Egyirányú Leszokás (One Direction Fanfiction) /Befejezett/

31. rész

~Elouise szemszöge~

Mikor megnyugodtam, Louis feltett egy kellemetlen kérdést.
-Ugye a pengék, csak azért voltak ott, hogy a borotvádba tudd cserélni?
-Hát persze!-feleltem úgy, mintha ez magától értetődő lenne.
-Akkor jó!-mosolyodik el. Hosszú hallgatás után, újra megszólalt.
-A fiúk szeretnének a London eyehoz menni. Jössz te is?
-Hát, nem szeretnék zavarni, úgyhogy maradok.-villantottam egy halvány mosolyt.
-Akkor átfogalmazom! Te is jössz velünk!-jelentette ki.
-Oké!-nevettem el magam.
-Akkor indulhatunk is, mert ahogy látom kész vagy!-mosolyog rám.
-Ühüm...-bólogattam, aztán elraktam a pénztárcám, kulcsom, telefonom, meg egy doboz cigit és mehettünk is. Szerencsére nem vette észre a cigit. Még a végén elveszi. Akaratlanul is felnevetek a saját gondolataimon.
-Mi olyan vicces királylány?
-Seemmi!-kuncogtam. Amikor elhaladtunk a nagy, és szép házak előtt csodálkozva néztem. Született londoniként, ezerszer jártam már erre, és azt is tudtam, hogy valahol itt lesz a fiúk háza, most mégis olyan más érzés itt lenni. Aztán Louis megállt az utca végén lévő legnagyobb ház előtt.
-Itt laktok?-kiáltottam fel meglepve.
-Igen.-nevetett ki. Elindultunk befelé.
-Megjöttünk!-kiabált Louis.
-Aúcs!!-sipítok.
-Bocsi!-húzza össze magát.
-Elouise!-szaladnak nekem a fiúk és megölelnek. Sokáig élvezem, de valamelyikük, letapizott, és elszakadt a cérna.
-Elééég!!!!-visítottam rájuk. Nagyon rosszul érintett az, hogy valaki hozzám ért. A múltbeli emlékeim, nem hagynak szabadulni. Már erősebb vagyok, de így is érzem, hogy rá kéne gyújtani, mert kifogok akadni.
-Ki mehetek egy kicsit?-kérdeztem halkan.
-Aham. Arra van a hátsó ajtó.-mutat Louis a....fogalmam sincs merre. Felvont szemöldökkel nézek rá.-Jaaa!-csapja homlokon magát.-Gyere!-és elindul befelé. Követem, és egy rohadt nagy nappaliba érünk.
-Elouise nappali, nappali Elouise!-csinált úgy mintha be kellene mutatnia.
-Ha-ha nagyon vicces vagy!-gúnyolódtam, aztán kiléptem a teraszra. Amint látom Lou is itt szokott cigizni, mert van itt egy hamu tál. Előveszem a dobozt, és látom, hogy nincs nálam öngyújtó.
-Bassza meg a ló!!-szitkozódok.
-Oh lá-lá! Nagyon csúnyán beszélsz!-szólal meg a hátam mögött Liam. A francba. Remélem nem vette észre a cigis dobozt. Megpróbáltam gyorsan a zsebembe csúsztatni, de leesett.-Ez a tiéd?-kérdezte meglepetten.
-Öhmmm....nem?-próbálkoztam nem túl hatásosan.
-Mióta dohányzol?-lépett mellém, aztán rágyújtott.
-Khm...erről nem nyilatkozom, de elég régóta.-teszem hozzá.-Viszont nincs nálam öngyújtó, és esetleg Te nem akarsz nekem tüzet adni? Légyszii!-könyörögtem neki.
-Nem, sajnos nem fogok neked tüzet adni.
-Miért? Kérlek, nagyon kiakadtam, muszáj!!-próbálkoztam tovább, és egyre idegesebb lettem.
-Sajnálom, de nem. Túl fiatal vagy. Le kell szoknod!-magyarázza felelősség teljesen.
-Ne csináld ezt velem! Kérlek szépen!-kiáltottam az elejét, aztán halkan megkértem mégegyszer.
-Sajnálom!-nyomta el a cigit, és leült. Ideges vagyok, nagyon. Rá kell gyújtanom. Talán Louis ad tüzet. Ez az. Liamet ott hagyva szaladtam a nappaliba.
-Louiiiii!-kiabáltam a nevét.
-Igen? Baj van?-kérdezi aggódva, és a többi fiú is körülötte áll.
-Nem csak....khm-asszem ez rossz ötlet volt.
-Igen?
-Kaphatok....tüzet?-kérdezem halkan, és nem vagyok biztos benne, hogy hallotta.
-Mit?-kérdez vissza.
-Egy francos öngyújtót! Mindjárt felrobbanok!-feleltem ingerülten.
-Dohányzol?-néznek döbbenten.
-Nem felakarom gyújtani a házat!-válaszolom és hangomból, csak úgy csöpög a gúny.
-Nem azért, de miért kellek ehhez én?-kérdezi Louis.
-Azért, mert valaki letapizott, ez engem nagyon rosszul érintett, és tiszta ideg vagyok. Rá akartam gyújtani, de nincs nálam öngyújtó és Liam nem ad tüzet!-hadartam el neki.
-Miért? És ki tapizott le?
-Azért mert állítása szerint túl fiatal vagyok. És fogalmam sincs, de nem ez a lényeg!-nyavajgok.
-Jó, úgyis Én is ki akartam menni. Gyere!-indulunk meg a kertbe. Mikor kiérünk, előveszi a dobozt, és kivesz belőle egy szál cigit, és egy öngyújtót.-Tessék!-odanyújtaj én pedig úgy kapom ki a kezéből, mintha az életem múlna rajta. Mikor meggyújtottam és szívtam egy slukkot vissza adtam Louisnak a gyújtót.
-Köszönöm!-fújom ki a füstöt. Erre kikapja a kezemből és bele szív.-Mit csinálsz!-visítok rá.
-Csak tudni akartam, hogy nem füves cigi.-néz rám.
-Egyetlen szál volt csak, és azt is elégettük.-motyogom magam elé.
-Oké.-ezek után csendben szívjuk el a cigit. Mikor bementünk a fiúk egy körben ültek és elmélyülten beszélgettek.
-Miről pletyizünk?-nyávogta Louis és közéjük ugrott.
-Semmiről!-vágták rá.
-Akkor mehetünk a London eyehoz?-kérdeztem izgatottan.
-Naná!-válaszolták kórusban. Felálltak és indultunk is.

~Harry szemszöge~

Mikor elindultunk Elouise szórakozottan szökdécselt mellettünk. Nagyon aranyos volt. Aztán hirtelen megtorpant.
-Baj van?-kérdeztem mert aggódtam.
-Nem, csak egy emlék.-vonta meg a vállát mosolyogva, de már nem ugrált. Hát jó. Egyszer csak egy olyan részhez értünk, ahol kevesebben járnak és Elie láthatóan megijedt. Megállt, aztán közelebb jött hozzánk. Úgy kell ezt érteni, hogy eddig előttünk ment mi pedig úgy mentünk mögötte, hogy Niall aztán Liam és Louis elmélyülten beszélgetve, én pedig leghátúl, de megállt és szinte megpróbált elbújni Liam és Louis mögött.
-Minden oké?-léptem mögé, mire elsikoltotta magát.-Jajj ne haragudj, nem akartalak megijeszteni, de láttam, hogy valami nincs rendben és gondoltam megkérdezem.-magyarázkodtam.
-Tudod, a múltam egyik legsötétebb részét, itt töltöttem ezeken az utcákon, azokban a sikátorokban, és most egy kicsit félek, mert a múltam része, és azok az emberek akik egyszer hozzám tartoztak, még mindig itt vannak, és voltak nézet eltérések köztünk, és félek, hogyha meglátnak, esetleg nektek bajotok lehet.-mondta halkan, a könnyeivel küszködve.
-Gyere ide!-emeltem fel a karomat, ő pedig készségesen hozzám bújt.-Nem lesz baj!-nyugtattam. Kicsit eltávolodott tőlem, és egy kisebb űrt hagyott maga után. Mi van? Tényleg ezt érzem? Na jó, hagyjuk inkább. Egy sikátor mellett mentünk el, és fiatalok kiabálását hallottuk.
-Fiúk!-szólt kétségbe esetten Elouise.-Menjünk innen. Forduljunk vissza és menjünk jó?-beszélt tovább.
-Mi nem? Mindjárt oda érünk.-mondták a fiúk.-Nyugi, ezek csak fiatalok.-mosolygott rá Louis aztán mentek tovább. Ahogy közeledünk az utca vége felé, Elouise közelebb jött hozzám és suttogva azt mondta:
-Követnek!-aztán halkan sírni kezdett.
-Hey semmi gond, nem követ senki!-öleletem át.
-De, mindjárt utolér.-suttogta egyre jobban reszketve.
-Jajj istenem!-sírt fel. Mikor megfordultam, olyat láttam amire nem számítottam.

Na babák!
Majdnem ezer szoooo!!!
Remélem tetszett, ha igen voteoljatok és komizzatok, sokat jelentene!!
Imadlak titeket!!❤❤

×××All The Love×××