Rosehall

18.

A taxiban, az iskolában, a szobánkban, egész végig csak a történtekre tudtam gondolni. Arra, ami Darren és köztem történt. Ami nem volt valami helyes, ha belegondolunk. Darren veszélyes is lehetett. Lehet, hogy nem is az volt, akinek mutatta magát. Végül is Mirandának dolgozott. De egyszerűen csak arra gondoltam, milyen érzés volt, ahogy a fülembe súgta a nevem, vagy ahogy a derekam köré fonta a karját.

- És akkor most mi lesz? - kérdezte Agata, miközben az ágyán ülve szedte ki a szemöldökét.

- Fel kéne hívni a taxist - vetette fel Sophia. - Bár az ráér később is.

- Szerintem Amynek vissza kéne mennie Lauren-hez - motyogta Agata.

- Mi van? Mégis miért? - kérdeztem, majd nekidőltem a falnak.

- Lehet, hogy tud valamit az egész dologról - magyarázta Beth, majd becsukta a romantikus regényt, amit éppen olvasott és feljebb tolta az orrán a fekete keretes szemüvegét.

- Mégis mit tudna? - vonta meg a vállát Sophia türelmetlenül. - Koncentráljatok inkább olyasvalamire, ami továbbvihet minket ebben az ügyben. Itt nem csak egy kis dologról van szó, hanem emberek életéről. Darren Fields elmebeteg húgával Amanda máskor is ráér csevegni.

- Várjatok, van egy ötletem - csettintett Agata, majd maga mellé tette a szemöldökcsipeszét. Szembe fordult velünk. - Mi van, ha a lány tud valamit a bátyjáról, illetve arról, hogy egy gyilkosnak dolgozik. Lehet, hogy Darren mindent elmondott neki.

- Tényleg - csaptam a homlokromra. - Oké. Akkor most mi a pontos terv?

- Te elmész Roadway-be, meglátogatod Lauren-t. Agata, Bethia és én pedig körbenézünk a Keletiben.

- Hogy mi? - csattantam fel. - Nem. Nem mehettek oda egyedül.

- Miért is? - vonta fel az egyik szemöldökét Sophia.

- Mert veszélyes - feleltem dühösen.

- Jaj, Amanda, most úgy beszélsz mintha még soha nem csináltunk volna ilyesmit. Emlékszel arra, amikor belezuhantunk a kocsimmal egy tóba? Mind túléltük. Vagy emlékszel arra, mikor követtük Cliffordot a régi Rosehall-hoz, és végignéztük, ahogy ő és Darren Fields, akivel te nem mellesleg majdnem minden nap beszélsz, elásnak egy hullát? Emlékszel, amikor szétlőtted a raktár ajtajának a zárát, majd amikor kiszabadítottuk Kyelát, ezzel megmentve az életét? Vagy amikor megtaláltuk annak a lánynak a holttestét a labirintusban?

- Rena - szólt közbe Agata.

- Tökmindegy - nézett rá Sophia dühösen, majd folytatta. - Emlékszel, mikor Miranda majdnem megölt téged?

- Hogyne emlékeznék - sütöttem le a szemem.

- Na látod - nézett rám győzedelmesen. - Ide figyeljetek. Annyi mindenen keresztülmentünk az utóbbi időben, és kötve hiszem, hogy ennek magától vége szakad. Csak azért, mert Miranda tegnap azt mondta a bálon, hogy még nem fog megölni minket, nem jelenti azt, hogy SOHA nem fogja megtenni. Mert higgyétek el, előbb vagy utóbb velünk is végezni fog. Nem hagyja annyiban. Nem szórakozik. Ő egy kicseszett Rosehall leszármazott - tárta szét a karjait. - Ennek csak akkor lesz vége, ha MI véget vetünk neki. És ki kell találnunk egy tervet. Sürgősen. Itt nem holmi apróságokról van szó, hanem több száz ember életéről. Úgyhogy kapjátok össze magatokat, mert mi is a listán vagyunk. Valószínűleg.

Mind szótlanul ültünk a szobában. Fájdalmasan igaza volt Sophiának. Muszáj volt tennünk valamit. Nagyon gyorsan.

- Jól van - mondtam egy rövid idő után. - Menjetek, keressetek valami használható nyomot. Akár a raktárban, akár a Keletiben. De a régi Rosehallba nem menjetek nélkülem. Ja, és vigyetek valami önvédelmi eszközt. Például azt a pisztolyt az egyik kis asztal fiókjából. Tudjátok, a Keletiben.