Egy történet arról, amikor két átlagos és magányos fél egymásra talál, kicsit sem mindennapi, ezen felül megfelelő helyzetben. A tiltott kapcsolatuk minden probléma ellenére virágzásra képes vagy hervadásra ítélt?
"-Odaadtam neki a szüzességem.-bu...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~Hagyj fel azzal, hogy ragaszkodsz olyan dolgok fontosságához, amelyeknek megvan az erejük, hogy fájdalmat okozzanak.~
John C. Parkin
▁▁▁▁▁▁დ▁▁▁▁▁▁▁
Dee Robinson~
-Nem szeretnék suliba menni Lisa.-mondtam legjobb barátnőmnek, aki előttem állt. Aggódva nézett rám, ugyanis íriszeim bedagadtak a sok sírástól és az alváshiánytól, ugyanis egész éjszaka itattam az egereket. Boldog voltam, hogy mindannak ellenére, hogy elveszítettem valaki fontosat a legjobb barátnőm még mellettem volt. Ez felért rengeteg apró sebtapasszal, amellyel megpróbálta összeforrasztani a szívemet.
-Kérlek Dee, ne csináld ezt! Más szakításkor sem hagytál ki egy napot sem, sőt nem is sírtál ennyit-rázta meg a fejét, nemsokkal később megpróbált felhúzni az ágyról, bár nem hagytam neki, és inkább a takaró alá csúsztattam a lábaimat.
-Emlékeztesselek, hogy ez nem egy egyszerű szakítás? Ő a tanárunk, és én odaadtam neki a legfontosabb dolgot, amit egy lány csak képes az első alkalomkor. Emellett, még csak együtt sem voltunk, mármint... lefeküdtünk párszor, de sosem mondtuk ki.-magyaráztam magam elé bámulva, mire a Lisa leült mellém és megfogta a kezemet ezzel jelezvén, mellettem volt.
-Akkor ez azt jelenti, hogy nem is volt mit szétszakítani. Szóval, fogd fel úgy ezt, akár egy kalandot, esetleg egy kemény tapasztalatot.-próbálkozott szépíteni az egészet, de amint látta, hogy nem sikerült jobb kedvre derítenie elhúzta a száját-De rendben, igazad van egy napot igazán kihagyhatsz. Ha bármi baj van, vagy csak beszélgetni szeretnél azonnal jövök.-szólt rám mosolyogva, mire kicsit bólintottam neki. Remekül esett az önzetlensége és az, hogy mellettem állt ebben a helyzetben. Fogalmam sem volt, hogyan érdemeltem ki azt, hogy nem ítélt el a tetteim miatt.
-Köszönöm.-hálálkodtam azután, hogy megöleltem Őt.
-Felhívlak a szünetekben.-ígérte nemsokkal később intett egyet, majd kilépett a szobámból. Amint ezt megtette mélyet sóhajtottam.
Az egész éjjelem egy hatalmas harc volt, mindannak ellenére, hogy nagyon rövid ideig voltunk a tanárommal egymás társasága. Vajon Ő mit gondolhatott a helyzetünkről? Örült, mert végre sikerült az ágyába csalogatnia az egyik diákját? Esetleg nem is én voltam neki az első? Esetleg egy könnyűvérű lánynak tartott, akin bármikor kiélhette a beteges vágyait? Fogalmam sem volt, és bár nem akartam beszélni vele, megnyugtatott volna, ha tisztában lettem volna ezekkel a dolgokkal.
