Love Game

10. fejezet

PJ az állam alá rakta a mutatóujját, és finoman felemelte azt, hogy a szemembe tudjon nézni. Elmosolyodott, és egyre közelebb és közelebb hajolt. A lábam a talajba gyökerezett, nem tudtam, mit tegyek, a gondolataim ezer meg ezer felé cikáztak. Az ajkait már csak milliméterek választották el az enyémtől, szinte már éreztem, amikor elhúztam a fejem, és az arcom elé kaptam a kezem. A forró könnyek égették az arcom, ahogy végigfolytak rajta.

- (Y/N), ne haragudj, én nem... - mondta, és leszedte a kezemet az arcomról. – Nem akartalak megbántani – folytatta, és megölelt.

- Te ne haragudj, PJ – szipogtam. Nem tudtam, mit mondhatnék, és szükségem volt egy barátra, aki meghallgat. – Nekem ez nem megy, sajnálom. Én... szeretem Felixet – motyogtam PJ mellkasába, mire ő megsimogatta a hajamat, és megpuszilta a homlokom.

- Akkor mondd meg neki – mondta, és finoman eltolt magától, letörölte a könnyeket az arcomról és rám mosolygott.

- Nem lehet, én... ő... csak barátként gondol rám – motyogtam.

- Én ezt máshogy gondolom – felelte. – Gyerünk. Az előbb ment ki a teraszra. Olyanok vagytok, mint két nagy gyerek. Szerintem a vak is látja, hogy egymásba vagytok esve, csak ti nem.

- Ne haragudj rám, PJ – mondtam szipogva, és átkaroltam. Ő halkan felnevetett, és viszonozta az ölelésem.

- Csak boldognak akarlak látni téged és a legjobb barátomat is. Ne hagyj cserben – mondta, és magamra hagyott. Próbáltam nyugodtabb tempót erőltetni a szívemre, de nem jártam sok sikerrel. Remegő lábakkal és kezekkel sétáltam a terasz felé, ahol már messziről kiszúrtam Felixet a fehér ingében.

- Fe-Felix? – kérdeztem habozva.

- Mi az? – felelte, kicsit durvábban, mint amire számítottam. Nem fordult felém. A szívemet, mintha éles karmok mardosták volna.

- Csak beszélgetni akartam – mondtam halkan. Felix megfordult, és a párkánynak támaszkodott. A haja össze vissza állt, a szemei fáradtak és puffadtak voltak.

- Úgy látom nagyon jót beszélgetsz mással is, rám itt nincs szükség – felelte hidegen. Éreztem, ahogy a könnyek ismét szúrni kezdik a szemem.

- Miért mondod ezt? – kérdeztem, és a hangom a mondat közben megadta magát, és elcsuklott.

- Láttam, ahogy megcsókoltad PJ-t, oké? – csattant fel. – Értem én, rám nincs itt szükség, szóval menj, érezzétek jól magatokat, csinálj, amit akarsz – mondta ingerülten, a hangja a szokásosnál jóval hangosabb volt, én pedig csak remegő kézzel álltam előtte.

- Én... nem csókoltam meg őt – feleltem, és elfordítottam a fejem, hogy ne kelljen ránéznem.

- Láttam, (Y/N). Ahogy azt is hallottam, amit a telefonban mondtál róla. Csak nem értem, miért tagadod.

- Miről beszélsz? Milyen telefonban?

- Tegnap azt mondtad a telefonba, hogy „Nem tudom mit tegyek, szeretem őt..." mielőtt benyitottam hozzád. Tisztán hallottam.

- Felix, én nem PJ-ről beszéltem – mondtam, és közelebb léptem hozzá. Alig pár centiméter távolság volt köztünk, amikor megálltam. Felix értetlenül nézett rám, én pedig csak álltam előtte, a kék szemeit bámulva, magamba szívva a parfümjének az illatát, amit néha eltompított az alkohol szaga. Éreztem, ahogy Felix teste megfeszül, és alig mer levegőt venni.

- Mit művelsz? – kérdezte, a hangja alig volt több, mint egy suttogás.

- Csak el akarom mondani, hogy az előbb... visszautasítottam PJ csókját, mert... mert szeretlek, Felix – mondtam habozva, néha kicsit nagyobb szünetet tartva a szavak között, mint kellett volna. Felnéztem az arcára, az égszínkék szemébe, amiben már nem a düh csillogott. Hirtelen a kezét az arcom két oldalára helyezte, és magához húzott egy csókra. A szemembe ismét könnyek szöktek, ezúttal a boldogság és a megkönnyebbülés miatt. Felix ajkai finoman tapadtak az enyémre, és azt akartam, hogy az a pillanat örökké tartson. Átkaroltam a nyakát, ő pedig a derekamnál fogva a levegőbe emelt, pont, mint délután. Nem akartam elhinni, hogy ez a valóság.

- Istenem, ezt el sem hiszem – mondta, és egy megkönnyebbült nevetést hallatott. – De akkor mire ment ki ez az egész?

- Én... én csak ki akartam verni ezt az érzést a fejemből, mert azt mondtad, nem szeretsz – feleltem.

- Miről beszélsz?

- Láttam a videót... amiben azt mondtad, hogy „csak barátok vagyunk, és ennyi az egész".

- Hát azt mégsem mondhattam, hogy szerelmes vagyok beléd... akkor rájöttél volna, és mindenki rájött volna és akkor tök égés lett volna, ha téged nem érdekellek. Amit egyébként végig gondoltam.

- Én... úgy féltem, Felix – mondtam, és szorosan magamhoz öleltem, mire ő viszonozta az ölelésemet, finoman megsimogatta a hátam, és megpuszilta a fejem.

- Nincs mitől félned, vigyázok rád – felelte, és lehajolt hozzám egy csókra. Úgy éreztem, én vagyok a legboldogabb ember a földön. Felix megfogta a kezem, és visszamentünk a terembe a többekhez. Amikor odaértünk, hirtelen mindenki abbahagyta a beszélgetést, én pedig értetlenül néztem rájuk. Végül Jack törte meg a csendet.

- Most akkor végre együtt vagytok, ti ketten, vagy mi? – kérdezte, mire mindenki nevetni kezdett, én nyakig pirultam, Felix pedig diadalittasan felemelte az összefonódott kezeinket.

- Ezt igennek veszem – nevetett Jack. Felix átkarolta a vállamat és magához ölelt, puszit adva a fejemre. PJ-re néztem, aki mellettünk ült, és odatátogtam neki egy „Köszönöm"-öt, mire ő mosolyogva bólintott egyet.

- Akar táncolni, mylady? – kérdezte Felix, mire én szerényen bólintottam. Besétáltunk a táncparkett közepére, Felix megpörgetett, és magához húzott. Az egyik kezével a derekam, a másikkal pedig az enyémet fogta, úgy kezdtünk el táncolni. A mellkasára hajtottam a fejem, és átkaroltam a nyakát. A szívem egy nagy pocsolyává olvadt, és úgy éreztem, a felhők felett két lépéssel járok. A férfi, akit szerettem, viszont szeretett és a leggyönyörűbb helyen, ahol valaha jártam éppen lassúzott velem.

- Nem hiszem el, hogy ez tényleg megtörténik – mondtam, a fejemet még mindig a mellkasán pihentetve. Felix elmosolyodott, és megsimogatta a hátamat.

- Pedig ez még csak a kezdet – suttogta, és újra megcsókolt. Az egész este olyan volt, mintha egy álomban lennék, és olyan hamar el is telt. Az éjszaka közepén, amikor úgy döntöttünk, ideje hazaindulni, Felix kézen fogva vezetett az autóhoz, és út közben azon kaptam magam, hogy a vállán szundítok, ő pedig finoman simogatja a hajam és a fejemen pihenteti a sajátját. Sosem éreztem magam még ennyire jól.

***

És vééééégrrrrreee (ﾉ◕ヮ◕)ﾉ*:･ﾟ✧

Hogy tetszett? :3