Egy történet arról, amikor két átlagos és magányos fél egymásra talál, kicsit sem mindennapi, ezen felül megfelelő helyzetben. A tiltott kapcsolatuk minden probléma ellenére virágzásra képes vagy hervadásra ítélt?
"-Odaadtam neki a szüzességem.-bu...
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
~Kulcsom már kezedben. Ne kérdezd, hogy miért adtam át, csak repítsen messze, most már tiéd~
Magna Cum Laude
▁▁▁▁▁▁დ▁▁▁▁▁▁▁
Dee Robinson~
Dylan egy távoli helyet választott a beszélgetésre, remélve senki sem fogja hallani azt, amiről társalogtunk. A szívem hevesebben vert, miközben reménykedtem abban, hogy nem fog történni semmi sem, amely megpecsételhette volna az életemet, vagy Harryét. Mindent megakartam adni azért, hogy a gyanúm ne igazolódjon be, mert akkor sokkalta nagyobb bajban voltunk, mint képzeltük.
-Sejtem, hogy miért akartad látni a felvételt.-jegyezte meg, de nem nézett rám, hanem mobilján nyomkodott valamit. Éreztem, amint sűrűbben kellett pislognom amiatt, mert már akkor kezdtek könnyek gyűlni a szemeim elé. Emellett, még akkor sem hittem el teljesen, hogy Harry élete cseppet sem olyan volt mint gondoltam volna. Hasonlóan magányosak és elveszettek voltunk a saját létünkben-Dee.-szólított az előttem álló fiú, így ránéztem-Rajta vagytok a videón.-préselte ki magából azt a néhány szót, amiktől úgy éreztem, egyre mélyebbre zuhantam.
-Megtudom magyarázni!-kötöttem le felé intve kezemmel, bízva abban, hogy még senki sem tudott róla. Mi történt volna, ha már az egész iskola ezen pletykált volna, egyedül csak az én fülembe nem jutott el? Kételkedtem ebben, Lisa biztosan beavatott volna. Alsó ajkam remegett, és próbáltam ésszerűen gondolkodni. Már lejátszottam magamban a rendőrségi jelenetet, majd azt mikor a szüleim tudomást szereznek erről és kitagadnak a családból.
-Úgy döntöttem, hogy nem teszem fel sehová sem, és kiváglak titeket belőle. Nem akarlak veszélybe sodorni, sem téged, sem Őt.-Harry felé pillantott. Ahogy én is arra fordítottam fejem, észrevettem, ahogy minket nézett-Tudom, hogy fontos neked, legalábbis erre mertem következtetni, mikor megláttalak titeket együtt. Furcsa, hogy ezt mondom nem? Biztos vagyok benne, hogy arra gondoltál, hogy már elmondtam mindenkinek.-pillantott ismét rám. Elhúztam a szám, mire kissé kínosan kuncogni kezdett. Lehajtottam a fejemet, majd egy szőke tincset a fülem mögé tűrtem zavaromban. Létezett, hogy ennyire egyszerű volt minden?
-Nem akartam biztosra menni addig, míg nem beszéltem veled.-ismertem be, nemsokkal ezután felnéztem rá. Engem figyelt, viszont észrevettem, hogy néha kicsit oldalra pillantott, abba az irányba, amerre a tanárunk is állt. Fogalmam sem volt miért, de egyfajta elégtétellel töltött el, hogy arra gondoltam, talán a mögöttünk lévő göndör mindvégig minket bámult.
-Nem mondom el senkinek, de kérlek vigyázz vele nem szeretném, ha kihasználna.-tette kezét vállamra, mire aprót bólintottam. Valójában én sem akartam, de úgy tűnt már megtörtént.
