Egy történet arról, amikor két átlagos és magányos fél egymásra talál, kicsit sem mindennapi, ezen felül megfelelő helyzetben. A tiltott kapcsolatuk minden probléma ellenére virágzásra képes vagy hervadásra ítélt?
"-Odaadtam neki a szüzességem.-bu...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~Mikor látlak, csak a szemedet nézem és szeretném megcsókolni kezedet merészen. Szeretném megcsókolni s mikor ott vagyok Melletted, tudom, hogy nem fogom megcsókolni a kezedet.~
József Attila
▁▁▁▁▁▁დ▁▁▁▁▁▁▁
Dee Robinson~
Másnap hét órakor indultam el az iskolába, emiatt csaknem negyed óra alatt meg is érkeztem az épületbe. Rémlett még az éjszakai idegeskedésem a mai nap miatt, arról nem is beszélve, hogy az éjszaka jelentős részében tanultam. Nem akartam csalódást okozni a szüleimnek, magamnak vagy a tanáromnak, ezért a lehető legtöbbet akartam kihozni a dolgozatból, emellett persze tényleg muszáj volt bepótolnom a kiesett anyagrészeket.
Pontosan emiatt ültem már a helyemen fél nyolc előtt néhány perccel és olvasgattam azt a részt, amelyet még nem sikerült az eszembe vésnem az este folyamán. Mr. Styles részletes jegyzetet íratott velünk az órán, így abból könnyedén tudtam megérteni azokat a fejezeteket, amelyeknél nem voltam ott fejben teljesen, mégis eléggé fáradtnak éreztem magam ahhoz, hogy rendesen tudjak koncentrálni, mindenesetre megpróbáltak kihozni magamból a legtöbbet.
Nemsokkal később ajtónyitódásra lettem figyelmes, így azonnal felkaptam a fejemet, emiatt azonnal feltudtam mérni a hosszú hajú férfit, akinek fürtjei akkor egy kis kontyba voltak fogva feje tetején, ez könnyedén láttatni engedte a szép szemeit és arcát. Azonnal a papírjaimra néztem ennek a ténynek a végiggondolása után, hiszen mégiscsak a tanáromról volt szó, akinek a mivoltát nem illett ilyen szavakkal leírnom.
-Jó reggel, Dee.-hallottam meg mély hangját, mire ismételten felnéztem, és úgy tettem, mintha észre sem vettem volna a megjelenését nemrég. Halványan rámosolyogtam, közben a füzetem lapját gyűrögettem.
-Jó reggelt kívánok, tanár úr!-válaszoltam kedvesen, bízva abban nem akar ott maradni velem, mert már akkor zavarban voltam tőle, pedig csak pár perce érkezett meg. Viszont tévednem kellett, ugyanis elkezdte kipakolni a dolgait az asztalra, ezért erősen szívtam be a levegőt. Íriszeivel irányomba nézett, de nemsokkal később visszafordult a könyvek felé.
Beállt közöttünk a csend és csak a halk zajt lehetett érzékelni, ahogyan a dolgok egymásnak ütődtek, miközben az asztalra helyezte azokat. Én megpróbáltam belebújni a füzetembe, bízva abban, hogy nem fogom megint zavarba ejtő helyzetbe keverni magam úgy, mint a tegnap folyamán. Akaratlanul is sokszor tekintettem fel sármos vonásaira, amikor biztos voltam abban, nem nézhetett az irányomba.
-Sikerült átnézni a tananyagot?-kérdezte, és felpillantott rám, miközben Őt néztem, így pontosan tudtam, hogy lebuktam, miszerint bámultam mivoltát. Nagyot nyeltem, és annyira zavarba jöttem, hogy azonnal lesütöttem a szemeimet, egy szőke tincset, pedig a fülem mögé tűrtem. Miért voltam ilyen? Elvégre egyszer sem fordult elő, hogyha egy jóképű férfi felém nézett volna már csak attól pirospozsgássá változott volna az arcom.
-Igen, köszönöm.-bólintottam sietősen, viszont újra rá tekintettem, és akkor vettem észre, hogy mosolygott. Szóval neki is feltűnt ez a kínos helyzet? Nem voltak vonásain düh jelei, inkább csak jókedvű volt, amely kissé megnyugtatta a gyorsan dobogó szívemet-Viszont, lenne egy kérdésem a dolgozattal kapcsolatban, hogyha nem zavarná Ön.-hoztam fel gondolkodás nélkül, mire kíváncsivá változott mimikája, ezt követően közelebb jött hozzám, majd az asztalra támaszkodva hajolt a füzetem felé.
-Nyugodtan mondd csak.-mosolyodott el, bár ezt azután tudtam csak teljesen felmérni, amikor felnéztem rá. Talán annyira közel még egyszer sem voltam hozzá az első találkozásunkat leszámítva, amikor megérintett és felsegített a földről az ütközésünket követően. Gyönyörű, smaragdszín íriszei csillogva tekintettek rám, közelről még vidámabbnak tűnt, mint eredetileg gondoltam, hogy volt.
-Mindössze csak a szövegelemzéssel kapcsolatban akartam feltenni egy kérdést.-magyarázkodtam még mindig, majd amint bólintott, miszerint értette mit hangoztattam, folytattam. Azután, hogy felfogta mit kérdeztem, óvatosan kissé maga felé fordította a füzetemet, majd hosszú, gyűrűkkel díszített ujjaival a kézzel leírt szövegen mutatta meg, mit kellett figyelembe venni közben. Odafigyeltem ezalatt, bár gyakran terelődtek íriszeim az arcára, amely olyan közelről még tökéletesebbnek hatott. Amikor ez rendszerint átfutott az elmémen kipirulva fordítottam vissza a lapok felé a tekintetemet-Köszönöm szépen, így már jobban értem.-mosolyogtam rá, nemsokkal később Ő is viszonozta ezt a gesztusomat.
-Szívesen. Ha máskor gondod akad nyugodtan szólj, azért vagyok, hogy elmagyarázzam és segítsek megtanulni.-válaszolta még mindig görbülettel rózsaszín ajkain, nemsokkal később eltolta magát az asztalomtól majd komótos léptekkel indult vissza a székéhez, amibe miután beleült néhány osztálytársunk lépett be az ajtón. Meglepődve vették tudomásul, hogy ketten tartózkodtunk a terembe, de a férfi intett nekik, hogy nyugodtan jöjjenek, majd tőlük is megkérdezte, mindent értettek-e az anyaggal kapcsolatban.
Miután becsengettek és az óra elkezdődött a férfi felolvasott egy szöveget, amit egy beszédből ragadott ki. Az érzelmek elfojtásáról szólt és arról, hogy ez milyen mértékű súlyként nyomta le az ember vállát. Ahogyan hallgattam mély hangját, miközben beleélve magát hangosan olvasott végigfutott rajtam a bizsergés. Néztem szépen ívelt, puhának tűnő ajkait, az éles állvonalát és a kézfejét, amivel a könyvet tartotta. Végigfutottak rajta a kidomborodó erek, és megláttam kézfején néhány tetoválást is, amely miatt muszáj voltam a számba harapni. Amint rájöttem, mégis miken gondolkoztam újra, szemeim kitágultak és lesütöttem azokat, nemsokkal később erősen a hajamba túrtam. A mellettem ülő Lisa értetlenül tekintett rám, de csak óvatos megingattam a fejemet, miszerint rendben voltam. Bár, talán mégsem voltam teljesen jól.
Tegnapi ígéretéhez hűen végigcsináltunk néhány tesztfeladatot, majd ezek után bejelentette a dolgozat végleges időpontját, ami szerencsére nem a következő nap volt, így még keményebben az eszembe tudtam vésni az anyagot, emellett azt is, hogy nem szabadott ilyenekről morfondíroznom, ugyanis Mr. Styles tiltott volt számomra...
~*~
A témazárót követő napokban míg annak kijavítására vártunk megpróbáltam teljes mértékig elkerülni az irodalomtanárunkat, ugyanis nem szerettem volna még inkább a kinézetének a rabjává válni. Biztos voltam benne, hogy mindössze azért reagáltam ily módon rá, mert úgy nézett ki ahogyan. Annak ellenére is eképpen gondoltam, hogy éreztem a szíve, eldugott zugában valamiféle melegséget.
-Hányas lett?-fordultam Lisa felé, aki már megkapta a dolgozatát, így azt felém mutatva büszkélkedett a négyesével. Valóban nagyon ügyes volt, emiatt szélesen mosolyogva gratuláltam neki, bár idegesen vártam a saját eredményemet. Amikor a magas férfi elém ért és az irányomba nyújtotta a dolgozatát halványan rám mosolygott közben, ezért hasonlóképpen tettem én is ezt követően elvettem tőle a lapot, amelyre jeles értékelés volt írva-Ötös lett.-motyogtam a mellettem ülő barátnőmnek, aki megforgatta a szemét, de utána elvigyorodott és megölelt. Kuncogva fogadtam magam körül karjait, majd amint a tanár irányába néztem, észrevettem, hogy ismételten jó kedve volt, mert apró görbület ült ajkai sarkában...
