Egy történet arról, amikor két átlagos és magányos fél egymásra talál, kicsit sem mindennapi, ezen felül megfelelő helyzetben. A tiltott kapcsolatuk minden probléma ellenére virágzásra képes vagy hervadásra ítélt?
"-Odaadtam neki a szüzességem.-bu...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
~Abban áll a másnaposság ereje, hogy az ember új életet akar kezdeni... másnapos hangulatban, amikor a testem és a lelkem agyon van gyötörve, olyan gondolatok ötlenek fel bennem, amilyenektől máskor megijednék, de ezek a másnapos gondolatok az igazi gondolatok, ezek viszik az embert, ha nem is sokkal, de legalábbis valamivel előbbre.~
Bohumil Hrabal
▁▁▁▁▁▁დ▁▁▁▁▁▁▁
Dee Robinson~
Rettenetes fejfájásra ébredtem, egy idegen helyen. Ahogy kinyitottam szemeim észrevettem, hogy még sosem jártam ebben a házban. Amint kibújtam a takaró alól feltűnt, hogy egy bő, férfipóló volt rajtam, és egy alsónadrág. Nem értettem mit keres ilyen ruha rajtam. Nem tudtam visszaemlékezni arra sem, hogy mi történt a bulin, hisz annyira lerészegedtem. Félve lépkedtem a hatalmas házban, és fogalmam sem volt, hogy hol, vagy kivel töltöttem az estét. Halkan mentem le az emeletről, és ahogy ezt megtettem, megláttam egy hatalmas nappalit, amiből egy konyha nyílt. Ám a konyhában volt valaki. Messziről nem ismertem meg, de ahogy közelebb lépkedtem, rájöttem hogy a felkontyolt hajjal, széles vállal és keskeny csípővel rendelkező személy nem volt már, mint az irodalomtanárom.
Mi történt az este?!
-Öhm... jó reggelt.-hangom csendesen hasított a levegőbe, és fogalmam sem volt, hogy hogyan rejtsem el zavarom. Ahogy meghallotta köszöntésem, azonnal felém kapta a fejét, és halványan elmosolyodott.
-Neked is.-mondta, majd tovább ügyködött a pultnál. Egy szürke pólóba és egy melegítőbe bújtatta a testét, s miközben dolgozott valamin észrevettem az oda nem illő dolgokat, amely képzavart intéztek a tanári mivoltának. Karján rengeteg sötét minta kapott helyet, amelyeket látva kissé elbizonytalanodtam, bár valójában nagyon tetszettek a motívumok. Feltűnt, ahogy néha-néha összeszorította állkapcsát, és hogy párszor beharapta alsó ajkát. Én is ráharaptam enyémre, és helyet foglaltam az asztalnál.
-Elnézést, de mi történt az este?-kérdeztem ujjaimmal babrálva. Zavarban voltam, fogalmam sem volt miféle dolgok estek ki. Megfordult, majd a pultnak támaszkodott, ezután mellkasa előtt összefonta erős karjait.
-Nem emlékszel?-mély, rekedtes hangjától kirázott a hideg, és bizsergés futott végig egész testemen. Megráztam a fejem.
-Nem.-sütöttem le szemeim, és megvakartam tarkóm. Bíztam benne, hogy nem folyt közöttünk semmi komoly dolog, ugyanis nehéz lett volna feldolgozni azt, hogy az a tanár, aki az iskola csaknem össze lányának tetszett, az én kegyeimet figyelte. Bár miken morfondíroztam? Biztosan nem történ semmi hasonló, csak túl élénk volt a fantáziám.
