Love Game

3. fejezet

- Miért nem hívtad még fel? Neked tényleg elmentek otthonról!

- Jézus, még csak két nap telt el! Nyugalom. Nem akarok nyomulni vagy ilyesmi, meg amúgy is, gondolom ezer dolga van. Biztos nincs arra szüksége, hogy még én is a nyakában lihegjek – mondtam, miközben megkevertem a kávémat. Ugyanazon a helyen ültünk most, ahol kedden Felixszel. Már a gondolat is széles mosolyt rajzolt az arcomra.

- Hát, én ezt másképp gondolom – felelte Jenny, és felém fordította a mobiljának a kijelzőjét, ahol a következő állt:

pewdiepie közzétett egy tweetet: Én vááááárooook.

- Ez valószínűleg semmit nem jelent – válaszoltam, de a hülye, levakarhatatlan vigyor már ott ült az arcomon. Vajon tényleg rám gondolt?

- Menthetetlen vagy – jelentette ki a barátnőm, aztán magamra hagyott a kávézóban, vissza kellett mennie órára az egyetemre. A telefonomat bámultam még pár másodpercig, azon hezitálva, hogy felhívjam-e, vagy ne, de végül túl nyuszi voltam és nem hívtam fel, hazafelé vettem az irányt. Tényleg idiótának éreztem magam, mármint jézusom, egy álmom vált valóra, és még sincs elég bátorságom, hogy megéljem.

Ledobtam a cuccaim a fotelbe, és felnyitottam a laptopom. Beléptem a youtube-ra és a twitterre, hogy megnézzem, van-e új videó Felixtől, amit még nem láttam. Nem túl nagy meglepetésemre, de volt, szóval megnyitottam. Pewds a híres intro után rögtön bele is vágott a lényegbe, ami eléggé meglepett:

Srácok, pro tip: Ha valaha meg akartok ismerni valakit, mindig ti kérjétek el a telefonszámot, mert ha ti adjátok meg, akkor soooooooha nem fognak felhívni. True story. – mondta, és megleckéztetően legyezgette a mutatóujját a kamerába. Halkan magamban kuncogtam, azon gondolkodva, hogy vajon mit akarhat ennyire nagyon tőlem. Felkaptam a telefonom, és kikerestem a névjegyek közül Felixet, rámentem, hogy SMS küldése, aztán bepötyögtem a következő szöveget:

Csak két nap telt el, ember – (Y/N)

Nem is kellett túl sokat várnom a válaszra, ami a következő volt:

Kávé? Fél óra múlva ráérek. – F

Ott találkozunk – (Y/N)

Oké, csak nyugodtan – gondoltam. Bementem a fürdőbe, megigazítottam a hajam és a sminkem, megkerestem a kedvenc felsőmet a szekrényben, és mindjárt szalonképesebbnek éreztem magam. Felkaptam a mobilom és a táskám, és már úton is voltam a kis kávézó felé, ahol pár napja is találkoztunk. Beléptem a kis üzletbe, és körülnéztem, de Felixet nem láttam sehol. Átvertek? Túl hamar ideértem volna?

Hirtelen két kéz érintését éreztem a vállamon, és egy hatalmasat szökkentem, annyira megijedtem.

- Felix, mi a franc? Majdnem szívrohamot kaptam! – sziszegtem, de közben nevettem.

- Ne haragudj, de nem hagyhattam ki. Ezt azért kaptad, mert megvárattál! Már félig összetörted a szívemet – mondta, és sírást imitált.

- Brühühü, crybaby – mondtam széles vigyorral az arcomon.

- Ezt még visszakapja, hölgyem. De most, én hívlak meg egy kávéra, mit szólsz?

- Totálisan benne vagyok – feleltem. Kiválasztottuk a számunkra kedves kávékat, aztán átsétáltunk a parkba.

- Ebből akár rendszert is csinálhatnánk – mondta, miközben szürcsölte a forró italt.