Rosehall

11.

Abban a pillanatban, hogy kimondta a nevét, elkerekedtek a szemeim. Darren Fields. Ő az, aki Mirandának dolgozik. Aki ártatlan fiatalok testét temeti el. Ez nem lehet igaz.

Mikor a régi Rosehallnál voltunk, éjszaka volt, ezért nem nagyon láttam az arcát, így nyilván nem is emlékeztem rá. Csak a nevére.

- Valami baj van? - kérdezte az arcomat fürkészve.

- Ehm, nem, nincs, minden oké - erőltettem egy mosolyt az arcomra. - Ha... ha nem haragszol, én most megyek. Vacsoraidő van. Még biztos találkozunk.

- Oké, akkor... szia - mosolygott rám, majd intett egyet és elindult az ellenkező irányba. Körülbelül tizenöt métert gyalogolt, aztán hirtelen megállt. Megfordult és egyenesen a szemembe nézett. - És... nagyon sajnálom... ami a barátnőddel történt.

A szemeiben viszont észrevettem valamit. Valamit, amit nem lehetett volna nem látni. Szomorúnak tűnt, vagy bűnbánónak, nem tudtam pontosan eldönteni, de az volt az érzésem, hogy tud valamit. Valami nagyon fontosat.

Nem tudtam, mit mondjak erre, ezért csak bólintottam egyet és bementem az épületbe.

×Vacsora után a szobában×

- Hey, Amy, valami baj van? - nézett rám Sophia, mikor észrevette hogy csak bámulok ki a fejemből, miközben a többiek felelsz vagy merszeztek.

- Nem, semmi - ráztam meg a fejem.

Darren.

Darren Fields.

Emberek testét temeti el. Olyan emberekét, akiket egy lány brutálisan meggyilkolt. Egy olyan lány, aki még mindig odakint mászkál. És bármikor megölhet engem is. És a barátaimat is.

- Na, és hogy hívják azt a barna hajút? - ült le az ágyára Agata vigyorogva.

Először nem is tudtam, hogy válaszoljak-e, de mivel ők a barátnőim voltak, úgy éreztem, muszáj.

- Oké, szóval - köszörültem meg a torkom. - Nem nagyon fogtok örülni, ha megtudjátok, mi a neve.

Még mindig csak kérdőn néztek rám, ezért vettem egy nagy levegőt és végre kinyögtem.

- Darren Fields.

- Hogy mi van? - kérdezték egyszerre. Agata felpattant az ágyáról.

- AZ A Darren Fields? - kiáltotta. - Aki ott volt azon az éjjelen a régi Rosehallnál? Aki eltemette Sarah holttestét az erdőben? Aki Mirandának dolgozik? - sorolta a kérdéseket miközben egyre vörösebb lett a feje. - Amy, nem mehetünk annak a srácnak a közelébe. Tudod, hogy kinek dolgozik. Az az idegbeteg csaj egyszerűen szólhat neki, hogy "hey, Darren, nem akarnád megölni azt a négy csajt? Először férkőzz a közelükbe, mondjuk, egy röplabdameccs alatt, tegyél úgy, mintha az egyik bejönne neked, majd mikor közelebb kerültök egymáshoz, vágd el a torkát!" - Itt már szinte tajtékzott a dühtől. - Soha, de SOHA AZ ÉLETBEN NEM MEGYÜNK ANNAK A PASASNAK A KÖZELÉBE, VILÁGOS?

Csend telepedett a teremre. Csak a tajtékzó barátnőm halk lihegését lehetett hallani.

- Lányok - mondta halkan, mikor egy kicsit lenyugodott, és leült az ágyára. Mélyen a szemünkbe nézett. - Nem lehet. Nagyon nagy veszélyben vagyunk, úgy, ahogy az egész iskola, aki valaha is rosszat mondott vagy tett. Bármelyik pillanatban, bárhol felbukkanhat, és csak úgy kinyírhat minket. Kyelát már elvesztettük, értitek? És soha többet nem fogjuk visszakapni! - Lecsordult egy könnycsepp az arcán. Lehunyta a szemeit. - Félek, hogy mi vár ránk. Félek, hogy mi lesz velünk. És azt szeretném, hogy vége legyen. Ha ez egy film lenne, végignézném. Tetszene. Lenyűgözne. De ez nem egy film, ez a való élet! És veszélyben vagyunk, az egész életünk veszélyben van! Belegondoltatok már, hogy mit éreznének a családjaink, ha bajunk esne? Vagy mit éreznénk, ha valamelyikünk meghalna? Mert én tudom. Kay meghalt, és a szülei még csak nem is tudják. Mert nem érdekli őket, hogy mi van a lányukkal, ezt pedig soha nem fogom megérteni, de lehet, hogy nem is kéne próbálkoznom. Mit fogunk csinálni? Félve közlekedünk majd az elvileg biztonságos épületben? A szuper közösség, ami itt volt tavaly, és tavaly előtt... eltűnt. Nyoma sincs. A legjobb emberek is meghaltak, a többiek pedig életveszélyben vannak. És nem tehetünk semmit. Nem szólhatunk senkinek. Nem szökhetünk el. Nagyjából csapdában vagyunk, nem mehetünk sehova, a tanárokat pedig nem is zavarja az egész! Nem tudják, mekkora baj van az iskolában. Itt már semmi nem biztonságos.