Love Game

14. fejezet

A csoporttársaim mellett álltam, mindenki egy nagy kupacba tömörülve. Mindannyian izgatottak voltunk, tele reménnyel és félelemmel. Mindenkin fekete talárok, és vicces, kemény fedeles sapkák voltak, sárga bojtokkal. Tudtuk, hogy talán ez az utolsó nap, amikor látjuk a másikat, és holnap már egy más élet vár - legalábbis mind ezt gondoltuk. Azt vártuk, hogy felmehessünk a színpadra, beolvassák mindannyiunk nevét, és átvehessük a diplomát, amiért néhányan oly keményen, néhányan pedig kevésbé keményen dolgoztunk. A lábaim remegtek, a szívem pedig hevesen vert, mert tudtam, hogy Felix és a legjobb barátaim mind a közönség soraiban ülnek, és engem figyelnek. Már kezdtem hozzászokni a figyelemhez: az elmúlt pár hónapban rengeteg tartalmat gyártottunk a csatornára, és sokkal de sokkal több figyelmet kaptam mint az elmúlt években összesen, vagy amennyivel egyébként kényelmesen érzem magam. A különbség az volt, hogy bár mind emberek voltak, mégsem közvetlen kellett előttük állnom, a diplomaosztón pedig igen. 

Az igazgató szép beszédet mondott, aztán helyet foglalt az első sorban és minket pedig egyesével kiszólítottak, hogy átvegyük a hőn áhított papírunkat, és végre leléphessünk. 

- (Y/L/N), (Y/N)! - hallottam a teljes nevem, és hirtelen rengeteg vér száguldott az arcomba, és egy halk nevetést hallattam, amikor meghallottam Felix és Jack éljenzését. Kezet ráztam a kopaszodó férfival, majd elfoglaltam a helyem az első sorban a székeken. Az ünnepség végén mindenki odaszállingózott a rokonaihoz, barátaihoz, így én is ezt tettem. Anya és apa is eljöttek a diplomaosztómra, nagy virágcsokrot és sok csokit hoztak magukkal. Mindketten gratuláltak, odaadták az apróságokat, és elmondták, mennyire büszkék rám. Éreztem, ahogy a szememet szúrják az örömkönnyek. Miután a szüleim végeztek, magamra hagytak a barátaimmal, és megbeszéltük, hogy később találkozunk. Először Felixet pillantottam meg, aztán Jack zöld haját, ami minden tömegből kitűnt. 

Felix odalépett hozzám, és egy nagy csokor virágot adott nekem, majd lehajolt hozzám és finom csókot lehelt az ajkamra. 

- Büszke vagyok rád - mormogta, és szorosan magához ölelt. - Te vagy az én kis tehetségem - mosolygott rám, én pedig viszonoztam a gesztust.

- Köszönöm, Felix - feleltem, és arra lettem figyelmes, hogy egy kar hirtelen elmarta tőlem őt, és erősen megölelt. Jack volt az.

- Gratulálunk, (Y/N)! - mondta kicsattanó energiával, aztán elengedett, és odahívott egy lányt hozzánk. Kellett pár másodperc, mire felfogtam, ki az.

- Jesszusom, Signe (ejtsd. 'Színő', Jack barátnője), tényleg te vagy az? - kérdeztem izgatottan, és a lány nyakába ugrottam. Amióta elindult a csatorna, rengeteg segítséget és támogatást kaptam Signe-től, aki szintén művész, és már alig vártam, hogy találkozhassak vele.

- Gratulálunk neked! Nagyon büszkék vagyunk rád! - mondta széles mosollyal, és még egyszer megölelt. A többiek is mind édesek voltak, PJ is eljött, és ő is gratulált, mind nagyon kedvesek voltak, az egész olyan hihetetlen volt. Egy darabig még beszélgettünk, aztán mind Felix lakása felé vettük az irányt, ahol szintén iszonyú jól szórakoztunk.

A srácok elszórakoztatták egymást, én pedig Signe-vel beszélgettem, amit néha Felix, néha pedig Jack szakított félbe egy-egy lopott csókkal. Sean és Signe igazán szuper páros voltak. Később videojátékokkal játszottunk, vagy csak egymást ugrattuk. Úgy éreztem, nekem vannak a legjobb barátaim a földön. Este a szüleimmel együtt egy közeli kis családias étteremben vacsoráztunk, így ők is jobban megismerték Felixet, ugyanis amióta csak ismerem, szinte egyszer sem találkozott a szüleimmel. Sejtettem, hogy kínos lesz, hiszen az ilyen helyzetek mindig azok, de Felix remekül kezelte az összes bugyuta kérdésüket.

- Szóval, Felix. Ha jól értem, az a munkád, hogy videojátékokkal játszol? - kérdezte apa, miközben felhúzta a szemöldökét. Felix halkan felnevetett, majd egy számomra teljesen ismeretlen emberként válaszolt.

- Lényegében a szórakoztatás a munkám, a videojátékok, és maga a YouTube csak egy csatorna erre. Leginkább úgy érdemes erre tekinteni, mist a TV-s sorozatokra, vagy műsorvezetőkre, csak én azt csinálok a műsorommal, ami éppen tetszik, és nem mások mondják meg, miről beszélhetek és miről nem - felelte, teljesen higgadtan, barátságos hangon, tisztelettudóan. - Wow - gondoltam magamban. Apa csak bólintott, és tovább vitte a beszélgetést, egy másik irányba - a technikai háttér felé, ez jobban érdekelte. A kamerák, a fényképezés. Úgyhogy megnyugodtam. Miközben Felix elkápráztatta a szüleimet, én a többiekkel beszélgettem mindenféléről.

- És, ezután mik a tervek? Felfuttatod a YouTube karriered? - kérdezte Jack széles mosollyal.

- Hát - haboztam -, ez egy jó kérdés - feleltem. - Igazából még nem vagyok benne teljesen biztos, hogy mit szeretnék kezdeni magammal, a csatornát nagyon szeretem, imádom felrakni a munkáim, de lehet, hogy cégeknek is gyártok majd megrendeléseket. De pf.. nem tudom - mondtam, az utolsó pár szót már nevetve.

- Ha bármiben segítség kellene, csak szólj - felelte Jack, és Signe egyetértően bólogatott. Amióta megismertem Jacket, olyan lett nekem, mint egy nem létező testvér, és az egyik legjobb barátom. A vacsora szuper hangulatban telt, aztán amikor már mindenki elfáradt, elköszöntünk egymástól. Elbúcsúztunk a szüleimtől és PJ-től, a többiek pedig visszajöttek velünk Felix lakásához, ott vendégeltük meg őket. 

Miután mindenki nyugovóra tért, mi is lefeküdtünk aludni. Befészkeltem magam a kényelmes ágyba, magamra húztam a takarót, és az oldalamra fordultam. Éreztem, ahogy Felix mögém bújik, szorosan átkarolja a derekam, és apró csókokat nyom a nyakam hátuljára, amitől az apró pihék rajta az égnek álltak, és végigszaladt a hideg a hátamon. Edgar a lábunkhoz feküdt, és azon nyomban el is aludt.

- Szeretlek - súgta Felix.

- Szeretlek - feleltem. 

Másnap mindannyian sokáig aludtunk az előző nap miatt, aztán amikor felébredtünk, nekiálltam valami reggelit csinálni. Sütöttem tojást, meg szalonnát, volt zabpehely, joghurt, szerencsére Felix egy csomó mindent vett, úgyhogy tudtunk mivel szolgálni - nem tudtam, ki mit enne szívesen, szóval így volt a legjobb. A konyhát kávé illata lengte be, és ekkor vettem észre, hogy Felix egy melegítőnadrágban, póló nélkül sertepertélt mellettem a konyhában, a kócos, szőkés barna haja ezer irányba állt. Hihetetlenül szexi volt. Odaléptem hozzá, és hátulról átkaroltam. Pár másodpercig állt így, aztán szembe fordult velem, és a csípőmre rakta a kezeit, tenyerével finoman simogatva a bőrömet. Lábujjhegyre álltam, és az ajkaim finoman az övéire tapasztottam, a kezemet pedig a nyakára raktam. A finom, óvatos csók hamar váltott, pár másodpercen belül az ajkai éhesen pásztázták az enyémet, és a kezei pedig felcsúsztak a kinyúlt pólóm alá. Azon kaptam magam, hogy egy halk nyögés hagyta el az ajkaim, amit ő széles mosollyal nyugtázott. Annyira belemerültünk egymásba, hogy észre sem vettük, amikor Jack bejött a konyhába, csak amikor megköszörülte a torkát, jelezvén, hogy ott van. Úgy távolodtam el Felixtől, mintha áram csapott volna meg, egy szempillantás alatt levettem róla a kezem, és az övét is levettem magamról, mire mindketten felnevettek, én pedig csak nyakig vörösen álltam a konyhában. 

Egy kis idő múlva Signe is beszállingózott a konyhába, és mindannyian elfogyasztottuk a reggelinket. 

- Mit szeretnétek ma csinálni?

- Menjünk le a partra - felelte Signe izgatottan, és én is osztoztam a lelkesedésén. Látszólag a fiúknak sem volt semmi kifogásuk, úgyhogy eldőlt: lemegyünk a partra.