen viselkedni. Nekidőltem az autónak és megvakartam a fejemet.

- Szia. Mit csináltok itt ilyenkor? - ismételte meg a kérdést. Mintha gyanakodott volna. Már nem azért, de ő az, aki Mirandának dolgozik, mégsem mondott egy szót sem nekem erről. Úgyhogy nekem kéne gyanakodnom rá.

- Mi csak elmegyünk... bulizni - rögtönöztem. Aztán eszembe jutott az eredeti kérdés. - Bár... inkább nekem kellene ezt kérdeznem. Te mit csinálsz itt ilyenkor?

Egy pillanatra visszatartotta a levegőt.

- Én csak... sétáltam egyet. Nem tudtam aludni.

Láttam, hogy nem az igazat mondta. Az arcát tanulmányoztam. Bárcsak elmondaná nekem az igazat. Ha már annyira kedvel mint amennyire mondja. Legszívesebben leültem volna a földre és megparancsoltam volna neki hogy beszéljen. Hogy mondjon el mindent. Mindent Mirandáról. Mármint nem a terveit, hanem csak... hogy kitaláljunk valamit. Hogy elszökjünk... mindegy.

- Akkor mi most megyünk - mondtam végül, majd lesütöttem a szemem.

- Jó, majd látjuk egymást - biccentett, majd rám mosolygott, aztán megfordult és elment az iskola felé.

Sóhajtottam egyet, majd beültem a kocsiba. Ahogy becsuktam az ajtót magam mögött, Sophia azonnal rá is kezdte.

- Nem hiszem el, minek kell neked egyfolytában... - kezdte, de Agata leintette.

- Mi a baj, Amy? Miről beszéltetek? - nézett mélyen a szemembe.

- Nem tudom, mi a bajom. Talán, hogy nem értem, Darren miért nem mondja el az igazat. Úgy tesz, mintha semmi nem történne, mintha nem Mirandának dolgozna. Lehet, hogy titeket ez nem foglalkoztat, de engem nagyon is.

- Hát, talán azért, mert mi nem is vagyunk belé szerelmesek - motyogta Sophia, majd kifordult Rosehall parkolójából.

- Mit mondtál? - kérdeztem, pedig tökéletesen értettem, amit mondott.

- Ja, semmit - vágta rá, majd összenézett Bethiával, aki elöl ült, Sophia mellett.

- Nem vagyok szerelmes belé - tiltakoztam.

- Ah, akkor mégis hallottad, amit mondtam. Érdekes - nevetett Sophia, de közben le sem vette a szemét az útról.

- Csak hagyjatok békén - forgattam a szemem.

×20 perccel később×

Sophia lefékezett egy erdő előtt.

- A GPS azt mutatja, hogy ez az - mondta a lány, majd leállította az autó motorját.

A szívem a torkomban dobogott. Nem tudtam elhinni, mit fogunk csinálni.

A lányok kiszálltak az autóból, de nekem még kellett pár másodperc, hogy lenyugtassam a hevesen verő szívemet és szabályozzam a légzésemet. Erőt vettem magamon, aztán kinyitottam az autó ajtaját és kiléptem a hűvös, éjszakai levegőre.

A csomagtartóhoz léptem és kinyitottam. Felhúztam a remegő kezeimre a motoros kesztyűt, majd megmarkoltam az ásókat és a lányok felé vittem őket.

Egyre mélyebb mentünk az erdőbe, és éreztem, hogy a szívverésem megint felgyorsul. Féltem. Olyan volt, mintha valaki figyelt volna minket. Nem tudtam megállapítani, melyik irányból. Talán... mindenhonnan.