Rosehall

9.

A következő másodpercek mintha lassított felvételben történtek volna. Mindenki kiabált, sírt és kétségbeesetten próbálta menteni a menthetőt, de semmi nem segített. Sophia teljes sokkot kapott, a kormányt markolászta de semmit nem csinált.

Azután már csak annyira emlékszem, hogy az autó átszakítja a szalagkorlátot és belezuhan a vízbe. Egy óriási csobbanást lehetett hallani, és persze a többiek sikolyait.

- Csináljatok már valamit! - ordította Agata zokogva, és próbálta betörni az ablakot. Az autó eszeveszett sebességgel telt meg vízzel, a "csobbanás" után két másodperccel már félig volt.

Hátranéztem. Beth feje vérzett.

Elájult, valószínűleg a becsapódás közben beverte a fejét. Sophia még mindig sokkos állapotban volt. Agata az ablakot próbálta meg betörni.

- A tetőablak! Amanda, nyisd ki! - üvöltötte Kay. Amilyen gyorsan csak tudtam, megnyomtam a gombot, ami az ablakot nyitotta, még több víz ömlött be. Nem vártam meg, míg teljesen kinyílik.

- Gyerünk, mindenki kifelé! - ordítottam. Agata úszott fel elsőnek, aztán én.

- Hol vannak a többiek? - kérdezte. - Úristen Amy, le kell mennünk értük!

Nagy levegőt vettem és lemerültem. Az autó már teljesen a víz alatt volt. Agata nagy nehezen kihúzta Bethiát, én pedig a sokkos állapotú Sophiát.

A legjobb barátnőm kivonszolta Bethet a partra, én pedig a szőke lánnyal maradtam.

- Sophia, gyerünk! - üvöltöttem. - Mozdulj már meg!

- Nem bírok! - üvöltötte vissza. - Nem bírok mozogni!

- Ne hülyéskedj már! - ordítottam.

- Nem hülyéskedek! Semmimet nem bírom mozgatni!

Hitetlenül körülnéztem. Egyre nehezebb lett tartani a lányt. Agata és Beth félúton voltak a partig, Kay viszont nem volt sehol.

- Sophia, kérlek! Próbáld meg! Ki kell úsznod, Kyela még mindig a víz alatt van! - könyörögtem.

- NEM BÍROK MOZDULNI, A KURVA ÉLETBE! LEBÉNULTAM! NEM ÉRZEM A JOBB LÁBAMAT! - üvöltött rám. Megkértem, hogy vegyen egy nagy levegőt, majd én is így tettem, majd lemerültem, a lánnyal a karomban.

Alig láttam valamit, mert a tó nem volt a legtisztább, és persze éjszaka volt, de Kyelát megtaláltam. Az egyik lába beszorult a tetőablak kis résébe. Mozdulatlan volt.

Amilyen gyorsan csak tudtam, kiszedtem a lábát a kis nyílásból, majd a másik karomba vettem és felúsztam.

Ahogy csak tudtam a két lánnyal a karjaimon, elkezdtem úszni a part felé. A látásom egyre homályosabb lett, a bőrömet szinte égette a víz, pedig az jéghideg volt. Éreztem, ahogy egyre gyengülök, ahogy mindenem zsibbad. Az utolsó dolog, amire emlékszem, az pedig, hogy a két lánnyal együtt elmerülök.

....

Egy fehér szobában ébredek. Minden fehér. Vakítóan fehér. Először a szememet sem tudom kinyitni, annyira elvakít a hirtelen fény.

Viszont nem vagyok mozdulatlan, olyan, mintha fekve repülnék.

Hol vagyok? Meghaltam?

- Mindjárt ott vagyunk - hallottam egy megnyugtató hangot. Felnéztem a hang forrására. Egy barna bőrű, középkori nő... tolt engem. Egy ágyon. Mikor észrevette, hogy nézem, lenézett rám és visszamosolygott. - Nem lesz semmi baj - mondta.