Magyar PewDiePie fanfiction, Reader Insert.||
- Ne legyen a nevem Felix Arvid Ulf Kjellberg, ha az nem egy Bro Army póló - mondta mosolyogva, mire én felkaptam a fejem, és az elbűvölő kék szemeibe néztem. Éreztem, ahogy a vér az arcomba szökik.
- Fe...
- (Y/N), siess, mert lekéssük a gépet! – kiáltotta Felix a lakásom előteréből, amíg én a hálószobámban pakoltam a bőröndömet. Hová készültünk? Nos, az úticélunk nem volt más, mint a PAX! Alig akartam elhinni, hogy L.A-be fogok utazni. Felix úgy gondolta, hogy elvisz engem is, mert így be tud mutatni a barátainak. Alig tudtam magamban tartani a fangirl rohamot, amikor arra gondoltam, hogy találkozni fogok Jackkel, Markkal, és PJ-vel is. Felix így akarta betartani az alkunkat, és nem mondanám, hogy bántam.
- Kész vagyok – mondtam mosolyogva, és a bőröndömmel együtt álltam Felix előtt.
- Gyere, induljunk – mosolygott rám, és segített lecipelni a bőröndömet a kocsihoz, ami kivisz minket a reptérre. Miután megbeszéltük, hogy bemutat a barátainak, Felix pár napig nagyon furcsa volt. Sokszor úgy éreztem, mintha kerülne engem, de aztán minden visszaállt a normális kerékvágásba. Én is próbáltam elfolytani az érzelmeimet, amennyire csak tudtam. De rémesen nehéz volt. Egymás mellett ültünk a kocsiban, és mindenféléről beszélgettünk, végig az arcát, a szemeit, az ajkait néztem, és azt kívántam, bár eltűnének ezek a gondolatok a fejemből.
A reptérre érkezve segítettek kipakolni a cuccainkat, aztán magunkra hagytak. Becsekkoltunk, megkaptuk az útbaigazítást, aztán a váróteremben leültünk egymás mellé, még volt fél óránk a gép indulásáig. Épp Felix egyik viccén nevettem, amikor valaki hátulról megfogta a vállát.
- PJ, hát megérkeztél! Azt hittem sosem érsz ide – mondta nevetve, és felállt, hogy köszöntse a barátját. Én csak ültem a székemben, mint egy idióta, annyira megilletődtem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- (Y/N), ő itt PJ – mutatta be Felix. – PJ, ő itt (Y/N). Már alig várta, hogy megismerhessen – folytatta, és egy kissé szomorkás mosolyt villantott. Mi lehet a baja?
- Örvendek a szerencsének – mondta, és a kezét nyújtotta felém. Én odanyújtottam neki az enyémet, erre ő finoman hozzáérintette az ajkaihoz, amitől majdnem elájultam.
- Szintén – feleltem, és igyekeztem összeszedni a gondolataimat, és leerőltetni a karmazsin színű pírt az arcomról. Felix mindeközben a telefonján babrált valamit.
Beszélgettünk még pár szót, aztán a diszpécser bemondta, hogy megkezdődik a beszállás, szóval felkaptuk a csomagjainkat és elindultunk az úticélunk felé. Felix és PJ mentek elöl, jókedvűen beszélgettek, én pedig szorosan mögöttük sétáltam, úgy hallgatva őket. Felszállás előtt mindketten felvettek egy-egy rövid vlog részletet, aztán elfoglaltuk a helyünket a gépen. Szerencsére sikerült kiharcolnom magamnak az ablak melletti ülést, mellettem PJ és a szélen pedig Felix ült. Nagyon izgatott voltam, mert még sosem repültem ezelőtt. Azt mondták, az út nagyjából fél napot fog igénybe venni és alig hittem a fülemnek, nem gondoltam, hogy ennyi időt fogunk repülőn tölteni. Zsibbadtra fogom ülni a fenekem – gondoltam.
