Egy történet arról, amikor két átlagos és magányos fél egymásra talál, kicsit sem mindennapi, ezen felül megfelelő helyzetben. A tiltott kapcsolatuk minden probléma ellenére virágzásra képes vagy hervadásra ítélt?
"-Odaadtam neki a szüzességem.-bu...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~A kölcsönös vonzalom, ami egymás felé lökte őket - az megmagyarázhatatlan. Ez nem más, mint az érintetlen, tiszta vágy. Amikor a vágy még ebben a tiszta állapotban van, a férfi és a nő beleszeret az életbe, minden pillanatát a legmélyebb hódolattal élik át.~
Paulo Coelho
▁▁▁▁▁▁დ▁▁▁▁▁▁▁
Dee Robinson~
A fejemet unottan támasztottam az irodalomóra közepén, miközben egy megmagyarázhatatlan absztrakt mintát satírozgattam a füzetemben. Hallgattam Mr. Styles mély, rekedtes hangját, amelyet miután észleltem a szívem kissé hevesebben dobogott. Már két hét telt el azóta, hogy megérkezett hozzánk, és Ő tartotta nekünk az órákat. Valójában remekül magyarázott, a hangja nyugtató volt, a mozdulatai emellett a példái amivel élt remekül körbeölelte az anyag tartalmát amit éppen vettünk. Talán amiatt voltam annyira egykedvű, mert állandóan azt figyeltem, ahogyan a helyiségben lévő lányok nagy, megbabonázott szemekkel bámulták a férfit, és kezdett kissé elegem lenni ebből az odaadásból.
-Megismételnéd, amit mondtam, Dee?-hívta fel magára a figyelmemet a göndör hajú férfi, mire riadtan íriszeibe pillantottam, amelyek csillogtak, meglehet attól, hogy az ablakon bevilágított a Nap, és kissé tükröződött az egyik üres padon. Összefonta maga előtt erős kezeit, így a rajta lévő fekete ing kissé megfeszült a hátán, miközben keskeny derekával a tanári asztalnak dőlt. Láttam a barna csizmáit, amelyek feldobták a valójában egyszínű megjelenését, ahogyan a gyűrűkkel díszített ujjai is eképpen cselekedtek.
-Öhm...-kerestem a szavakat, miközben a táblára irányítottam a tekintetemet, ahol most kivételesen nem volt felírva semmi sem. Eddig állandóan felkörmölte a művet, esetleg a műfajt amit vettünk, akkor azonban nem volt ott semmi sem, így gyorsan végigpörgettem az elmémben az esélyeket arra, mégis miféle jó válasszal méltathattam volna-Gondolom a tanár úr azt magyarázta, hogy nemsokára témazárót írunk.-vetettem fel, mire aprót bólintott, azonban vonásai még mindig komolyak voltak. Megkönnyebbültem, ahogyan már nem vizslatott tovább, és megfelelő szavakkal illethettem Őt. Ezt követően később eltolta magát az asztaltól, majd a könyve felé ment, nemsokkal később felvette azt és belelapozott.
-Van egy nagyon jó ismétlő feladat a következő oldalon, amit megtudtok csinálni a füzetben.-magyarázta, nemsokkal később tippeket adott arra, hogyan állhattunk neki, percek múlva már dolgoztunk is. Lisa említette a nap elején, hogy úgy értesült a férfi mindössze csak pár éve foglalatoskodott tanárként, egészen eddig Angliában, azért volt némi akcentusa, viszont megmagyarázhatatlan okból elköltözött onnét, így kötött ki Miamiben.
