Love Game

15. fejezet

Először is szeretnék mindenkitől hatalmas bocsánatot kérni, mert ennyi ideig várattalak titeket. Nagyon restellem magam! Ráadásul ez rövid rész, de ígérem, megéri várni a következőre. Ha még itt vagytok velem, ti vagytok a legjobbak! (≧◡≦) (◠﹏◠✿)

Reggeli után összeszedtük a cuccainkat, és elindultunk a partra Jackkel és Signe-vel karöltve. Az idő gyönyörű volt, szokatlanul szép Brightonhoz képest, ideális nap volt egy kis lehűlésre. A homokban sétálva keresgettük magunknak a megfelelő helyet, amíg rá nem találtunk. Közvetlen a víz mellé pakoltuk le a holminkat, Jack és Signe nem is haboztak, szinte pillanatok alatt fürdőruhában voltak és már rohantak is be a tengerbe, egymást fröcskölve. Én kényelmesen pakolgattam a pokrócokat és a táskákat, amikor Felix hátulról finoman átkarolt, és egy puszit nyomott a tarkómra. Lehunytam a szemem, úgy élvezve a csókját – mintha semmi és senki más nem lenne a világon, csak ő meg én. Szerettem, hogy itt vannak a barátaink, meg ezt a kis felfordulást, ami az elmúlt pár hétben volt körülöttünk – sosem unatkoztunk -, de szerettem volna egy kis időt végre Felixszel tölteni, és csak vele. Szembefordultam vele, és a nyaka köré fontam a karjaim, az ajkam pedig az övéire tapasztottam. Egy pillanat is elég volt, hogy teljesen elvesszek benne. Még senki iránt nem éreztem így – szerelmes voltam belé, tiszta szívemből.

- Szeretlek, Felix – duruzsoltam.

- Én is szeretlek – felelte, és puszit nyomott a homlokomra. A kis idillünket egy nagy adag hideg víz szakította félbe, ugyanis Jack megunta, hogy nem követtük őket a tengerbe, szóval úgy döntött, elhozza azt nekünk.

Mindketten szörnyülködve ugrottunk fel a hirtelen sokkhatás miatt, majd Felix hirtelen üldözőbe vette Jacket, én pedig a fejemet csóválva sétáltam be utánuk a vízbe. Egész délelőtt a parton és a vízben sütkéreztünk, mindenki eszméletlenül jól érezte magát.

- Felix ne fröcskölj! – sikoltottam fel, miközben a szemem elé tartottam a kezemet, úgy védekezve a támadó hideg víz ellen. – Elég! – nevettem, miközben próbáltam visszavágni, többé-kevésbé sikertelenül.

- Ne ellenkezz, hercegnő – felelte, és az egyik karjával a térdem alá nyúlt, a másikat a vállam mögé csúsztatta, úgy emelt a karjaiba. A nyaka köré fontam a kezeimet, és egy pillanatra ismét megszűnt a világ. A szőkésbarna hajából lassan csordogált a víz, a tengerkék szeme pedig az arcom fürkészte. Éreztem, ahogy az arcom lángokban áll, mire ő halkan nevetett és megcsókolt. Úgy éreztem, nem is lehetnék boldogabb.

Aztán persze muszáj volt elrontania az idillt, és avval a lendülettel, amivel felemelt, vissza is dobott a vízbe, mire hangosan felkiáltottam. Délután a fiúk szereztek valahonnan egy felfújható unikornist, és azt próbálták megszelídíteni, elég kevés sikerrel. De legalább csomót nevettünk rajtuk, és csináltam egy csomó kompromitáló fényképet. Mikor kezdett hűvösre váltani az idő, összepakoltunk és elindultunk vissza a lakás felé.

- Szuper volt ma veletek – mondta Signe és megölelt, én pedig viszonoztam az ölelést. Nagyon jó volt, hogy itt voltak, mindig úgy hiányoznak. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ők lesznek a legjobb barátaim, rájuk mindig számíthattam.

Együtt csináltuk meg a vacsorát Signe-vel míg a fiúk Felix irodájában tevékenykedtek valamit. Később megnéztünk egy filmet, majd mindenki nyugovóra tért.

- Felix – mondtam halkan, szorosan hozzábújva.

- Mondd – felelte, kikászálódott a szorításomból, és felém fordult. – Mi a baj?

- Szeretlek.

- És az baj? – kérdezte avval az angyali mosolyával.

- Nem baj, te – bokszoltam meg a vállát. – Csak egy tény – mosolyogtam.

- Én is szeretlek, (Y/N) – felelte, egy puszit nyomott a homlokomra, én pedig a mellkasába fúrtam az arcom és így aludtunk el. Minden olyan csodás volt, és úgy éreztem, sosem vehetik ezt el tőlem.

***

kövi hamarosan ígérem (☉‿☉✿)