Három óra {Larry Stylinson}

18.

-Harry Styles.

-Mi? - kérdeztem vissza meghökkenve.

-Az én nevem Harry Styles. Tizenhét éves vagyok, egy pékségben dolgozom és anyám nem tud róla, hogy illegálisan alkoholt iszom. Mondjuk, ebben a kócerájban minden illegális... - forgatta meg a szemét.

-Miért mondod ezeket el nekem? - zavartan hátráltam egy lépést.

-Jól vagy, haver? - érintette meg a vállam egy fiú.

-Én... igen... - motyogtam és vissza fordultam Harry Styles felé, azonban tekintetem a rikító zöld szemek helyett az oszloppal találkozott.

-

-Harry? - hitetlenkedtem. A göndör srác mosolyogva állt elém.

-A nővérem ugyanebbe a suliba jár - mutatott fel az épületre.

-És eljöttél érte? - érdeklődtem, figyelmen kívül hagyva a furcsálló tekinteteket, amiket az ajtón kivonuló diákoktól érdemeltünk ki.

-Ne szólj hozzá, ő egy őrült - suttogták.

-

-Nem nézek körbe, mondd meg hol van a szobád - hadartam lesütve a szemeimet.

Nem kaptam választ. Körbenéztem a parkon és leültem egy padra.

-

-Rossz napod volt, és ez másokra is átragad. Énekelsz egy szomorú dalt, csakhogy visszafordítsd az egészet. Azt mondod nem tudod, azt mondod ne hazudjak. Egy mosolyon ügyködsz és indulsz a dolgodra - dúdolta. Továbbra is döbbenten meredtem utána, mire megtorpant és felém fordult. -Felrúgod a leveleket, és oda a varázslat...

-Rossz napod volt, a kamera nem hazudik. Visszatér minden a régi kerékvágásba, és már nem is törődsz azzal, hogy volt egy rossz napod.

Egyedül táncoltam a szeretett parkban, miközben az egyik legkedvesebb dalomat énekeltem.

-

-Megcsókolhatlak? - kérdezte hirtelen. A játékos mosoly lefagyott az arcomról, megszeppenve kaptam el róla a szemeimet.

-Tessék? - kérdeztem vissza magas hangon.

-Megcsókolhatlak?

Magányosan figyeltem, ahogy a szél messzire repíti az aranyos kis buborékokat.

-

-Louis! - szorosan lehunytam a szemeimet, amikor rájöttem, anya még mindig nem hajtott el. Istenem, miért csinálod ezt velem?
-Menj be az iskolába! - parancsolta. A telefonomra néztem és az időt megjegyezve fordítottam hátat az egyetlen szülőmnek.

Nyilván nem látta azt, amit én.

-

-Nem nekem kedvezett az időjárás - húzta el a száját, ahogy nedves tincseibe túrt. Így még dögösebbnek tűnt, mint általában szokott lenni.

-Majd megszáradsz - legyintettem. Anya ezt a percet választotta megfelelőnek, hogy feltűnjön és értetlenkedve sétáljon elénk.

-Louis...

-Anya, ő itt Harry. A barátom - bólogattam.

-Édesem, miről beszélsz? - kérdezte könnyesedő szemeit rajtam tartva.