Egy történet arról, amikor két átlagos és magányos fél egymásra talál, kicsit sem mindennapi, ezen felül megfelelő helyzetben. A tiltott kapcsolatuk minden probléma ellenére virágzásra képes vagy hervadásra ítélt?
"-Odaadtam neki a szüzességem.-bu...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~Ha az ember túlságosan gyorsan igyekszik ledönteni a falakat, esetleg rázuhanhatnak azokra, akiket szeret. A szabadság újabb ürügy lehet a figyelmetlenségre, és a mások kötelékei miatt érzett könyörület hiányára. A rózsáknak tövisük van. (...) Óvatosan és szelíden bánj velük!~
William Paul Young
▁▁▁▁▁▁დ▁▁▁▁▁▁▁
Dee Robinson~
Laposakat pislogva nyitottam fel szemeim, miközben éreztem, hogy fedetlen testem megcsapja a hideg levegő. Kitártam karom, de meglepetésemre, csak az üres, kihűlt lepedőt tapogathattam meg, amely már akkor rossz irányba terelte a gondolataimat. Felemeltem a fejem, majd a kezem felé néztem. Hová tűnt Harry? A takarót meztelen testemhez szorítottam, miközben felültem. Talán lement a szüleimhez? Azt nem szabadott csinálnia elvégre nyomban rájöttek volna, hogy ki is volt.
Hamar pattantam ki az ágyból, majd sietősen lefutottam a lépcsőn, bízva abban, hogy nem azt fogom látni, amire számítottam. Szerencsére nem tartózkodott lent senki sem, így egy megkönnyebbült sóhaj után visszabattyogtam a szobámba. Amint becsuktam magam mögött az ajtót lesütöttem a szemeimet, pillanatokkal később letöröltem egy apró, magányos könnycseppet az arcomról. Miért hagyott magamra? Talán Ő is egy utolsó éjszakának akarta szánni, hogy ezután végleg kilépjen az életemből? Vagy amiatt csinálta ezt, mert a felesége megharagudott rá, és nem fogadta az ágyába, ellentétben velem? Annyira ostobának éreztem magam, hogy legszívesebben a hajamat téptem volna.
Miért jött ide tegnap éjszaka? Látni akarta mennyire nehezen viseltem a hiányát ilyen rövid időn belül is? Mert valójában igaza lett volna, ha eképpen képzelte volna. Fájdalmas volt, hogy nem volt mellettem, annak ellenére is, hogy egyszer sem szabadott volna ezt éreznem.
Minden tiltakozásom ellenére amikor a fürdőszobába sétáltam feltéptem magamnak a sebeket. Szinte még akkor is hallottam amint mély, rekedtes hangján nyögte a nevet, és bár nem volt helyénvaló végigfutott rajtam a borzongás. Vissza akartam pörgetni az eseményeket, hogy újra átélhessen, de nem volt lehetséges, és talán ez volt a legjobb dolog, ami akkor történt velem, ugyanis amint megtettem volna, sokkalta inkább kedvelni kezdtem volna a göndör hajú férfit.
Sóhajtottam egy nagyot, majd felöltöztem, a fürdőben pedig megmosakodtam és feltettem a szokásos sminkemet, bízva abban az majd eltakarja a sírásom nyomait. Az követően, hogy kiléptem a szobámból elhúztam a számat, ugyanis pontosan tudtam, hogy a mai napon volt vele órám, nem mellesleg, egész évben így volt. Ha nem is akart látni, nagyon rossz módot választott az eltűnésre azzal, hogy szó nélkül hagyott ott az ágyban.
