Egy történet arról, amikor két átlagos és magányos fél egymásra talál, kicsit sem mindennapi, ezen felül megfelelő helyzetben. A tiltott kapcsolatuk minden probléma ellenére virágzásra képes vagy hervadásra ítélt?
"-Odaadtam neki a szüzességem.-bu...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
~Nem legyőzni kell az akadályt - hanem túljutni rajta. (...) A folyó nem áll le vitatkozni az útját álló sziklával, hanem átfolyik rajta, s derűsen rohan a tenger felé.~
Müller Péter
▁▁▁▁▁▁დ▁▁▁▁▁▁▁
Dee Robinson~
Napokkal később az iskola felé haladva, egész végig azon gondolkoztam, hogy vajon Lisa, miképpen élhette meg Mr. Stlyes közelségét. Az rendben volt, hogy a tanár még csak rá sem nézett azalatt az idő alatt, míg itt tartózkodott, de ahogy a lány kifordult önmagából, senkinek sem tetszett. Nem értettem miért változott meg ennyire a legjobb barátnőm. Kiskorunk óta ismertük egymást. Mi a fene történt vele az elmúlt hetekben? Lehetetlen, hogy egy ember ennyi idő alatt ilyen mértékű változáson menjen keresztül. Bár, Lisát figyelembe véve lehetségesnek kell lennie.
Ahogy beléptem az iskola kapuján, egyből észrevettem a szintén szőke barátnőm, ahogy a focista pasikkal flörtölt, és bár ezzel nem volt semmi baj sem, túlontúl keveset mutató ruhája nagyobb problémának bizonyult. Azt hitte, hogy ezzel sikerül magába bolondítania Mr. Styles- vagy akárki mást? Reméltem, hogy téved és hogy az irodalom tanárunk nem fogja kihasználni Őt.
Amint felnéztem, épp az emlegetettbe botlottam. Smaragdzöld szemei csillogtak a nap vakító fénye alatt is. Haja mint mindig, rendezetlenül állt feje tetején, amit egy könnyed mozdulattal hátratűrt, és úgy sétált tovább. Gyönyörű volt. Az egész ember az volt, és most bántam igazán, hogy az egyik tanárunk. Ha egy buliban, vagy egy szórakozó helyen találkoztunk volna, kérdés nélkül próbáltam volna a közelébe férkőzni, mindannak ellenére, hogy sosem volt ilyen lány. Akármennyire is kedveltek a férfiak, egyikőjüknek sem engedtem semmiféle komolyabb vágykifejezést, és ez így volt rendjén.
Mikor meglátott, egy halvány mosoly keretében köszönt, amit persze én is viszonoztam neki. Ahogy távolodott, úgy dobogott egyre lassabban szívem, és kezdtem megnyugodni. Furcsán éreztem magam, ha a közelemben volt. Megmagyarázhatatlanul kötődtem a jelenlétéhez, ezen pedig a segítsége sem változtatott, amellyel felém viszonyult.
Ahogy tovább indultam és kikászálódtam gondolataim közül, azonnal észrevettem Lisa-t ahogy már egy elsős lánnyal veszekedett. Nem értettem miért kötött bele megint szegénybe, ugyanis a hetekben előfordult párszor. Amint közelebb értem, elkaptam néhány szófoszlányt, amivel megfejthettem volna a probléma forrását.
-...nem csináltam semmit!-láttam a lány szemében a könnyeket. Legjobb barátnőm azonnal kontrázott.
-Dehogyisnem!-korholta le. Közelebb lépett a bokszzsákjaként használt személyhez, és ruhája gallérjánál megfogta nyakát, majd ezzel nyomatékosította a mondandóját. Egyre jobban kapkodtam lábam, hogy odaérjek hozzájuk-Ő az enyém! Érted?! Az enyém!-harsogta és biztos voltam benne, hogy nem valamelyik focistáról társalogtak.
