Love Game

25. fejezet

Az idő csodás volt. A nap melegen sütött le ránk, lágyan simogatta a bőrünket a langyos szellő, a tenger hullámai szép, lassú ritmusban közeledtek, majd távolodtak. Felixszel a parton sétálgattunk, én egyik kezemben jeges teát szorongatva, ő pedig Edgart sétáltatta, aki mindenre rettentő kíváncsi volt, és úgy szaglászott, mintha magában a kutya mennyországban lenne, amit persze meg is értettem, hiszen rengeteg ínycsiklandó illat szállingózott a levegőben a közeli bódékból.

A nyár tagadhatatlanul közeledett, és ez örömmel töltött el. Jó érzés volt, hiszen az évszakok váltakozását tökéletes metaforájának találtam az elmúlt év eseményeinek - nyár végén szakítottunk Felixszel, ősszel összetörték a szívem, aztán tavasszal, megkaptam az újabb esélyt. És közeledett a nyár, melytől végre beteljesedést vártam. De persze tudtam jól, hogy azt magamnak kell megadnom.

Felix koszos szőke haját lágyan borzolta a szél, és ez teljesen elvarázsolt. Az arcomra bugyuta mosoly ült ki, amit észre is vett, és azonnal viszonzott.

- A bámulásról sosem fogsz leszokni? - kérdezte, halk kuncogás kíséretében.

- Nem is bámullak. Csak van valami a hajadban - füllentettem, mire elkezdte megborzolni a haját, hogy kiszabadítsa a csapdába esett szöszt, ami igazából nem is volt ott.

- Te átversz engem. Ezt nem úszod meg szárazon - mondta, és hamis fenyegető tekintetet vetett rám, amitől a mosolyom még szélesebbre húzódott. - Van kedved megnézni, milyen a víz?

- Szerintem még túl hideg, hogy ússzunk benne.

- Gondoltam, csak belelépkedünk, te dinka - felelte, és már le is kapta a cipőjét, és a homokban kezdett lépkedni. Halk nevetés volt a jutalma, és követtem. 

Az víz szélénél álltunk mezítláb, úgy, hogy pont ne érjen el minket. Nagyon féltem, hogy hideg lesz a víz, ezért nem mertem közelebb menni, és láttam, hogy Felix is habozva áll mellettem, majd felnevetett.

- Annyira csak nem lehet vészes! - mondta, miközben felém fordult. Ránéztem, és felhúztam a szemöldököm.

- Akkor miért nem mész bele, Mr. Nagyszájú?

- Hmm - mormogta, majd a kezét az állához tette, és úgy csinált, mintha rettentően kellene gondolkodnia valamin. - Ha bemész először, meghívlak egy sütire. 

- Evvel akarsz lekenyerezni? Ha nem ismernélek, azt hinném, amatőr vagy Felix Kjellberg. De tudod mit? Bemegyek elsőnek, de nem kérek cserébe sütit. Egy bármire beváltható szívességet kérek!

- De öntelt lett valaki - nevetett, de azért beleegyezett.

Lassan lépdeltem előre a nedves homokban, ami már csak a víz érintésétől is hidegebb lett, és a következő hullám teljesen beterítette a lábam, amitől hirtelen furcsa, nyikkanás szerű hangot adtam ki, és a lábujjamra álltam, aztán Felix hangos nevetését hallottam a háttérből. Felé fordultam, és láttam, ahogy az egyik kezével a térdén támaszkodik a nevetésben, a másik kezében a telefonját tartja. Hátrafordultam, megvártam, amíg elrakja a kütyüt, majd egy jól irányzott fröcsköléssel beterítettem, mire ő is felszisszent, majd felnevetett, és belegázolt a vízbe. 

Egy pillanat alatt ott termett nálam, és felkapott a levegőbe, én pedig már fuldokoltam a nevetéstől.

- Tegyél le! Felix, nem viccelek! - próbáltam fenyegetően hangzani, de a hangos nevetés valószínűleg elárult.

- Utolsó szavak, hölgyem? - kérdezte, majd velem együtt hátra dőlt a hűvös vízbe. Edgar is odaszaladt hozzánk, és boldogan ugrált körbe minket, ahogy kifelé kászálódtunk a csurom vizes ruhákban.

- Őrült vagy - mondtam, amikor leültünk a meleg homokba a víz mellett. A ruháimból csavarni lehetett a vizet, és láttam, hogy az övéiből is. - Tuti, hogy meg fogunk fázni.

- Elfelejted, hogy svéd vagyok. Ez az idő már régen nyár! - mondta, és hátradőlt. Nagyokat szusszant a földön fekve, láttam, hogy belefáradt a nevetésbe, akárcsak én. Felkeltem, és leporoltam a ruhámról a vizes homokot. 

- Hát, én viszont nem vagyok svéd, úgyhogy kérlek, menjünk haza, muszáj valami normális ruhát szereznem magamnak!

- Rendben, rendben, már megyünk is - felelte, és hozzám hasonlóan leporolta magát, aztán elindultunk. A hazafelé úton végig nevettünk és viccelődtünk, és meg is feledkeztem róla, hogy a a ruhám legtöbb része csupa víz. 

Felix teljesen a lakásomig kísért, majd megállt velem szemben az ajtóban. 

- Nincs kedved feljönni? - kérdeztem.

- Nem, köszi. Csurom víz vagyok, még tönkreteszek valamit a lakásban.

- Már tönkretetted a ruháimat - feleltem mosolyogva.

- Hé, te kezdted! Én csak jogosan megbosszultam gonosz tetted - mondta, látszólag teljesen felháborodva, de tudtam, nem bánta.

- Lehet. De még így is jössz nekem egyel, a megállapodásunk miatt! - incselkedtem. - Köszi mindent, Felix. Nagyon jól éreztem magam ma.

- Szintén. Még beszélünk - mondta, és egy kis puszit nyomott a fejem búbjára, amitől szerintem fülig pirultam.

- Így lesz - feleltem, és elköszöntem.

Fent a lakásban ledobtam a vizes ruháimat, és bedobtam őket a mosógépbe, én pedig beálltam a zuhanyba, és magamra folyattam a forró vizet. A szívem tele volt melegséggel, és rettentő boldognak éreztem magam.

Miután kimásztam a zuhanyzóból, a hálószobám felé vettem az irányt, és ledőltem az ágyra. Ránéztem a telefonomra, és már kaptam is egy üzenetet Felixtől - az a videó volt benne, amit rólam csinált a tengerparton, és egy rövidke üzenet: "Szabad?"🥺

Felnevettem, és válaszoltam rá: "Hát persze". Nem zavart, ha rólam posztolt, de édes volt tőle, hogy engedélyt kért rá, hiszen már nem voltunk együtt, és akár rosszul is kijöhetett volna. Eldőltem az ágyon és egy dalt dúdolgattam magamnak, és pár perc múlva már rezgett is a telefonom: "PewDiePie épp most folytatta a történetét". Megnyitottam, és ott volt a videó rólam, ahogy a számomra váratlanul hideg víz lefröcsköl, és a kamera felé fordulok morcosan. Aztán meglepetésemre egy másik rövidke videó követte, amelyben Felix látszódott, először magára mutatott, aztán egy szívecskét rajzolt a levegőbe, és ismét rám mutatott, ahogy morcosan törölgetem a vizes ruhámat. Aztán az ujját a szája elé rakta, mintha ez titok lenne, pedig most hozta több millió ember tudtára.

Úgy éreztem, a szívem felrobban a túlcsorduló érzelmektől, de ahelyett, hogy felhívtam volna, inkább csak ledőltem a párnámra, és lejátszottam párszor újra a rövidke klipet.

***

(◡‿◡✿)