Love Game

22. fejezet

- Ez elég bizonyíték? - kérdezte, majd letette a telefont, a szája végig hatalmas mosolyra húzódott. Miközben értetlenül pislogtam, Edgar berontott a lakásba, körbeszaladt, majd elfoglalta a kanapét.

- Felix, mit keresel itt az éjszaka közepén? - kérdeztem, és nem értettem, mi történik.

- Esetleg bejöhetek beszélgetni, vagy azt még nem érdemeltem ki?

- Gyere, persze - feleltem, majd a karommal betessékelő mozdulatot tettem. Felix óvatosan beljebb lépkedett, majd megállt. - Ülj csak le, öhm. Érezd otthon magad?

- Köszi, (Y/N). - mondta, majd helyet foglalt az asztal mellett, de nem mondanám, hogy kényelembe helyezte magát. Kínosan érezte magát, akárcsak én.

- Szóóval... - kezdtem bele a mondatomba -, mit csinálsz Los Angelesben éjjel fél tizenkettőkor?

- Meglátogattam Jacket, koccintottunk egyet. És gondoltam, beugrok hozzád, ha már itt vagyok.

- Eljrepültél ide azért, hogy meglátogasd Jacket és koccintsatok?

- Nem, dehogy. Azért koccintottunk, mert ide költöztem... - felelte, miközben a kezében molyolt Edgar pórázával, és az orra alatt mosolygott. Majd rám nézett. Ezer meg ezer kérdésem volt. Hogy micsoda? Ideköltözött? Azért, hogy közel lehessen hozzám? Ez teljesen értelmetlen.

- Ide költöztél? Los Angelesbe? Miért? - kérdeztem értetlenkedve. - És mikor?

- Az elmúlt pár hetet lakáskereséssel töltöttem, és ezt a hetet pedig maga a költözés foglalta le. Ezért nem kerestelek hamarabb. És, úgy gondoltam, mivel itt vannak a barátaim és azok, akiket szeretek, így talán jobb ötlet lenne itt töltenem napjaimat.

- Ez... én - dadogtam - nem is tudom, mit mondjak. Üdv LA-ben, azt hiszem.

- Köszi - felelte, szomorkás mosollyal. - (Y/N), azért vagyok itt, hogy jóvá tegyem ezt az egészet. Beszélhetnénk arról, ami Brightonban történt?

- Felix, közeleg az éjfél, és elég fáradt vagyok. Mi lenne, ha ezt nem most beszélnénk meg? Egyelőre fel kell dolgoznom, hogy itt vagy, hús-vér valódban. Remélem megérted, hogy ez váratlanul ért.

- Természetesen, hölgyem - felelte mosolyogva, és magához hívta Edgart.

- Miért mosolyogsz így?

- Mert ha máskor beszéljük meg, az azt jelenti, hogy még találkozunk, és nem azt, hogy nem vagy rám kíváncsi - mondta, és szomorkás félmosolyra húzta az ajkait. A szőke haja bájosan lógott a szemei irányába, a kék apró karikákkal díszített szemei pedig csillogtak valamilyen érzelemtől, amit akkor még nem tudtam kiolvasni belőlük. 

- Jóéjt, Felix - mondtam, nem reagálva az előző mondatára, kikísértem, majd becsuktam az ajtót utána, és egy másodpercre nekidőltem, még el nem engedve a kilincset. Valamiért jó érzés fogott el. Aznap végre először reményekkel a szívemben aludtam el.

Másnap volt a prezentációm a munkahelyen, ahol a tegnap éjjel befejezett munkát kellett leadni és előadni a vezetőségnek. Reggel álmosan keltem ki az ágyból, majd a szokásos reggeli rutinommal folytattam, bár kicsit hektikusabban. Azt akartam, hogy minden a lehető legjobban menjen, és úgy mondják "dress to impress", úgyhogy a szokásos ruháim helyett most felvettem egy csinos blúzt és egy magassarkú cipőt a farmerem mellé. Megvizsgáltam magam a tükörben, és megállapítottam, hogy egészen úgy festek, mint egy felelősségteljes felnőtt nő, amitől az önbizalmam az egekbe szökött.