Love Game

7. fejezet

Az elkövetkezendő pár hétben még párszor belém kötöttek, de aztán ez is elmúlt, és más újdonság, más őrület jött, amiről az emberek beszélni kezdtek, és én végre kicsit megnyugodhattam. Kivéve, hogy amióta bevallottam magamnak, hogy szerelmes vagyok Felixbe, aki nem mellesleg a legjobb barátom volt, sokkal nehezebb dolgom volt, amikor a közelében voltam. Minden beszélgetést kicsit kínosabbá tett, hogy folyton az járt a fejemben, mit gondolhat rólam, és hogy valószínűleg meg sem fordult a fejében, hogy mi lenne, ha nem csak barátok lennénk. Sokszor úgy éreztem, ezek a gondolatok teljesen felemésztenek. Egy délután, miután végeztem az egyetemen, úgy döntöttem, pihenek otthon egy kicsit, mielőtt találkozom Felixszel. Leroskadtam az ágyamra, felnyitottam a laptopom, és beléptem a YouTube-ra. Az értesítések között szerepelt, hogy nemrég töltött fel egy új videót. Kicsit meglepődtem, de örültem neki, szóval gyorsan rá is kattintottam a lejátszásra. Felix beköszönt, aztán valami olyat mondott, ami eléggé szíven ütött.

„Nos, rengeteg kérdést kaptam (Y/N)-val/vel kapcsolatban, és ezek közül a legnépszerűbb az volt, hogy a barátnőm-e. A válasz: nem, (Y/N) nem a barátnőm, mi csak nagyon jó barátok vagyunk, ez minden. És akkor most térjünk is rá..." – folytatta a videót, de már nem néztem tovább. Ez minden. Nem tudom miért, de ez rendkívül fájt. Csak megerősítette azt a sok negatív gondolatot, amit magammal kapcsolatban éreztem, és ez rosszul esett. Leraktam a laptopot magam mellé, és a párnámba temettem az arcom, úgy elrejtve a vadul potyogó könnyeimet. Akkora idióta vagyok – gondoltam magamban. Miért érzem így magam? Hisz Felix a legjobb barátom. Amúgy sem akarom kihasználni őt. Ahogy magamat és az összetört szívemet sajnáltattam, megcsörrent a telefonom. Ő volt az... nem tudtam, készen állok-e rá, hogy beszélgessek vele, vagy vele legyek. De hisz nem az ő hibája volt, hogy én szerettem, ő pedig nem... szóval felvettem, és próbáltam elrejteni a sírást a hangomban.

- Hey, (Y/N)! – szólt bele Felix vidáman a telefonba.

- Hey, Felix – feleltem, egész tűrhető hangon.

- Baj van? – kérdezte, és aggódóvá vált a hangja. Úgy tűnik mégsem volt annyira kielégítő az álcám.

- Nem, dehogy, csak szundítottam egyet – feleltem, ásítást imitálva.

- Hétalvó! – nevetett.

- Nem is! – tiltakoztam. Veszély elhárítva.

- Ráérsz ma este?

- Szerintem igen. Miért? – kíváncsiskodtam.

- Lenne kedved átjönni hozzám? Lóghatnánk kicsit, ha van kedved.

- P-persze – feleltem habozva. Persze vele akartam lenni, csak fájt belegondolni, hogy akármennyire is közel van hozzám, mégis milyen távol.

- Akkor nálam találkozunk. Hat körül? Ne késs! – mondta, és lerakta a telefont. Ledobtam a készülékem magam mellé az ágyra, és ránéztem az órámra. Fél ötöt mutatott, szóval bőven volt időm összeszedni magam és a gondolataimat is, hogy készen álljak a látogatásra Felixnél. Gyorsan lezuhanyoztam, felkaptam egy fehér blúzt, farmert, és a kedvenc cipőmet, elvégeztem a szokásos teendőimet, amikkel számomra elfogadhatóvá tettem magam, és máris fél hat volt. Pár másodpercig magamat bámultam a tükörben, és azon gondolkodtam, hogy még így is mennyire próbálkozok, hogy tudom, semmi esélyem. Ezzel tönkre fogom tenni magam – gondoltam. Felvettem a táskám és a mobilom, és fogtam egy taxit. Nem volt kedvem sétálni. Mikor odaértem a lakásához, szokás szerint csengettem, aztán pár perc múlva már bent is találtam magam. Amikor benyitottam a lakásba, sehol nem találtam, szóval beljebb mentem, és megláttam, ahogy a konyhában sürög-forog.

- Felix? – kérdeztem, mire ő megijedt, és kicsit mintha zavarba is jött volna.

- Korán jöttél! – mondta, és össze vissza kapkodta a fejét.

- Te meg mit csinálsz? – nevettem.

- Öhm, én... vacsorát csináltam, gondoltam örülnél neki – felelte, és mintha kicsit elpirult volna. – Foglalj helyet – mutatott az egyik székre, én pedig kissé zavarbaesve, de leültem. Ez nagyon kedves volt tőle. Egy kicsit szorgoskodott még a pult körül, aztán lerakott elém az asztalra egy nagy tál... spagettit?

- Ez spagetti? – kérdeztem, széles mosollyal az arcomon.

- Speciális svéd húsgombóccal – felelte nevetve, és leült ő is az asztalhoz. Kicsit megnyugodtam. A vacsora meglepően finom volt, nem gondoltam, hogy Felix tud főzni. Evés közben jót beszélgettünk, aztán miután degeszre ettük magunkat, segítettem elpakolni Felixnek, és átmentünk a nappaliba.

- Köszönöm a vacsorát, nagyon finom volt – mondtam mosolyogva.

- Nagyon szívesen – felelte. Nagyon furcsán éreztem magam, az egész nap olyan furcsa volt. Felix elindított valami filmet, és azt néztük, miközben Edgar fel-alá mászkált rajtunk.

- (Y/N)? – szólított meg Felix, mire felkaptam a fejem.

- Igen?

- Mit szólnál hozzá... ha – kedte a mondandóját, de flúton megakadt.

- Igeen? – kérdeztem nevetve. Mi ütött belé?

- Öhm. Lenne kedved... csinálni velem még egy videót? – kérdezte meg végül. Nem tudom miért tartott ez ilyen sokáig neki, hiszen már szerepeltem vele.

- Hát, jobban meggondolva, még az előző alkunkat sem teljesítetted. Te kis áruló – mondtam nevetve, mire mintha lefagyott volna a mosoly az arcáról.

- Tessék? Azt mondtad, csak vicceltél – mondta meglepetten. Jobban belegondolva, tényleg csak vicceltem, de... miért ne ismerhetném meg PJ-t?

- Azt hiszem vicceltem is, de... meggondoltam magam – mosolyogtam, és kidugtam rá a nyelvem. Ő is elmosolyodott, de olyan fura volt.

- Rendben – felelte, és bólintott. – Bemutatlak neki.

*Felix*

- Tessék? Azt mondtad, csak vicceltél – mondtam, és kissé ideges lettem. Nem tudtam, hogy csak viccel-e, vagy sem, szóval vártam a válaszát.

- Azt hiszem vicceltem is, de... meggondoltam magam – felelte mosolyogva, és nekem pedig a szívem a gyomromban landolt. Oh. Hát, akkor ennyi, azt hiszem.

- Rendben. Bemutatlak neki – bólintottam, és próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra. (Y/N) végülis beleegyezett, hogy szerepeljen velem egy új videóban, bár akkor, abban a percben már semmi kedvem nem volt hozzá. Tudtam, hogy egy idióta voltam, hisz mit akarna egy olyan lány, mint ő, egy olyan sráctól, mint én? Csendben néztem tovább a filmet, és amikor vége volt, hívtunk egy taxit (Y/N)-nak/nek. Kedvesen elköszönt, szokásos módon megölelt, és elhajtottak. Becsuktam magam mögött az ajtót, visszaültem arra a helyre, ahol a filmet néztem, és a tenyerembe temettem az arcomat.

És én még azt terveztem, hogy bevallom neki, hogy szeretem.

***

Hello drágák! :3 Remélem élveztétek a részt, ha igen, dobjatok egy csillagot vagy kommentet, vagy valamit, hogy tudjam, annyira nem szörnyű a sztori :D További szép estét! :* Layla

*Brofist*