Love Game

19. fejezet

A kezeim magam mellett ökölbe szorulva lógtak, a gyomromban pedig gombóc nőtt. Nagyon ideges voltam, ennyi ember előtt még sosem szerepeltem - mármint élőben, ahol látom az arcukat. A videókon minden annyira... más. Összehasonlíthatatlan ez a lámpaláz avval, amit akkor éreztem, amikor először... vettünk fel videót Felixszel.

- Hülye emlékek - gondoltam, és összeráncoltam a szemöldököm. Jack megbökött a könyökével, és rám mosolygott.

- Minden rendben lesz. Majd megmentünk - kuncogott, amikor a színpadon álló férfi az irányunkba nyújtotta a karját, és hatalmas tapsvihar kezdődött. Annyira el voltam merülve a gondolataimban, hogy fel sem tűnt, hogy minket konferálnak. Mark indult először a sorban, aztán Jack, én, és a többiek. A sort Felix zárta, és a leghangosabb tapsot és éljenzést is ő kapta. 

A gyomromban lévő gombóc egyre csak nőtt, amint helyet foglaltam, magamhoz is vettem egy vizet, és idegesen belekortyoltam. 

- Nem lesz baj - nyugtattam magam. - A barátaim itt vannak, nem lehet semmi baj. Mindenki más is azért van itt, hogy minket lásson. Nem kell semmi extrát produkálnom, nem tudok mit elrontani - gondoltam.

A panel elején egy kis bevezető csevegéssel indítottunk, a panel moderátor kérdezgetett minket, milyen volt az utunk, először vagyunk-e LA-ben, hogy érezzük magunkat, stb. 

Az első játékunk a "Would you Rather" nevet viseli, a lényege, hogy mindannyiunknak mondanak két feltételes helyzetet vagy dolgot, és választani kell közülük.

- Szóval, Jack - fordult a moderátor zöldhajú barátom felé hamis szigorral az arcán. - Inkább melyik képességet birtokolnád? Telekinézis, vagy telepátia?

Jack a szája elé tette a kezét és úgy gondolkodott egy kicsit, ide-oda fordítva a fejét. 

- Nehéz döntés, dee... telekinézis. Inkább nem szeretném folyton azt hallgatni, ki mit gondol a másikról - felelte nevetve, és milyen igaza volt.

- Na és (Y/N)... Inkább harcolnál a Hupikék Törpikékkel, vagy a Teletabikkal? - A kérdés olyan abszurd volt, hogy hangos nevetésben törtem ki, mielőtt egyáltalán el tudtam volna kezdeni gondolkodni a válaszon.

- Wow, ez egy éles váltás a szupererők után - mondtam, miközben már a válaszomon gondolkodtam. - Mmmm, inkább a Hupikék Törpikékkel. A Teletabiktól kiráz a hideg, úgyhogy valószínűleg csak elszaladnék előlük - feleltem, majd tovább adtam a mikrofont.

Ilyen -, és ehhez hasonló játékokat játszottunk végig a műsor alatt, volt Activity-hez hasonló mutogatás, verset kellett improvizálni - amiben szörnyű voltam -, és még táncpárbaj is volt. Szerencsére hamar feloldódtam, és az elmém hátuljába szorítottam a tényt, hogy tőlem egy méterre ül életem szerelme, aki elhagyott egy másik nőért. Na persze egy ideig.

A panel utolsó részére a Q&A maradt, ahogy mindig. A tömegből véletlenszerűen választott emberek tehettek fel kérdést ahhoz, akihez szerettek volna. Meglepett, de hozzám is érkeztek kérdések.

- Sziasztok, a nevem Hannah, az én kérdésem (Y/N)-hoz szólna. Először is, nagyon szeretem a webes animáció sorozataid, mindig feldobják a napom. A kérdésem az lenne, hogy a közeljövőben tervezel-e új projektet, vagy inkább ezt folytatod?

- Szia Hannah! Köszönöm szépen, nagyon örülök, ha tetszik a munkám. Az elmúlt időszakban viszonylag kevés időm jutott az animálásra, de a jövőben mindenképp szeretnék még ehhez hasonló sorozatokat készíteni, és igen, tervben van új sorozat indítása is, de pontos dátumot még nem tudok mondani - feleltem mosolyogva, a hangom sokkal magabiztosabb, mint amilyennek belülről hittem. A bensőm megtelt melegséggel, olyan jó volt egy élő, hús-vér ember szájából hallani, hogy szerette a munkám. Persze a kommentekben is sok pozitív visszajelzést kaptam, de mégis más látni az arcát annak, aki támogat.