Három óra {Larry Stylinson}

12.

"Egy buborékfújóval bénáztam, mert nekem még az is nehezen megy, hogy buborékokat fújjak. Idegesen ráztam a felhabosodott vizet és közben oldalra pillantottam Harryre, aki gond nélkül teremtett magunk köré habfelhőket. 

-Hogy csinálod? - hitetlenkedtem és kipukkasztottam egy felém szálló buborékot. 

-Hát... csak kifújom - vonta meg a vállát. -Cseréljünk - nyújtotta felém a saját kis dobozát. 

-Nézd! - ugrottam fel hirtelen, amikor végre valahára sikerült valamit alkotnom. Azonban tudomásul kellett vennem, hogy Harrynek most nem sikerül, ami azt jelenti, hogy valóban béna vagyok. A fejét ingatva állt fel, majd a kerti csaphoz futott és újratöltötte vízzel a tartályt, aztán öntött bele egy kis sampont is. 
-Visszaadjam? - kérdeztem, mikor visszaült mellém a függőágyba, de nemlegesen intett, így örömmel fújtam tovább az olykor kisebb, olykor nagyobb buborékokat. 

-Szóval... - kezdte hezitálva. Egy pillanatra kelletlenül lehunytam a szemem, mert azt hittem, csak élvezzük majd a jó időt és buborékokat fújunk, amiket elvisz a meleg szellő. Mindig tévedek, nem tudom, miért vagyok meglepve.

-Na? - fordultam felé. 

-Nem muszáj válaszolnod, csak érdekel, vagyis engem minden érdekel, ami veled kapcsolatos, de neked sosem muszáj válaszolnod, mert nem kötelességed és...

-Harry, ezt ne csináld - vágtam a szavába. Hosszasan felsóhajtott és lassan bólintott egyet.

-Hol van az apukád? - kérdezte. Nemtörődöm stílusban megrántottam a vállam és újra a számhoz emeltem a fújót. 

-Nem tudom. Itt hagyott engem és anyát - mondtam. 

-Miatta vannak hegek rajtad? - kérdezősködött tovább. Felé sandítottam és a lehetséges válaszokon gondolkodtam. Talán túl sokáig, mert zavartan kezdett mozgolódni mellettem, ezért úgy döntöttem, teljesen őszinte leszek vele.

-Nem. Ezeket én csináltam - vallottam be. Meghökkenve bámult rám, feltételezem, mindenre számított, csak erre a válaszra nem. 

-De... Miért? - nyökögte. A tiszta égre emeltem a tekintetem és halványan elmosolyodtam.

-Nem tudom - feleltem. 

-Tudod ez eléggé ijesztő - mutatott rá a karomra. 

-Nagyon sok butaságot csináltam és mindet bánom. De nem forgathatom vissza az időt, hogy meg nem történtté tehessem a tetteimet - mondtam halkan. 

-Van még máshol is? 

-Harry, nagyon kedvellek - hagytam figyelmen kívül a kérdését, amitől elhallgatott és percekig döbbenten pásztázta az arcom. 

-Én is kedvellek - válaszolt lassan. -De ezt tudod.

-Attól még elmondhatod többször - hajtottam le a fejem. 

-Ígérem, sokszor el fogom mondani - simított végig a térdemen. Az ujjaira szegeztem a szemeimet, ahogy a rövid szárú nadrágom anyagán pihenteti őket, és mégis engem akar ezzel nyugodtabbá tenni. 

-Te más vagy - bólintottam magam elé.

-Úgy érted, különleges vagyok. Meg tökéletes - dőlt felém, miközben játékosan hajlítgatta a hangját. -És helyes. Rohadt szexi.

-Harry! - hitetlenül löktem meg a vállát.

-Nem ellenkeztél - vigyorgott rám, mire a szemeimet forgatva vettem elő újra a buborékfújót. -Látod?