Egy történet arról, amikor két átlagos és magányos fél egymásra talál, kicsit sem mindennapi, ezen felül megfelelő helyzetben. A tiltott kapcsolatuk minden probléma ellenére virágzásra képes vagy hervadásra ítélt?
"-Odaadtam neki a szüzességem.-bu...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~Minél fényesebb az ígéret, annál égetőbb a kérdés: a fényes jövő ígérete mennyire tesz vakká a jelenre?~
Fekete vitorlák c. film
▁▁▁▁▁▁დ▁▁▁▁▁▁▁
Dee Robinson~
Egy szál törülközőben léptem ki a fürdőből, miközben frissen mosott hajamat fésültem. Egy szerelmes dalt dúdolgattam, és a szekrényemhez léptem, hogy felvegyek valami alvóruhát éjszakára. Még mindig a nap eseményei jártak a fejemben, és fogalmam sem volt, hogyan is űzhetném el onnét azokat.
Attól tartottam, hogy Harry olyannyira kiborul, hogy elmegy, amint megtudja az igazat. Talán majd nem akar harcolni értünk. Féltem, hogy ismét egyedül maradok, mert mostanában, mindannak ellenére, hogy Lisa-val remekül kijöttünk, gyakran voltam egyedül. A férfi pedig szebbé varázsolta a napjaimat, akkor is, ha igazából tiltott dolgokat tettünk. Még akkor is, ha hazudott, olyan mértékben ragaszkodtam a jelenlétéhez, hogy arra más szavak sem voltak. Talán amiatt volt ez, mert Ő volt számomra az első? Vagy mert annyira izgalmas volt a kiejthetetlen kapcsolatunk, hogy ezzel nyugtattam magam? Fogalmam sem volt, bár bíztam abban, hogy talán Harry nem akar majd megszakítani velem minden kapcsolatot. Nehezen léptem volna túl rajta, főleg amiatt, mert naponta látni kényszerültem az iskolában.
Rémlett még a délutáni puszija és az aggódása, amely akaratomon kívül is erős dobogásra késztette a szívemet. Miért ragaszkodtam már akkor, ennyire a kilétéhez?
Mikor megtaláltam azt a fehérneműt, hosszú pólót és rövidnadrágot, amiket fel szerettem volna venni, ledobtam magamról a puha anyagot, ami még testemet fedte, ezzel egy időben meghallottam, ahogy valaki élesen szívta be a levegőt. A szívem kihagyott egy ütemet, majd amilyen gyorsan csak tudtam, lehajoltam a törülközőért és magam elé kaptam és ahogy megfordultam, Harry hatalmas, kaján vigyorával találtam szembe magam. Rosszallóan tekintettem rá, és összefontam magam előtt kezeimet.
-Hercegnőm leveheted, már mindent láttam.-kacsintott rám, én pedig csak kiöltöttem rá a nyelvem, ezzel palástolva pirospozsgás orcám-Ha még egy ilyet csinálsz, megesküszöm, hogy nem kellenek azok a ruhák éjszakára.-mutatott a földön lévő darabokra, amelyeket a sietségemben dobtam le. Szóval akkor most hányadán is álltunk egymással?
-Hogy jöttél be?-kérdeztem idegesen, nem foglalkozva az előbbi pár mondatával, és csak reménykedni mertem abban, hogy a szüleim nem látták meg.
-Az ablakon keresztül.-rántott vállat nemes egyszerűséggel, ezután fejével a nyílászáró felé intett, amely már bukóra volt nyitva. Nem értettem miért tett meg értem állandóan emeleteket, de valójában a szívem elrejtett zugában repestem az örömtől emiatt.
