Egy történet arról, amikor két átlagos és magányos fél egymásra talál, kicsit sem mindennapi, ezen felül megfelelő helyzetben. A tiltott kapcsolatuk minden probléma ellenére virágzásra képes vagy hervadásra ítélt?
"-Odaadtam neki a szüzességem.-bu...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~Döbbenetes, hogy annyi kudarc után még mindig kint keressük azt, amit csak belül találhatunk meg. Azt hisszük, hogy nem találtuk meg még azt az utat, amelyik a mienk, és keresünk tovább - kívül. Az út bennünk van.~
Biegelbauer Pál
▁▁▁▁▁▁დ▁▁▁▁▁▁▁
Dee Robinson~
-Lisa azt mondta, hogy...-álltam meg mondandómba, mikor besétáltam a konyhába, és megláttam Harryt, aki tetőtől talpig lisztesen állt a konyhában, ezen pedig nagyot derültem-Te mi a fenét csinálsz?-kérdeztem még mindig nevetve.
-Gondoltam míg telefonálsz addig előkészítem az alapanyagokat a palacsintához, de nem láttam, hogy el van szakadva a lisztes zacskó, és magamra borítottam.-kuncog fel, miközben a fehér port ami rajta volt megpróbálta ledörgölni magáról. Arcomat a kezembe temetve palástoltam nevetésem.
Közelebb léptem hozzá, majd lefújtam orráról az ott maradt lisztet. Elmosolyodott, majd átfogta derekam, és egy csókot csent tőlem, de miután elvált lerázta feje tetejéről az ottmaradt lisztet, így az rám hullott. Tátott szájjal néztem szemeibe, Ő pedig nevetett arcomat látva. Úgy, hogy ne vegye észre, a pulthoz értem, amin még mindig volt egy kevés a fehér porból, így megmarkoltam azt és az arcába vágtam. Meglepettségét nem leplezve bámult rám, s mikor összeszűkítette szemét, azonnal tudtam, hogy menekülnöm kellett.
-Dee!-szólt utánam, de én kacagva futottam tovább. Fel az emeletre, ahol megpróbáltam elbújni, de mikor meghallottam lépteit, azonnal tudtam, hogy tovább kell állnom búvóhelyemről, mert rá fog jönni, hogy hol vagyok.
Berohantam a szobájába, s elbújtam az ajtó mögött. Gyors lélegzetemet próbáltam elhalkítani, de mikor az ágyra néztem, az csak felgyorsult. Minden emlékkép eszembe jutott arról az estéről, mikor lefeküdtünk. A bizsergés végigfutott a testemen, s közelebb léptem az ágyhoz. Minden gondolat, érzés és szó eszembe jutott így teljes kábulatba ejtve. Még mindig nem tudott arról, hogy számomra Ő volt az első, de jobbnak láttam, ha ez így is marad.
-Megvagy.-suttogta fülembe mély, rekedtes hangján. Éreztem ahogy átkarolja testem, s ajkai bőrömet fedezik fel. Vállának hajtottam fejem, ezzel még több helyet adva neki, nemsokkal később nagy, meleg keze ruhám alá vándorolt, s bőrömet kezdte simogatni. Lélegzetvételeim szaporábbak lettek, de tudtam, hogy türtőztetnem kellett magamat.
-Le kellene fürödnünk.-toltam el magamtól egy kicsit-Mocskosak vagyunk.-pillantottam gyönyörű, zöld íriszeibe, amelyek jól láthatóan csillogtak. Kajánul elvigyorodott és rájöttem, nem a megfelelő szót használtam.
