Egy történet arról, amikor két átlagos és magányos fél egymásra talál, kicsit sem mindennapi, ezen felül megfelelő helyzetben. A tiltott kapcsolatuk minden probléma ellenére virágzásra képes vagy hervadásra ítélt?
"-Odaadtam neki a szüzességem.-bu...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~Mikor csókolóztak, az olyan volt, mint felcsapni a főkapcsolót egy elhagyott házban, és látni, hogy az áramkörök nemcsak élnek, de még erősebbek is lettek a használatlanságtól.~
Gayle Forman
▁▁▁▁▁▁დ▁▁▁▁▁▁▁
Harry Styles~
A becsengetést követően egyből a terem felé kezdtem el sétálni, ahol a következő órámat kellett tartanom. Talán a sors akarhatta így, de éppen Dee osztályával voltam, aminek a tudatában már akkor hatalmas mosoly díszelgett az ajkaimon, amikor még az ajtóban álltam. Imádtam minden egyes másodpercét annak, amit vele tölthettem, mindannak ellenére, hogy nem volt szép dolog az, hogy ilyesféle dologba kezdtünk.
Sosem volt kapcsolatom egyetlen egy diákommal sem, de boldog voltam, hogy Dee ennyire elfogadó volt, emellett az összes percet megragadta, amit ketten tölthettünk. Valójában én is eképpen éreztem, és képtelen voltam nem ügyelni arra, mégis mi volt jó a számára. Bár így, hogy ilyen veszélyes kapcsolatban éltünk, sokkal jobb lett volna, ha békén hagyom, bár túlságosan önző voltam, emellett képtelen lettem volna más férfivel látni. Megbolondultam minden egyes szaváért, mosolyárét és érintéséért. Gyakran kaptam magam azon, hogy az együtt töltött éjszakánk járt a fejemben, s még akkor is erősen dobogott a szívem. Talán nem kellett volna ilyen hamar érzelmeket táplálnom iránta, de fontos volt nekem.
Azután, hogy beléptem a zsúfolt, hangosan beszélgető osztályhoz azonnal elcsendesedtek, majd felállva jelentettek nekem, később amint elővették a tankönyveiket az asztalra támaszkodtam mindkét kezemmel, s a hírt közöltem velük, amit nemrégiben megtudtam.
-Nos...-néztem rá a naplóra, amiben az új órarendem szerepelt-Valószínűleg nem rég ti is értesülhettetek arról, hogy Mr. Smith nyugdíjba vonult, és mivel Ő volt az osztályfőnökötök, emellett én egy nemrég érkezett tanár vagyok, ezért nekem jutott az az öröm, hogy titeket tovább vigyelek, ugyanis osztály hiányában engem ért a megtiszteltetés.-lenéztem egy papírra az asztalon-Hiszen Mr. Smith tanította a testneveléseteket és néhány külön órát is, ezért azokat is én fogom átvenni. Remélem eddig érthető, ha nem, akkor kérdezzetek nyugodtan.-pillantottam körbe az osztályban. Dee jelentkezett.
-A korrepetálásokat is Ön fogja tanítani?-kérdezte, ám megláttam szemében a csillogást. Az agyamat ismét ellepték az emlékek, és a piszkos gondolatok, még akkor is, ha nem volt helye ott abban a pillanatban mindennek. Nagyot nyeltem, s megpróbáltam mosolygás nélkül válaszolni neki.
-Igen, valószínű, legalábbis addig míg nem sikerül találni egy másik tanárt rá.-helyeseltem. Bólintott, majd beharapta alsó ajkát, és a könyvére nézett, ettől a mozdulattól pedig úgy éreztem tűz gyúlt a testemben-Más valaki?-kérdeztem ismét, és körbenéztem a teremben. Csak lehajtott fejjel üldögéltek így gondoltam, senkinek sincsen kérdése-Rendben akkor kezdjük a mai tanórát!-rugaszkodtam el az asztaltól majd megfogtam a krétát, és felírtam az óra anyagát.
